A szent olvasásról

Részlet Dioníszosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, 69-73.

A szent olvasás

  1. Jerónimosz atya (1883-1966) hangsúlyozta az evangélium olvasásának szükségességét: „Egy teljesen elreteszelt ház sötétségben van. Ha kinyitod az ablakot, látod a nagyobb tárgyakat, ha jobban kinyitod, a fény beáramlik, és az apróbb dolgokat is világosan ki tudod venni. Ha pedig a nap bevilágít oda, még a levegőben lebegő port is látod. Ez történik a lélekkel is, amely befogadja az evangélium fényét: a legkisebb bűneit is látja.
  2. Porfíriosz atya (1906-1991) így szólt egy látogatójához: „Sokat olvass, hogy Isten megvilágosítsa értelmedet. Tudod, én sokat olvastam, s hogy a többiek ne zavarjanak, felmásztam egy fa tetejére a magam készítette létra segítségével, azután felhúztam a létrát, hogy mások ne lássanak meg, és ne zavarjanak. Így olvastam órákon át.
  3. Ugyanaz az atya gyakran használta a következő képet: „Egy sötét szobában vagy, és hadonászol, hogy elűzd a sötétséget, ami természetesen nem tűnik el. Ha kinyitod az ablakot, a fény beárad, a sötétség eltűnik. Ugyanígy van az olvasással is. A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.”
  4. A lelki haszon nem az evangélium egyszerű olvasásából származik. Efszéviosz atya (1849-1929) mondta erről: „Bármennyit tudjon is az ember, ha a Szentlélek kegyelme nem látogatja meg, semmi haszna sincs belőle. Az ember hasonlít egy házhoz: ha be van zárva, haszontalan. Kulcs szükséges hozzá. Ugyanígy van az emberi elmével: ha nem nyitja meg a kegyelem, az embernek semmi haszna nincs belőle. Egy egyetemi tanár mondta nekem, hogy sokféle filozófiai munkát olvasott, és értette is őket, ám az evangélium olvasásakor érti ugyan a szavakat, de a mélyebb értelmüket nem.”
  5. Joíl atya (1901 -1966), aki sokat olvasott és írt, hangsúlyozta azt a tényt, hogy a szent olvasást össze kell kapcsolni az aszkézissel: „Ha az atyákat olvasod, meglátod, hogy sok dologban megvannak a maguk sajátosságai, olykor nézeteltéréseik. Az Írás egy szakaszát egyikük így kommentálja, a másik meg amúgy. Ha azonban van valami, amiben az atyák közül senkinek sincs eltérő véleménye, akkor az az aszkézis. Ebben általános egyetértés van az atyák között. Mindnyájan magasztalják a böjtöt, a virrasztást, az önkéntes szegénységet, a testtel való kemény bánásmódot, és általában a nehézségek elviselését.” Hozzátette még: „Tanulmányozzuk, amit az atyák mondtak és írtak, de azt már nem, miként éltek. Ahelyett, hogy kommentárokat fűzünk az atyák írásaihoz, jobban tennénk, ha az életüket követnénk. A szent atyák sokat imádkoztak, sokat virrasztottak, sokat bőjtöltek, szerették a szegénységet s az egyszerűséget, gyűlölték a világ szellemét, harcoltak a tévhitek ellen, visszautasították az élet nyújtotta kényelmeket, kerülték a rangot, a dicsőséget, a megtiszteltetéseket, és szerették a vértanúságot. Vajon mi is ezt tesszük? Kezünkben tartjuk az atyák könyveit, és az életünk az ő életük megtagadása. Az atyák: élet, nem pedig filológia!”
  6. Amfilóhiosz atya (1889-1970) így buzdított: „Hagyjátok, hogy lelketek egyszerűségben fogadja be a kincset, amit egyházunk éberséget tanító atyáinak írásai nyújthatnak nekünk, és próbáljátok megőrizni azt az alázat erényével. Ha olvasmányaitokhoz istenfélelem társul, megérzitek majd az isteni kegyelmet.
  7. Az atyák különösen szerették Szír Szent Izsákot (640-700). Jerónimosz atya (1883-1966) buzdította lelki gyermekeit, hogy olvassák aszketikus értekezéseit: „Olvassatok naponta egy oldalt Szír Izsák atyától. Ő tükör; általa meglátjátok, hol tartotok. Izsák atya hőmérő. Nagyon szeretem az áldott Izsák atyát. Ő a lekiatyám.” Teljesen egyedül szerette olvasni, annak ellenére, hogy rövidlátó volt, mert: „aki olvas, olyan, mint az arató, aki pedig hallgatja azt, amit mások felolvasnak, olyan, mint aki a földre hullott kalászokat gyűjti össze.”
  8. Az olvasmányokat illetően Porfíriosz atya (1906-1991) ezt magyarázta: „Egy rossz könyv árt neked. Egy jó könyv hasznodra van. S ha nem is állsz készen, hogy átültesd a gyakorlatba, mivel bensőleg vágyódsz utána, idővel lassanként, anélkül hogy erőltetned vagy kényszerítened kellene, megérik benned a jóra való igény, és végül alkalmazod is.” Egyeseknek az a gyenge pontja, hogy elfelejtik, amit olvastak; erről mondta: „Tudnotok kell, hogy az emlékezetünkben minden elraktározódik, és Krisztus, ha úgy ítéli, hogy itt az ideje, fel is fedi majd számunkra.” Buzdította az embereket az evangélium olvasására, „amely kincseket rejt, s minden gondot megold. Ez az igazi filozófia, a kinyilatkoztatott filozófia. Isten igazságai, ahogy kezdettől fogva ki lettek jelentve. Nincs más igazság, újabb, még ha a világ előrehalad is, ha a tudomány az embereket a csillagokba repítette is.”
  9. Paisziosz atya (1924-1994) hangsúlyozta, hogy olvasnunk kell az evangéliumot, az atyákat és a szentek életét. Hozzáfűzte azonban, hogy az olvasmányok célja „az, hogy saját magunkra alkalmazzuk mindazt, amit olvasunk. Nem az, hogy kívülről megtanuljuk őket, hanem hogy bensővé tegyük. Nem azért, hogy elsajátítsuk a nyelvet, hanem hogy képesek legyünk befogadni a lángnyelveket, és megéljük Isten titkait. Ha valaki sokat tanul, ismeretekre tesz szert, majd másoknak játssza a tanárt, miközben mindezt ő maga nem tartja meg, s egyebet sem tesz, mint felfuvalkodik, és legfeljebb gépeket épít, hogy a Holdra menjen. A keresztény célja azonban, hogy gépek nélül jusson fel Istenhez.”