„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt” (Jn 6,44)

Szent Jakab apostol (Április 30.)

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).

ApCsel 8,26-39

Azon időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: »Úgy vitték a megölésre, mint a juhot s ahogy a bárány megnémul nyírója előtt, úgy nem nyitotta fel száját. Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet. Ki számlálja el az ő nemzetségét, mert az ő élete elvétetik a földről«. Erre az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.

ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Jn 6,40-44

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-30