„Gondoskodik róla az Isten, hogy családonként legalább egy valakinek legyen hite, jóravalósága, hogy többiek is segítséget nyerjenek!

„Már látom, hogy gondoskodik róla az Isten, hogy családonként legalább egy valakinek legyen hite, jóravalósága, hogy többiek is segítséget nyerjenek! Konitszában ismertem egy családot ahol mindenki érdektelen volt az Egyház iránt. Egy lány kivételével. Amint a harangszót meghallotta, talpra ugrott, mindent munkát abbahagyott és a templomba ment. Még akkor is mikor a németek megszállták a várost és a harangozó azért verte félre a harangot, hogy az emberek elmenekülhessenek otthonról, ő az esti Isten tiszteltre sietett! Nagyon együtt érző is volt, míg szülei zsugoriak. Az apja, étel helyett, egy darab száraz kenyeret mártott vízbe és azt ette. Az anyja is nagyon szűk markú volt! Még ha a gyermekei magas beosztásban voltak is, nagy vagyonnal, ő a parázsba nyúlkált tüzért, hogy a gyufával spóroljon! Kávéfőzőnek egy konzerves dobozt használt! Mikor a Sztomiosz Kolostorban voltam, az anyja tiszteltt engem. Így a lánya, ha valami szegénynek akart adni valamit otthonról és nem tudta titokban elhozni, ezt mondta neki: „Anya, a szerzetes kéri ezt”. „Adjad, adjad neki”, mondta ő. Csak a szerzetesre nem mondott az anyja nemet. De a német megszállás alatt is a lány csenden segített a szegényeknek. Búzát csent ki a raktárukból, hátára vette, elvitte a malomba, megőröltette és szét osztotta szegény családok között. Egyszer rajtakapta az anyja, mit szenvedett szegény! Akkor megfogadta: „Istenem, adjál nekem egy munkát és az egész fizetségemet a szegényeknek fogom adni”.Másnap felvették egy alapítványhoz. Ó, hogy mennyire örült! És megtartotta fogadalmát, még egy pár zoknit se vett a fizetéséből magának, mindet eladományozta. Hányan mondják most: „Istenem add meg, hogy megszentelődjenek még a szüleinek csontjai is!”. Ezért később az Isten gondoskodott az Anyjáról is.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék, 4.kötet, 160-161.o.