“A KEZDETTŐL FOGVA ELHUNYTAKRÓL, * kik hittel és vallásosan éltek, * név szerint emlékezzünk meg ma, hívek, * és magasztaljuk Üdvözítő Urunkat”

HÚSHAGYÓ PÉNTEKEN ESTE (2020.02.15, Szombat)

(Amikor a kezdettől fogva elhunyt összes igazhitű keresztényre, az örök élet reményében elhunyt atyáinkra és testvéreinkre emlékezünk).

Uram, tehozzád… után:

8. hangú sztihiráját (Minta: A Paradicsom…)

A KEZDETTŐL FOGVA ELHUNYTAKRÓL, * kik hittel és vallásosan éltek, * név szerint emlékezzünk meg ma, hívek, * és magasztaljuk Üdvözítő Urunkat, * állhatatosan imádkozva értük; * hogy az ítélet idején jól adhassanak számot életükről * az egész földet megítélő Istenünknek, * és hogy jobbja felől állhassanak, * örvendezve az igazak osztályrészében, * s elnyerhessék a szentek tündöklő örökségét * és méltók legyenek az ő mennyországára.

KI SAJÁT VÉREDDEL váltottad meg az embereket, * sőt haláloddal a halál keserveiből is megváltottál, * és feltámadásoddal örök életet ajándékoztál nekünk; * nyugtasd meg, üdvözítő Uram, összes elhunyt hívedet, * kik pusztában vagy városokban, * tengeren vagy szárazföldön, * vagy bármi más helyen haltak meg: * a királyokat, papokat és főpapokat, * szerzeteseket és minden más embert, * bármilyen korban is hunytak el, * és méltasd őket a te mennyországodra!

A HALÁLBÓL VALÓ FÖLTÁMADÁSOD folytán, Krisztus, * a halál már nem uralkodik * az istenfélelemben elhunytakon. * Azért kitartóan kérünk: * hogy a te szolgáidat nyugtasd meg * a te udvaraidban és ábrahám kebelén, * mindazokat, akik Ádám idejétől mindmáig * néked tisztaságban szolgáltak: * atyáinkat és testvéreinket, * atyánkfiait és összes barátunkat, * minden embert, ki életében híven szolgált, * és hozzád költözött, mindenható Istenünk * s méltasd őket a te mennyországodra.

Dicsőség… 8. hang:

SÍRNOM KELL és zokognom, * ha a halálra gondolok * és látom a koporsókban nyugvó, * isteni képre teremtett szépségünket * elhervadva s dicsőséghagyottan, * emberi alak s ékesség nélkül. * Ó, rejtélyes csoda! * Mily titokzatos dolog történik velünk, * miképp adatunk át az enyészetnek, * hogyan leszünk a halál prédájává? * Az Írás szerint * valóban Isten törvényéből; * ki adjon az elhunytaknak boldog nyugalmat.

Előverses sztihirák:

Dicsőség… 6. hang:

KEZDETEM ÉS KELETKEZÉSEM * a te éltető parancsod volt, * mert te akartál engem * látható és láthatatlan természetből álló élőlénnyé tenni. * Testemet a földből formáltad, * s éltető isteni leheleteddel lelket adtál bele. * Ezért Üdvözítő, nyugtasd meg szolgáidat is * az igazak hajlékában, az élők földjén!

Most és… Ugyanazon a hangon:

SZÜLŐANYÁD IMÁI ÁLTAL, * vértanúidnak és apostolaidnak, * prófétáidnak s főpapjaidnak, * a szentéletűeknek és igazaknak, * és minden szentnek közbenjárására * nyugtasd meg, Krisztus, a te elhunyt szolgáidat!

Tropár 8. hang:

MÉLYSÉGES BÖLCSESSÉGGEL mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk, * ki mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadod, * nyugtasd meg a te elhunyt szolgáidnak lelkét, * mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben.

Dicsőség… megismételjük az előbbi tropár végét:

Mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek).. Ugyanarra a hangra.

TE VAGY VÉDFALUNK * révpartunk és kedves közbenjárónk Istennél, * kit (férfi nélkül) szültél, * Istennek szűz Anyja, hívők üdvössége.

Szinaxárion (részletek a Triódionból):

„Erre a napra isteni ihletésű atyáink a kezdettől fogva vallásosan élt és az örök életre való feltámadás reményében elhunyt minden atyánkról és testvérünkről való megemlékezést írták elő.

Ne emlékezz már az elhunytak vétkezéseire, Ige,

nehogy jóságos irgalmad halottnak látszhasson!

Sokan voltak már olyanok, akik váratlanul idegen földön haltak meg, s közülük is egyesek a tengeren, mások megközelíthetetlen hegyvidéken, némelyek valamilyen sziklán vagy szakadékban lelték halálukat, ismét mások meg éhínség, háború vagy tűzvész alkalmával, s végül is mindenki más és más módon halt meg. Némelyeknek pedig talán épp szegénységük vagy anyagi Ínségük miatt nem lehetett részük az előírt zsoltárokból álló szertartásban és a halált követő megemlékezésekben. Éppen ezért a szent atyák szeretettől indíttatva az apostoli hagyomány szerint így rendelkeztek, hogy most az egész egyetemes egyház végezzen közös megemlékezést minden elhunytért, hogy akik még valami miatt nem részesülhettek a végtisztességben, azok is ezzel a közös megemlékezéssel megkaphassák azt. Ugyanakkor az atyák szándéka szerint ebben is meg kell mutatkoznia annak, hogy amit az elhunytakért végzünk, mindaz mennyire hasznos rájuk nézve. Ily módon tehát Isten egyháza egyszerre emlékezik meg az összes lélekről. Másrészt mivel az atyák a következő napra, vagyis holnapra akarták beiktatni a Krisztus második eljöveteléről szóló evangéliumot, ezzel is összhangba állították az elhunyt lelkekről való mai megemlékezést. Hiszen így valamiképp a rettenetes és megtéveszthetetlen bírót engeszteljük azért, hogy a tőle megszokott együttérzést juttassa kifejezésre irányukban, és helyezze el őket is a megígért gyönyörűség helyén.”

Tehát a szent atyák véleménye szerint Krisztus második eljöveteléig az elhunytakért végzett minden szertartás hasznos, és különösen is segítségükre lehet azoknak, akik valami kis jót tettek is addig, amíg még ebben az életben volt részük. Mert ha van is olyasmi, amit (szükséges dologként) igen sokak okulására hangsúlyoz a Szentírás, Isten emberszeretete a legmesszebbre menőkig diadalmaskodik. Ha ugyanis a jó és a gonosz tettek mérlege egyensúlyban állna, akkor az emberszeretet győz; s hogyha csak egy kicsivel bizonyul súlyosabbnak a rossz tetteket tartalmazó serpenyője, akkor is mindig fölébe kerekedik annak a végtelen jóság.”