“Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent”

Bibliai gondolatok – 2020.06.10. Pünkösd utáni 2. hét szerda

Róm 4,13-25

Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen. A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket. Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.” Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére. Ez szolgált megigazulására. De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.

Mt 7,21-23

Így szólt az Úr: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, vajon nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? Vajon nem a te nevedben tettünk annyi csodát?« Akkor kijelentem nekik: »Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!«”

Részletek Palamasz Szent Gergely: A szentül élő hészüchaszták védelmében, 141, 142. oldal

Hogyan kell olvasni a Szentírást?

„De mi hészüchaszták közül senkit sem ismertünk, aki ne foglalkozott volna az isteni igékkel, ha tudott olvasni, az írástudatlanokat pedig élő könyveknek tartjuk, mivel egészen természetes módon kivülről idézik a Szentírás legnagyobb részét.”

„Mivel pedig tudjuk, hogy a gyakorlás, nem pedig a tudás üdvözít, mert az Apostol is meggyőzte őket, aki azt mondta, hogy nem a törvény hallgatói, hanem a megtartói üdvözülnek (Róm 2,13), ezért maguk is ilyen szavakkal bátorítják tanítványaikat, hogy így cselekedjenek.”

Részlet A csönd ereje: Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget, 106-107. oldal

A pálya, amelyet be kell futnunk, hogy belső világunk végső határaihoz érjünk, oly nagy és oly meredek, hogy szükség van pihenőkre, olyan házakra, ahol a csönd és a magány érintetlen tartóoszlopok. Egy kápolna, egy szoba vagy egy kolostor elzárt területének szakrális bensőségessége jelképezi a Paradicsom tisztaságát. Ezen az áldott helyen a magány és a csönd tökéletes művészi és lelki formát ölt.

Ha Isten felé haladunk, lesz egy pillanat, amikor a szó fölöslegessé és érdektelenné válik, mert egyedül a szemlélődésnek lesz fontossága.

Részlet Athoszi Paisziosz szerzetes: Athoszi Atyák és szent történetek,

A tanítvány, aki nem volt engedelmes Jerondaszához, de üdvözült, mivel bízott az Istenben

Methódiosz Atya, a Kariesz melletti Szent Theodor Kelliből, beszélte el a következőket:

Egykori Jerondásza nagyon aggódott a növendékei lelki előmeneteléért. Egészen a haláláig kétségek gyötörték, mivel belátta, hogy kezdőként, ő maga engedetlen tanítvány volt.

Néhány év múlva Methódiosz Atya álmában találkozott a Jerondászával és megkérdezte őt:

  • Hogy vagy, Jerondász? Hol vagy? Ő válaszolt:
  • Jól vagyok, megmenekedtem, de hogyan! Nagy nehezen, mert nem voltam engedelmes a Jerondaszomnak. Amikor meghaltam, szigorúan megkérdezett az Angyal:
  • Van valami jó cselekedeted? Mit csináltál? És én válaszoltam:
  • Semmilyen jó cselekedetem sincsen, csak bűnös tettek, engedetlenség a Jerondászomnak. Az egyetlen dolog, ami van, az a bizalom az Istenben, alávetem magam az ő irgalmának”. Ment az Angyal, hogy megkérdezze és nemsokára visszajött és mondja: „Mivel alázattal elismerted esendőségedet és bíztál az Istenben, azt mondta nekem a Krisztus, hogy az üdvözültekkel vigyelek magammal”. Aztán megint kérdezi Methódiosz Atya a Jerondászát egy gyermekkori ismerősükről, aki meghalt: Ő pedig válaszolt:
  • Az ismerősünk jobb helyen van nálam, mivel nagyon megszenvedett az életben és nagyon engedelmes volt az összes főnökének, akinek dolgozott zokszó nélkül. Úgyszintén rákérdezett egy megszállottra, hogy hol van most, és a Jerondász válaszolt:
  • Ő még jobb helyen van, mivel nagyon sokat szenvedett és nagyon megalázta őt a démon az emberek előtt, de ő magának is volt alázatossága mivel ezt mondta: „Az Atyák imái engem is, szerencsétlent, meg fognak menteni”. Methódiosz Atya még azt is mesélte, hogy Jerondászának halálakor egy megrázó dolog történt. Miután már kilehelte lelkét, egyszer csak egy kicsit visszatért az életbe. Ekkor a körülötte álló Atyák megkérdezték tőle:
  • Különös! Hiszen meghaltál…nem? És a Jerondász válaszolt:
  • Nem sokkal azután, hogy kijött a lelkem egy Angyal ezt mondta: „Térj vissza, hogy előbb elbúcsúzz a testvéredtől”. Én mondtam: „Nincs testvérem sehol”. Az Angyal válaszolt: „A testedre gondolok, a lelked testvérére”. És mikor visszatértem a testembe, megismertem önmagamat. Azután újból szólt az Angyal: „Búcsúzz el a testedtől, mert azzal vétkeztél”.