„Ebben a szeretetben, ebben a vágyakozásban azonban vannak fokozatok.”

Bibliai gondolatok a tékozló fiú vasárnapján

Apostoli szakasz: 1Kor 6,12-20

Atyámfiai! Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem? Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele. Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

Evamgéliumi szakasz: Lk 15,11-32

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét!« Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba és ott kicsapongó életet élve eltékozolta vagyonát. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte őt a tanyájára disznókat legeltetni. Szeretett volna jóllakni abból a vadgyümölcsből, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt, és ezt mondta: »Atyámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg éhen halok. Fölkelek, elmegyek atyámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak neveztessem, csak béreseid közé fogadj be engem!« Csakugyan felkelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje futott, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú ezt mondta neki: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.« Az apa azonban odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok elő a legelső ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! Hozzátok elő a hizlalt borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek. Az idősebb fia pedig kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Ő pedig ezt mondta neki: »Megjött az öcséd, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.« Erre megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. Ő azonban feleletül ezt mondta az apának: »Íme, hány éve szolgálok neked, és sohasem szegtem meg parancsodat, nekem mégsem adtál soha egy kecskét sem, hogy mulathassak a barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki vagyonodat paráznákra pazarolta, levágattad neki a hizlalt borjút.« Ő azonban ezt mondta neki: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.«”

„Csak az isteni kegyelem által vagyunk képesek imádkozni. Isteni kegyelem nélkül semmiféle ima sem lehetséges. Emlékezzetek Sírák fia könyvére: „Mert a bölcsesség mondja ki a dicséretet és az Úr teszi azt jó szerencséssé” (Sir 15,10). Vagyis csak az tudja valóban dicsőíteni az Urat, akinek birtokában van az isteni bölcsesség. Az Úr pedig csak annak ad kegyelmet. Ha eljön a kegyelem, ha eljön a szeretet, Krisztus Nevét mondod, s akkor eltelik az értelem, és eltelik a szív is. Ebben a szeretetben, ebben a vágyakozásban azonban vannak fokozatok. Amikor átéled ezt a szeretetet, arra vágysz, hogy lelki dolgokra tegyél szert, nemcsak éberen, de még álmodban is ugyanezeket látod. Arra vágysz, hogy mindent szeretetben tegyél, a szeretetben mozogj, és Isten iránti szeretetből erőfeszítést tégy, bármiféle erőfeszítést. Azt kívánod, hogy szeretetet érezz, hálát adhass Istennek anélkül, hogy arra gondolnál, bármit is elérsz ezzel. Az a fontos, hogy az imát a lélek gyengédségével mondd, szeretettel, vágyakozással, s akkor nem tűnik majd fárasztónak. Éppen úgy, mint amikor azt mondod: „Édesanyám!…, Édesapám!…”, és teljes megnyugvást érzel.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításai, 62-63.o.

„A következő példák megerősítik: a gonosz léleknek szüntelenül meg kell harcolnia Mária értünk végzett közbenjárásával, amikor rosszat próbál művelni ellenünk.

Ördögűzésből vett példák

Egyik nap a démon – egy tomboló dühkitörés után, mivel nem akarta magát alávetni egy láthatatlan jelenlét parancsának (később megértettük, hogy a Szent Szűz volt az) -, hirtelen így fejezte ki magát: „Ő szüntelenül imádkozik mindnyájatokért; minden egyes imája kín nekünk”.

Egy másik napon a gonosz lélek, akit a Szent Szűzet dicsőitő imák egyértelműen elgyengítettek, alig hallható hangon ezt mondta: „Ő azt kéri, hogy minden bűnösért imádkozzanak, sőt még a reménytelennek látszókért is, mert Ő olvas a szívekben és kimenti őket Isten előőőőtt!”

Részlet Francesco Bamonte: Szűz Mária harca, A gonosszal az ördögűzések alatt, 115,o.