Bibliai gondolatok – Fényes kedd (2020.04.14.)

ApCsel 2,14-21

Azon időben Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak és Jeruzsálem összes lakói! Vegyétek tudomásul és halljátok fületekkel szavaimat. Nem részegek ezek, ahogy gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem ez az, amit Joel próféta megmondott: És ez lesz az utolsó napokban, mondja az Úr: kiárasztom Lelkemet minden emberre, akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. És szolgáimra s szolgálóimra kiöntöm ama napokban Lelkemet, s prófétálni fognak. Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát. A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. És ez lesz: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Lk 24,12-35

Abban az időben Péter fölkelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak az ott levő lepleket látta. Hazament, és csodálkozott a történteken. És íme, ketten közülük aznap egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt. Közben egymással beszélgettek mindarról, ami történt. Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemük akadályoztatva volt, hogy fel ne ismerjék őt. Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben, hogy ilyen szomorúak vagytok?” Az egyik, akit Kleofásnak hívtak, ezt mondta neki: „Te vagy-e az egyetlen jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” És mondta nekik: „Micsoda?” Ők pedig ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki próféta férfiú volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt, és miként adták főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Ráadásul ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is felkavart bennünket, akik hajnalban a sírnál jártak. Mivel nem találták a testét, eljöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt állították, hogy él. Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák, késedelmes szívűek vagytok arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózestől és az összes prófétától kezdve minden írásban megmagyarázta nekik, ami róla szólt. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak, ám ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. De erőnek erejével marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és hanyatlik a nap.” Betért hát, és velük maradt. Amikor aztán letelepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük és felismerték, de ő eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és kifejtette nekünk az Írásokat?” Még abban az órában fölkeltek, és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket, akik azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyértörésben.

Arisztarkosz, Pudensz és Trofimosz apostolok

A hetvenkét tanítvány közé tartoztak. Az első kettő Szent Pál kísérője, tesszaloniki illetve efezusi származású tanítvány volt.
Pudensz, akiről a 2 Tim. 6,21 tesz említést, a hagyomány szerint római szenátor volt, aki a városban szállást adott az apostoloknak és házát imahelyiséggé alakította át. 68-ban Rómában szenvedhetett vértanúságot.
Trofimosz apostol Efezusból származott. Szent Pállal együtt szenvedhetett vértanúhalált 67 körül.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-14

Részlet Perendy László: Antiokhiai katekézis a II. század végén című könyvéből, 62-63.oldal

„A hitről, kitartásról és mindenféle másról szólnak,

ilyen dolgokról, melyek a mi Urunkban való épüléstekre szolgálnak”

„Most kezdek tanítvány lenni. A látható és a láthatatlan dolgok közül senki se féltékenykedjék rám, hogy Jézus Krisztust elnyerjem. Jöjjön tűz, kereszt, harc a vadállatokkal, szétszabdaltatás, feldarabolás, a csontok összetöretése, a test tagjainak levágása, az egész test felőrlése, a Sátán gonosz kínzásai, csak Jézus Krisztushoz érjek.”

Ezt még az említett városról írta a felsorolt egyházaknak, amikor pedig már távol volt Szmirnától, Troászból ismét levél útján fordult a philadelphiaiakhoz, a szmirnai egyházhoz és különösen annak vezetőjéhez, Polükarposzhoz. Mivel nagyon jól ismerte, hogy milyen apostoli férfi, mint igazi és jó pásztor, rá bízta az antióchiai nyájat, és arra kérte, hogy buzgón viselje gondját. Ugyanő pedig, amikor a szmirnaiaknak írt, nem tudom, honnan kölcsönzött olyan mondásokat, amik Krisztusról szólnak, és azt mondta: „Én tudom és hiszem, hogy a feltámadás után is testben van. Mikor eljött Péterhez és társaihoz, ezt mondta nekik: ‘Fogjatok meg, tapintsatok meg, és lássatok, nem vagyok testetlen démon’. Tüstént meg is tapintották és hittek.”

Ireneusz is ismerte vértanúságát, és így emlékezik meg leveleiről: „Amint egyikünk mondta, akit Isten mellett tett tanúsága miatt ítéltek arra, hogy a vadállatok elé vessék, hogy ‘Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy tiszta kenyérnek bizonyuljak’.” Polükarposz is ugyanezekről emlékezik meg a filippiekhez címzett levelében, amikor szó szerint ezt mondja: „Kérlek mindannyiótokat, engedelmeskedjetek, legyetek kitartóak minden tűrésben, ezt a kitartást saját szemetekkel láttátok, nemcsak a boldog Ignatioszban, Rufoszban és Zoszimoszban, de másokban is, akik közületek valók voltak, sőt magában pálban és a többi apostolban. Meg vagytok győződve róla, hogy mindezek nem hiába futottak, hanem a hitben és igazságosságban, s hogy a nekik kijáró hely megvan az Úrnál, akivel együtt szenvedtek. Bizony nem ezt a világot szerették, hanem Őt, aki miattunk halt meg, és akit értünk Isten feltámasztott.” Utána pedig hozzáfűzi: „ Ti is írtatok nekem és Ignatiosz is, hogy ha valaki Szíriába menne, vigye el a nálatok levő írásokat, amiről gondoskodni is fogok, mihelyst alkalmas idő mutatkozik rá, vagy én, vagy pedig egy futár, akit nevetekben is küldeni fogok. Ignátiosz leveleit, s más írásokat is, melyek itt vannak nálunk, el fogunk küldeni nektek, nagy hasznotok lehet belőlük. A hitről, kitartásról és mindenféle másról szólnak, ilyen dolgokról, melyek a mi Urunkban való épüléstekre szolgálnak”