A kegyelmi állapotról

Egy fénykép történe

„1861. május 19-én, Pünkösd ünnepén Don Bosco elhatározta, hogy készíttet egy fényképet, amint éppen a fiúkat gyóntatja. Ez a fénykép a tanúja annak a különleges küldetésnek, amit Isten rábízott a gyónás területén, hogy üdvösségre legyen a fiuknak.

Don Bosco meggyőzésére Francesco Serra vállalkozott, aki aztán főszereplője lett így egy igen különös jelenetnek.

Amikor minden készen volt az exponáláshoz, Don Bosco így szólt Francescohoz:

  • Tudd meg, hogy már három vagy négy alkalommal hagytam, hogy lefényképezzenek, de még senkinek sem sikerült jól. Legutóbb elmentem néhány fiúval Torino legjobb fényképészéhez, de akármit csinált, nem lett belőle semmi. Az összes fiú magán kívül volt és azt mondták, hogy még soha nem jártak ilyen szerencsétlenül. Mondtam nekik, hogy ha akarnak készíttetni rólam egy arcképet, előbb menjenek, és végezzék el jól a szentgyónásukat. Ők meg elkezdtek nevetni, mintha valami szellemeset mondtam volna, de aztán egy óra próbálkozás után kénytelenek voltak minden eredmény nélkül abbahagyni. Ezért mondom most neked – fejezte be Serrához forulva Don Bosco -, ha kegyelmi állapotban vagy, folytasd nyugodtan. De ha nem, mondd meg őszintén, hogy ne próbálkozzunk hiába.

Már csak emiatt is, Serra úgy döntött, folytatja és csupán két próbálkozás után, tökéletesen sikerült a kép, ezért az összes fiú elkezdett hangosan kiabálni:

  • Serra kegyelmi állapotban van!

A lecke nemcsak neki szólt, hanem minden jelenlévőnek, és még azt is példázza, hogy mennyire akarjuk biztosítani magunknak a sikert, még az anyagi dolgokban is.”

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvéből, 85.oldal, (vö. Memorie Biografiche, VI.953.)

Részlet a Szentlélek megszerzése, Szárovi Szent Szerafim (Beszélgetése N.A. Motovilovval) című könyvéből

  • És mégis mit érzel?
  • Az egész szívemben rendkívüli örömöt.
  • Annyira kívánom, aranyoskám, hogy te is megszerezd az Isteni kegyelem e kimeríthetetlen forrását, s hogy mindig kérdezhesd magadtól:” Szentlélekbe vagyok- e vagy sem?” S ha már a Lélekben vagy, áldassék Isten!- Nincs mit búsulni. Hiszen így kész vagy azonnal megjeleni Krisztus rettenetes ítélőszéke előtt. Mivel” ahogyan talállak, úgy foglak megítélni”. Ám de, ha nem vagyunk a Lélekben, meg kell keresnünk, hogy miért és mi okból hagyott el minket a Szentlélek Úristen. Újra meg újra meg kell keresnünk Őt, jóságán keresztül, és le kel rohannunk az ellenséget, aki eltávolított tőle. Egészen addig hogy porából se maradjon semmi. Ahogy Dávid próféta is mondta:” Utolérem ellenségeimet, és megfogom őket és nem térek vissza, míg el nem pusztulnak. Összetöröm őket és föl nem kelhetnek: elhullnak lábaim alatt.”
  • Bizony, így van ez, aranyoskám. Így kell neked is lelkiekben- kereskednek az erénnyel. S szét kell osztani a Szentlélek kegyelmének ajándékait azoknak, akiknek szükségük van rá. Éppen úgy, ahogy a meggyújtott gyertya maga is ragyog és lángra gyújt más gyertyákat, hogy máshol is beragyogtassák minden anélkül, hogy az ő fénye kihunyna. És ha ez így van a földi tűzzel, mit mondjunk Isten Örök Szent Lelke kegyelmének tűzéről? Mivel Isten kegyelmének földi javai szétosztatnak, sokszorosan is növekednek abban, aki szétosztja őket. Maga az Úr volt az, aki azt mondta:” Mindaz, aki e vízből iszik ismét megszomjazik: aki pedig ama vízből, melyet én adok majd neki, nem fog megszomjazni sosem, hanem a víz, melyet én adok majd neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne”
  • Atyám mondtam, egész idő alatt a Szentlélek kegyelmének megszerzéséről beszélsz mint a keresztény élet céljáról. De hol és hogyan láthatom meg ezt? A jócselekedetek láthatóak, de lehetséges- e a Szentlelket megpillantani? Miből tudom, hogy velem van- e vagy sem?
  • A mai időkben felelte a sztárec, a Krisztus Urunkba vettet hitünk általános elhidegülése miatt, és az Ő Isteni gondviselése iránti meg az Istennek emberrel való közössége iránti figyelmetlenségünk miatt- olyan messze kerültünk Tőle, hogy nyugodtan mondhatjuk: majdnem teljesen feladtuk a valódi keresztény életet. Az Szentírás bizonyságai ma már igen különösnek tűnnek számunkra. Mint Pl. amikor Mózes szájával mondta a Szentlélek:” És Ádám látta az Urat sétálni a Paradicsomba”, vagy amikor Pál apostol szavait olvassuk:” Ázsiába mentünk és Isten Lelke nem jött velünk: visszatértünk Macedóniába, és Isten Lelke velünk jött”. A szentírásban nem egyszer említik, hogy Isten többször is megjelent az embereknek.
  • Ez az, amiért néhányan azt mondják:” ezek a passzusok érthetetlenek. Mert lehetséges- e valóban, hogy az ember Istent szemtől szembe láthassa?”. De ebben nincsen semmi érthetetlen. Ez a megértési kudarc azért következet be, mert eltávolodtunk az eredeti keresztény ismerés egyszerűségétől. A tanulás látszata alatt a tudatlanság olyan sötétségét értük el, hogy amit a régiek világosan megértetek, az számunkra majdnem felfoghatatlannak tűnik. Hajdan még a hétköznapi beszélgetésekben sem tűnt különösnek Isten emberek közötti megjelenésének gondolata. Olyannyira nem, hogy mikor Jóbot barátai megdorgálták Isten káromlásért, Ő így felelt: Hogyan is lenne az lehetséges, hiszen érzem” az Isten leheletét az orromba”. Azaz, hogyan is káromolhatnám az Istent, mikor a Szentlélek bennem van. Ha káromoltam volna Istent a Szentlélek elhagyott volna. De lám! Leheletét érzem orromba.
  • Ugyan így mondják Ábrahámról és Jákobról is, hogy látták az Urat és beszélgetek vele. Sőt Jákob még küzdött is vele. Mózes és mindazok, akik vele voltak, látták Istent, amint a Sinai hegyen átvette Tőle Mózes a törvénytáblákat. Felhőoszlop és tűzoszlop vagy más szavakkal a Szentlélek nyilvánvaló kegyelme szolgált vezetőül Isten népe számára a pusztában. Az emberek látták Istent és a Szentlélek kegyelmét. Nem álmukban vagy zavart képzeletük izgalmában, hanem a valóságban és teljesen nyilvánvalóan.
  • Annyira figyelmetlenek lettünk az üdvözség munkálkodása iránt, hogy a Szentírásban megörökített többi dolgot is ugyan így félreértjük. Mindezt azért, mert nem keressük Isten kegyelmét, s elménk önhittsége nem engedi meg, hogy lelkünkben megtelepedjék. Azért van, hogy híján vagyunk az Urtól jövő igazi megvilágosításnak, amit azoknak a szívébe küld, akik éhezik és szómjuhozzák teljes szívükből Isten igazságosságát.

Így folytatta Szerafim atya:- Mikor Isten Lelke leereszkedik az embere és betölti az Ő ihletének teljességével, akkor az emberi lélek kicsordul- a kifejezhetetlen öröm hatására, mivel Isten lelke mindent örömmel tölt el: mindent, amit csak megérint. Ez azaz öröm amiről az Úr beszél az Írásban:” Az asszony midőn szül, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája: miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik szorongatásaira örömében, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét látlak titeket, és örvendezni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el tőletek”. És mégis, bármi vigasztaló is ez az öröm, amit most érzel a szívedben, semmi az ahhoz képest, melyet maga az Úr jelentet ki az Ő apostola szájával, hogy pedig ez az öröm az,” hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szívébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik”. Most előízét kaptuk annak az örömnek, s ha azok ilyen édességgel, jóléttel és boldogsággal töltik el lelkünket, mit mondjunk arról az örömről, amely mennyben van előkészítve azok számára, akik itt a földön sírnak? És te, Gyermekem, eleget sírtál már e földi életedben, és lásd, az Úr már ebben az életben ekkora örömmel vigasztal meg. S most már csak rajtunk áll, hogy” erőről erőre haladjunk” és „ eljussunk a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” és így az Úr szavai beteljesülnek bennünk:” akik pedig az Úrban bíznak, megifjodnak erejükben, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem fáradnak el”; „erőről erőre haladnak, és megjelenik nekik az istenek Istene a Sionon „, a megvalósulás és a mennyei látomások Sionján. És csak akkor fog a mostani örömünk( amely most csak röviden és keveset jött hozzánk) megjelenni a maga teljességében, és senki sem fogja elvenni tőlünk, mert csordultig töltődtünk a megmagyarázhatatlan mennyei örömök által.

  • Még mi mást érzel, Barátocskám?
  • Rendkívüli melegséget- feleltem.
  • Hogyan érezhetsz melegséget, Gyermekem? Nézd csak, az erdőben ülünk. Kinn hideg van és lábunk alatt hó. Hüvelyknél is vastagabb hó borít mindkettőnket, és a hópelyhek még mindig hullnak. Miféle melegség lehet az?
  • Azt feleltem, olyasmi, mint a fürdőházakban, mikor vizet öntenek a forró köre s a gőz felhőkben gomolyog.
  • Nem is!- folytattam. Nincs a földön semmi, aminek ilyen jó illata lenne. Mikor még drága édesanyám élt, s én rajongtam a táncért, bálba és összejövetelekre járni, ő mindig Kazányból való illatszerekkel hintet be. De azok a szerek nem árasztottak ilyen csodás illatot. És Szerafim atya, még mindig mosolyogva azt mondta:
  • Én magam is ugyanúgy tudom, mint te Gyermekem. S csupán azért faggatlak, hogy vajon te is ugyanúgy érzed-e? Ez valóban létező, Barátocskám! A legédesebb földi illat sem hasonlítható ahhoz, amit most te érzel. Hisz mindkettőnket Isten Szent Lelkének illata borított be. Mi is lenne ehhez hasonló a földön? Jól jegyezd meg Barátocskám, azt mondtad nekem, hogy körülütünk olyan meleg van, mint a fürdőházban. De nézd csak, sem rajtad, sem rajtam nem olvadtak el a hópelyhek. Sem a lábunk alatt. Annak okáért ez a melegség nem a levegőben van hanem bennünk. Ez a melegség az, amelyről a Szentlélek késztett minket az imádság szavaival kiáltani az Úrhoz:” melegíts meg engem a Te Szent Lelked melegével!” Ettől tartották melegen magukat a remeték, és nem féltek a téli fagyoktól, mert általa úgy voltak öltözve, mint ha szőnyegruhájuk lett volna- a Szentlélek által szőtt, kegyelem adta ruházatban. Így ennek valóságnak kell lenni, hiszen Isten kegyelmének bennünk kell lakozni, a szívünkben, mivel az Úr mondta:” mert íme az Isten országa bennetek van”. Az Isten országa alatt a Szentlélek kegyelmét értette. Ez az Isten országa most mibennünk van és a Szentlélek kegyelme beragyog és kívülről is melegít. S rengeteg finom illattal tölti be köröttünk a levegőt, Mennyei örömmel édesíti meg érzékeinket, s szívünket kimondhatatlan boldogsággal tölti el. Ez a mi mostani állapotunk az amelyről az apostol szól:” mert az Isten országa nem étel és ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben.” Hitünk nem emberi bölcsességnek meggyőző szavaiból áll, hanem a Léleknek és az erőnek megmutatásában. Erről az állapotról, amelyben most vagyunk mondja az Úr:” vannak némelyek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Isten hatalommal jövő országát”. Látod már, Gyermekem, hogy milyen- szavakkal el nem mondható- örömöt adott az Úristen most nekünk! Ezt jelenti a Szentlélek teljességében való lakozás. Azt írja Egyiptomi Szent Makáriosz (+390):” Én a Szentlélek teljességében voltam.” Az Úr az Ő Szentlelkének e teljességével eltöltött minket, szegény teremtményeit- csordultig. Látod Barátocskám, már szükségtelen megkérdezni, hogy az ember hogyan is jut el a kimondhatatlan kegyelembe, ami most meglátogatott minket.
  • Nem tudom, atyám, mondtam, megadja e nekem az Úr, hogy később is oly élénken és tisztán emlékezzek Istenkegyelmére, amint most érzem?
  • Úgy gondolom, válaszolt Szerafim atya, hogy az Úr segítségedre lesz, hogy ezt örökre megőrizd. Másként az Ő jósága sosem hajlana meg így, az alázatos imának, s nem előzné meg ily gyorsan a szegény Szerafim kérését: annál is inkább, mivel nem egyedül neked adatott megérteni, hanem rajtad keresztül az egész világnak is, azért, hogy magad is megbizonyosodjál Isten munkálkodásáról és másoknak is használni tudjál. Az a tény,hogy én szerzetes vagyok te pedig világi ember, teljesen mellékes. Amint Isten kíván, az a Belé és egyszülött Fiába vetett igaz hit. Viszonzás képen- a magasságból- a Szentlélek kegyelmét kapjuk. Az Úr azt a szívet keresi, amely csordultig van telve Isten és a felebarát iránti szeretettől: ez az a trón, melyen ülni szeret és amelyen égi dicsőségének teljességében megjelenik. ” Fiam, add nekem a szíved!- Mondja- és a többit én magam teszem hozzá”. Isten országa befoglalható az emberi szívbe. Azt mondta az Úr tanítványainak: ” keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát! Ezeket mind megkapjátok. Hisz tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségetek van”. Az Úr nem dorgál meg azért, mert földi javakat is használunk, mivel Ő maga mondta azt, hogy földi életünk körülményeinek következtében szükségünk van mind ezekre a dolgokra. Mind arra, ami földi életünket békésebbé teszi, és utunkat a mennyei hazánkba megkönnyíti ez az amiért Szent Pál apostol azt mondta, véleménye szerint nincs jobb a földön a jámborságnál és az elégedettségnél. Szent Egyházunk pedig azért imádkozik, hogy az Úr által adassék ez meg nekünk. Ámbár baj, balsors és különféle szükség elválaszthatatlan földi életünktől még is az Úristen nem akarta és nem is akarja, hogy itt csak baj és nyomorúság legyen az osztályrészünkről. Ezért az apostol által úgy parancsolta, hogy” viseljétek egymás terhét, és így teljesítsétek a Krisztus törvényét”. Az Úr Jézus személyesen adta nekünk az egymás iránti szeretet parancsát, amivel megkönnyíthetjük- e kölcsönös szeretettel vigasztalva egymást- a mennyei haza felé vezető utazásunk siralmas és szűk ösvényét. Miért ereszkedet volna akkor le a menyből, ha nem azért, hogy silányságunkat magára vegye, s hogy végtelen jóságával és kimondhatatlan nagylelkűségével gazdaggá tegyen bennünket. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő maga szolgáljon és sokak üdvözségéért adja oda életét. Te ugyanazt teszed, Gyermekem. S miután láttad Isten irgalmát, mely nyilvánvalóan megmutatkozott neked, meséld el mindenkinek, aki csak üdvözülni kíván!” És azt mondta nékik: az aratni való sok, de a munkás kevés”. Az Úristen vezet minket ebben a munkában. Kegyelmének ajándékait adta nekünk azért, hogy embertársaink üdvözülésén munkálkodjunk. A kalászokat learassuk és Isten országában gyűjtsük, amennyit csak lehet. Gyümölcsözünk neki- ki harmincszorost, ki hatvanszorost és ki százszorost! Fiam, legyünk éberek hogy ne kárhozzunk el ama bűnös szolgával együtt, aki a földbe ásta talentumát!”