„Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát”

Az imádság fokozatai

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 65-71.oldal

Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!” (V.ö.: Mt 15,22-28)

Leszállván az elme a szív felé, ő találkozik az első vámmal, a képzelettel. Észrevetted, hogy néha imádkozol, és elcsodálkozol azon, hogy mi minden meg nem jelenik elmédben? Egy képzelet, vagy az, aki megbántott téged, vagy az aki elbolondított egy szenvedéllyel. És akkor a képzelet, az imádság idején a szív felé haladva, megállítja elménket.

Ez az első állomás. Aszkéta Szent Níl, ezt mondja a Filokáliában: Boldog az az elme, amely eljutott oda, hogy Krisztushoz imádkozzon képzelet nélkül! Az Üdvözítő elméjének nem volt képzelete, mondják a szent teológusok. Mert Ő volt az Új Ádám, és azért jött, hogy helyreállítsa a régi Ádámot, ahogyan az, a paradicsomban volt.

Mert Ádám is, amikor Isten megalkotta a mennyben, nem volt képzelete, nem volt elképzelése. A sátán beképzeltsége miatt esett el, mert Istenhez akart hasonló lenni, ahogyan Ézsaiás Próféta mondja: „Azt vetted a fejedbe, hogy: Felmegyek a felhők fölé, az egekben lévő északi hegyek fölé, az ég csillagai fölé teszem trónusomat és a Magasságoshoz leszek hasonló.” (Iz 14,13-15).

Lucifer ezt éppen csak hogy elképzelte, Isten máris levetette az égből, mert azt képzelte el, hogy hasonló lesz hozzá, nem gondolva arra, hogy ő csak teremtmény. Mert Isten csak gondolatával teremtette meg Lucifert, és egy pillanat alatt romba tudja dönteni.

Úgy Ádám is, mikor elesett, gondolat által esett el. Mit mondott neki a sátán? Nem fogsz meghalni, hanem olyan leszel, mint az Isten, ismervén a jót és a rosszat. (Ter 3,4-5) És ahogyan elképzelte Ádám, hogy olyan lesz, mint az Isten, a képzelete által elesett Isten ajándékaitól, és kiűzetett a menyből. Ezért az isteni atyák a képzeletet a démonok hídjának nevezik. Egy bűn sem jut át az elmétől az érzelmekhez (a szívbe), ha először nem képzeli azt el az ember elméjével.

Tehát, az imádság idején semmit sem szabad elképzelned. Sem szent elképzeléseket, sem Krisztus a Szent Kereszten, sem az Ítélő széken. Semmit. Mert minden képzelet a szíven kívül van és ha te ezeknél maradsz, hogy hódolj nekik, akkor nem Krisztushoz fogsz hódolni.

Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez a szoba, amiről azt modja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.

Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értenek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol! A fajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.

Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa szívünkben tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.

Tehát, midőn leszáll az elme a szív felé az imádság ideje alatt, két vámmal találkozik: először a képzelet vámjával, majd az értelem vámjával a szív kapujában. A bölcs ember, egy szempillantás alatt átjut rajtuk.

Az imádság legrövidebb törvénye az, hogy ne képzelj el semmit, amikor imádkozol. Háromféle képzelgés van: rossz, jó és szent. Ne fogadj el semmilyen képzeletet. Mert ha megállsz a képzeletnél, akkor az elméd nem tud a szívedbe hatolni, az imádság ideje alatt. Viszont itt, az értelem vámjánál, ami a szív kapujánál van, más, rossz lelkekkel találkozol. Mondok egy példát, hogy megértsétek.

Az értelem vámjánál lelkünket, a sötétség teológusai és a pokol filozófusai fogadják, és lelki gondolatokat adnak elménknek. Elménknek, Szent Vazul vallomása szerint, megvan az a sajátossága, hogy örökké, jó vagy rossz gondolatokat fakaszon. Az elmének pedig nem hibája, hogy belőle jó és rossz gondolatok fakadnak. Mert azt őrli meg a malom, amit beleöntünk. Mi határozzuk el, hogy engedünk-e utat a gondolatoknak.

Néha megállsz imádkozni, térdepelve vagy állva, székre vagy lócára ülve, de tudsz imádkozni fekve is, amikor beteg vagy öreg vagy, ahogyan Sínai Szent gergely mondja: „Az öreg és a beteg, le is feküdhet fejét egy párnára téve, ha nem tud megállni a lábán, csak imádkozzon.” Isten nem a testhelyzetedet nézi, hanem az elmédet és a szívedet. Amikor imádkozol, egyszer csak azt veszed észre, hogy a Szent Írás szavai jelennek meg előtted – tehát nem rossz szavak – ahogyan az Üdvözítő is megkisértetett Karantán hegyén. Nem a Szent Írásból lett megkisértetve? Vesd le magad, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol Teérted, és kezükkel felemelnek téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. (Mt 4,6)

Láttad, hogy az a feladatunk, hogy a Szent Írás által megkísértsenek? Ez történik a mi elménkkel is, amikor az le akar szállni a szívbe az imádság közben. És az értelem vámjánál, amely a szív kapujánál van, például ezek a szavak jutnak eszedbe: Elvetted a tengertől a Te lovaid, sok vizet felkavarva. Vagy: Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett.

Mi ez, hiszen az Írásból való, vagy nem? Kik az ökrök, kik a juhok? Mi ennek az értelme? És elméddel egyből Szent maximosz magyarázataihoz mész: Az értelmi ökrök – mert az ökrök nagyobbak, mint a juhok – az apostolok, püspökök, és papok, a vezető Egyház, vagyis a hierarchia. Mik a juhok? Az engedelmes Egyház, vagyis a vezetett nép. Milyen sokszor nevezte Krisztus a vezetett népet juhoknak? Beszélő juhoknak!

Mi a jelentése a jászolnak, amiből az ökrök is és a juhok is esznek? Krisztus Egyháza. Mert a vezető és az engedelmeskedő Egyház is Legtisztább Titkokkal táplálkoznak, a Szent Atyák tanaival, a Szent Atyák régi és új írásaival, minden dogmával, az Evangéliumoknak a magyarázataival. Mindez honnan van? Ebből a jászolból, ami az Egyház.

De mit mond itt a Szent Lélek? Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett. Azaz, hiányozni fog Krisztus népe az Egyházból, amikor nem lesznek a pásztorok az Egyház mellett, mivel az ökrök jelképezik az Egyház pásztorait. Íme, milyen igaz és magas értelmű gondolat háborgat az imádság idején! De az ellenség ezért nem haragszik meg, amikor azt látja, hogy gondolkodsz. Sőt, örül annak, hogy teologizálgatsz, amikor imádkozol!

Testvéreim, ezeknek nincs mit keresniük az imádság ideje alatt. Aranyszájú Szent János mondja: „Te, amikor imádkozol, ne teologizálj, mert kicsúfolnak a démonok!” Amikor imádkozol, szíved legyen töredelmes és alázatos, ez a szív fájdalma a bűnökért és az alázatért. Ez Isten titka, az értelmes elme forrása az égből és a földön.

Tehát, nem szabad teologizálgatnod az ima ideje alatt. Mivel, ha szóba állunk az ima ideje alatt valamely lelki gondolattal – legyen az akár a Szent Írásból is – nem imádkozunk, hanem teologizálgatunk. Ez azt jelenti, hogy a Szent Írás szavaira gondolunk. Mivel az értelem ezen vámja a szív kapujánál van, nem szabad egy szót sem szólni imádság közben a Szent Írásból. Hanem, az imádság alatt ereszkedj le szívedbe egyetlen gondolattal; azaz csak a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére gondolj.

Tehát ezzel a gondolattal ereszkedjünk le szívünkbe, mondván: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”. Más gondolattal ne foglalkozzál. Ahogyan fentebb már mondottam, a képzelet vámjánál, egyetlen egy képzelet sem – legyen az bármilyen szent is – nem a szívben, hanem a szíven kívül van, és az elmét kihúzza a szívből. Így ezek a gondolatok is.

Mert az ördögnek, akit a sötétség teológusának és a pokol filozófusának neveznek, az a célja, hogy elménknek teológizálgatnivalót adjon. És ő, ha akarod, az egész Szent Írást elhozza neked, imád közben – mivel ő régi teológus – és kívülről ismeri az egész Szent Írást, csak azért, hogy ne imádkozzál! Tudja az ördög, hogy égeti őt az imádság.

Ezért hoz neked szövegeket -imádság közben – az Apostolból, az Evangéliumból, sőt, még a templomban halott prédikációkból is. Te imádkozol és az ördög nagy dolgokat tár eléd, racionális értelemben vett lelki dolgokat. Akkor te, a lelki kevélység éllapotába kerülsz: „Azért jutnak eszembe ilyen magasztos szavak, mert most Istenhez imádkozok”. És az ördög fülig érő szájjal röhög rajtad! Te akkor nem imádkozol, hanem teologizálgatsz. Üdvözítőnk tanítása szerint, így kell imádkoznunk: Ti, amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a képmutatók, akiknek az az érzésük, hogy sok szó által hallgatja meg őket Isten! (Mt 6,5-7)

Krisztus egyszerű imádságot kér tőlünk, vagyis egy szóval, egy gondolattal imádkozzunk. Ismered a kánaáni asszony történetét? (Mt 15,22-28) Krisztus után ment és csak néhány szót kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, irgalmazz! Szívből kiáltott. Nem imádkozott sokat, egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!

Így mi is, amikor imádkozunk, főleg a szív imájánál, amikor elménkkel le akarunk ereszkedni szívünkbe, így imádkozzunk, egyetlen egy gondolattal. Mert ha elhagyod a teologizálgatást az imádság idején, Isten segítségével, az elme azonnal a szívbe jut.

Az elme kamrája a szív. Amikor azt hallod az Evangéliumban, hogy te, amikor imádkozol, menj be a te szobádba, tudjad, hogy az elme, szívbe való bejutásáról van szó. Mert ott van Krisztus, megkeresztelésedtől fogva, ott áll és ott egyesül a menyasszony a Vőlegénnyel, azaz szívünkben eggyé válik lelkünkkel Krisztus.

Tehát, mihelyt belépett az elme a szívbe, megjelenik annak természetes jele. Úgy kezdődik, mintha egy tűz felmelegítené a szívet a közepétől fogva. Majd átmelegíti egész szívedet, majd a mellet, a vállakat, a gerinccsigolyákat, az egész testet és nagy erővel verejtékezni kezd, és a szemek, nagy tűzzel, meleg, bűnbánó könnyekket kezdenek önteni. Ezt nevezzük a tűz imájának.

Mi történt ott? Találkozott a Vőlegény a menyasszonnyal. Krisztus a mi lelkünkkel. Ez a lelki egyesülés egy lélekké teszi az embert Istennel. Erről beszél az Apostol: Aki a paráznákhoz ragaszkodik, az egy test vele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele. (1Kor 6,16-17) Ez a szívbéli egyesülés és Istenhez való ragaszkodás, Jézus Krisztus által, nagy lelki édességet és melegséget okoz.

Azonban, a munkálkodásnak nem alapja, sem az édesség, sem a szívbéli melegség. A munkálkodás alapja a szív megpuhítása, a bánat, a szív fájdalmával a bűn miatt, és a bűnbánat kiontott könnyeivel. Lelkünknek ebben az állapotában olyan nagy a boldogsága, olyannyira megkönnyebbül, annyi lelki melegség és édesség önti el, hogy miután magához tér szívének Jézus Krisztussal való egyesülésének állapotából, három szót sem képes mondani.

Milyen boldog pillanatok, milyen édesség, és milyen öröm volt az ő szívében! És ha ebben az állapotban maradna az imádkozó ember, egy vagy két óráig – a szívbe leereszkedett elmével, tehát szívvel egyesült elmével – amikor magához térne, egy vagy két hétig, egyetlen evilági dolog se jutna be szívébe! Szívének égboltja annyira kitisztulna, hogy szíve légterét teljesen kitöltené a Szent Lélek munkálkodása. Egy boldog szív, mely a bűnbánat könnyeivel táplálkozott és azzal a nagy szeretettel, amely a Jézus Krisztussal való egyesülésből ered. Ez a lelki szeretet, melyet nem lehet szavakkal körülírni!

Tehát ez a szív imája, amiről már beszéltem, amely olyan magas foka az imának, hogy tízezerből alig lesz rá méltó egy ember! Viszont a lelki imádságra, amiről legelőször beszéltem, alig lesz méltóvá egy ember, egy nemzedéken keresztül.

De lehet, hogy megkérdezitek: „De Atyám, mi, világiak, akik nem ismerjük ezt a módszert, és az imádságnak ezt a számunkra magas bölcsességét, mi mit tehetünk? Talán elveszünk?” Nem, de mivel az imádságról beszélünk, meg akartam mutatni, hogy milyen az igazi imádság. Vagyis nem arról van szó, hogy ha én az imának ezt a módját nem gyakorlom, akkor ne is beszéljek róla másnak. Én se imádkoztam még így, mióta az eszemet tudom! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is tudunk róla, mert a tudatlanság a lélek vaksága.

De tudod, hogy mit mond a gőg és az érzéketlenség ördöge, ha csak egy csepp könnyet is ejtünk imádkozás közben? „Íme, milyen remekül imádkoztál!” Pedig onnan, még milyen hosszú az út a tiszta imáig! Olyan messze van, mint a föld az égtől! Mondtam már, hogy az imának, a maga növekedésében, nincsen határa. Mivel az ima egyesül Istennel, ezért nincsen határa.

a tudatlanság a lélek vaksága.”