„A fiatalok barátja” lebukott

Don Bosco tudta, hogy a vallásellenes lapok sokat ártanak a fiataloknak. Az utcákon azonban csak ezeket árulták, a falak tele voltak ízléstelen, felháborító plakátokkal. Katolikus lap nagyon kevés volt, és azok sem jutottak el a néphez.

Annak ellenére, hogy sok és bokros tennivalója volt, (1849) februárban belevágott egy lap szerkesztésébe és terjesztésébe. „Az ifjúság barátja” címet adta neki. Háromszor jelent meg egy héten. A szerkesztésben Don Carpano és Don Speirani segítettek. A nyomdai munkát a Speirani-Ferrero cég vezette.

Egy kisebbfajta csőd volt. Az első negyedévben 137, a másodikban 116 előfizetője volt. Összesen 61 szám jelent meg. Ráfizetés:272 líra. Mégsem bánta meg soha. A cél jó és nemes volt. Először találkozott életében a jók „nyugodt lelkiismeretével”. „A katolikus sajtót Olaszországban úgy húzzuk magunk után, mint egy nehéz láncot, már legalább száz éve”- mondotta.”

Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza, 210. oldal

„A gyengék is el kell hogy érjék a teljes szeretet állapotát”

Részletek Kovács Márta OCD: A lelki harc áldása, Vitovnicai Tádé atya tanítása alapján, 93-96.oldalak

Az Úr a legfinomabb részletekig el tudja rendezni a dolgokat. De nekünk nehéz ezeket átadni Istennek, nehéz elfogadnunk a passzivitást. Nehéz elhinnünk Istennek, hogy mindenben tud és akar segíteni. Gyakorolni kell magunkat.

Önéletrajzában Lisieux-i Szent Teréz maga vall arról, hogy milyen volt hozzáállása az igazságtalanság elviseléséhez:

Elsajátította már azt a jó szokást, hogy soha ne panaszkodjék, még akkor sem, ha elveszik azt, ami az övé, vagy ha igazságtalanul okolják valamiért. Jobban szeretett hallgatni, és nem mentegetőzni; nem volt az érdeme, csupán természetes erénye…

Ez a figyelemreméltő vallomás Teréz négy éves korára vonatkozik. De ha nem is mindenki született Terézhez hasonló természetes erényekkel és olyan lelki erővel, hogy el tudja fogadni az igazságtalanságot, legyőzve önmagát, az Úr végső célként mindenkinek ezt az állapotot szánja.

Bátorításként lássuk. Mit mondanak az atyák:

Szép és áldott az az egyszerűség, melyet némelyek természetüknél fogva birtokolnak, de nem annyira, mint az, amely a nagy igyekezet által jött létre a ravaszság átformálásából. Az első óv a nagy alakoskodástól és sok szenvedélytől, a második pedig a legmagasabb alázat és szelídség okozója lesz. Azért az elsőnek a jutalma nem nagy, míg a másodiké a legdicsőbb. Az előbbieké lesz a föld, az utóbbiaké a mennyek országa. (Létra 24. fejezet)

De ne gondoljuk azt, hogy egyes lelkek kiváltságos helyzetben vannak; hogy jobb a gyengéknek, mert ha győznek, nagyobb a jutalmuk, vagy jobb az erőseknek, mert kevesebbet kell harcolniuk. Isten nem részrehajló, alapos próbának vannak alávetve, és a gyengék is el kell hogy érjék a teljes szeretet állapotát. Minden lélek el kell hogy veszítsen mindent, amije van, hogy Istent elnyerje. Így volt ez Lisieux-i Szent Terézzel, és így van a többi szentekkel és minden gyenge lélekkel is.”

„Neilosz abba mondta: „Mindaz, amit bosszúból teszel testvéred ellen, aki igazságtalanságot követett el veled szemben, az imádság idején akadály lesz a szívedben.

„Vajon búsulhat-e a násznép, míg vele a vőlegény?”

Bibliai gondolatok – Pünkösd utáni 2. hét péntek

Róm 5,17-6,2

Atyámfiai! Ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember is megigazulttá válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, még bőségesebb lett a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál bőségesebb legyen? Semmi esetre sem. Mert akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is benne?

Mt 9,14-17

Abban az időben odamentek Jézushoz János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Vajon búsulhat-e a násznép, míg vele a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, megrepednek a tömlők, a bor is kiömlik, a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőbe töltik, akkor mindkettő megmarad.”

Részlet a Kis Filokáliából: Ninivei Izsák (7. század, 82-83.oldal)

Tízezer ember között alig lehet egyet találni, aki Isten törvényeit és parancsait megfelelő módon teljesíti, és ezáltal méltó arra, hogy a léleknek az Istenben való tökéletes elmerülését elérje. Épp oly ritka az, hogy sok ember közt egy olyat találjunk, aki állandó ébersége miatt a tiszta imára van hivatva. De a titokzatos ország számára, amely ezen felül terül el, nyilván nehéz lesz egy egész nemzedékben egy olyan embert találni, aki Isten dicsőségének erre az ismeretére eljut. Itt eltűnik az ima tárgya. A lélek működése elmerül az öröm tengerében, és ez az ember nem ismeri többé a világot. Ezt a szent tudatlanságot Evagriosz apát jól ismeri, mert ő mondja erről: “Boldog, aki eljut az imádságban ehhez a nem-tudáshoz, amit senki nem tud átlépni.”

Célszerű, hogy megmagyarázzuk, amit fent a lelki örömről mondtunk. Ez először is egy meghatározhatatlan erő, amely a szívben kézzelfogható okok nélkül szeretetet ébreszt. A lelket személyes belátás és praktikus gondolat nélkül mozgásba hozza. Az értelem bizonytalan marad, és nem talál okot.

Ez a benyomása a tapasztalt embernek. Ha ehhez a tökéletességhez eljut, megvizsgálja az okokat. A hatás idővel erősebb lesz, mert az öröm kiáramlik a szívébe is. Ha ugyanis az ember teste egy területének figyelmet szentel, másik területét átengedi lelke többi képességének. Az érzelemvilág jelenti az egyensúlyt a lélek és a test észlelése között. A szív a lélekhez viszonyítva egy érzékszerv, a testhez viszonyítva természetének egy része. Az ember cselekedeteinek előszeretetét kifelé irányítja. A világnak nem kell-e ugyanúgy elszakadnia tőle, mint ahogy neki el kell szakadnia a világtól? Erősen kell kutatnunk az alapokat ehhez az adottsághoz. A szeretet természeténél fogva tüzes. Ha a szeretet teljes erővel rászáll a lélekre, akkor az megittasodik. A szív, amely azt élénken érzékeli, nem tudja sem érezni, sem elviselni anélkül, hogy szokatlan és erős változások ne mennének végbe. És a jelek láthatóvá lesznek. Hirtelen kipirul az arc, ragyog, a test mozgásba jön, a félelem és kishitűség eltűnik. Az önuralom hatalma visszalép, lelkesedés és féktelenség következik.”

Részlet Carol Kelly-Gangi: Kalkuttai Szent Teréz anya bölcsességei, 23.oldal

„Lélegezz bennem, Szentlélek, hogy szent legyen minden gondolatom!

Cselekedj bennem, Szentlélek, hogy a munkám is szent legyen!

Töltsd meg a szívem, Szentlélek, hogy csakis a szentet szeressem!

Adj erőt, Szentlélek, hogy megóvjam mindazt, ami szent!

Oltalmazz, Szentlélek, hogy mindig szent maradhassak!

Ámen.

„Kormányos az, aki nemcsak a viharból, hanem még magából a mélységből is szárazra bírja vontatni a hajót. ”

Bibliai gondolatok – Pünkösd utáni 2. hét csütörtök

Doxológiás ünnep, Bertalan és Barnabás apostolok emlékezete

ApCsel 11,19-30

Azon időben azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgy hogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, azért elküldték Barnabást Antióchiába. Mikor odaérkezett s meglátta az Isten kegyelmét, megörült és mindnyájukat arra buzdította, hogy maradjanak állhatatosan egy lélekkel egyesülve az Úrban, Ő derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, s mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken s nagy tömeget tanítottak, úgy hogy Antióchiában nevezték legelőször a tanítványokat keresztényeknek. Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába és azok egyike, névszerint Agabusz, felállt és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindnyájan küldeni fognak valamit a Júdeában lakó testvérek segélyezésére, – mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

Róm 5,10-16

Atyámfiai! Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fia halála által: most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte most nekünk a kiengesztelődést. Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon ez előtt a törvényadás előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet.

Mt 8,23-27

Abban az időben Jézus beszállt a bárkába, tanítványai pedig követték. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Tanítványai odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a tengernek, és nagy nyugalom támadt. Az emberek pedig csodálkozva mondták: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben! Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Részletek: „Létrás Szent János (579-649): A pásztornak című írásából

  1. Ebben a földi könyvemben, szentséges atyám, legutoljára hagytalak, de meg vagyok győződve, hogy a mennyei könyvben mindnyájunknál előbb vagy, hiszen igaz aki azt mondta, hogy az utolsók a büszkeségben elsők lesznek a méltóságban.
  2. Pásztor voltaképpen az, aki ártatlansága folytán, saját buzgóságával és imádságával a lelki értelemben vett „elveszett juhokat” meg tudja keresni és javítani.
  3. Kormányos az, aki Isten kegyelméből és a maga fáradozása folytán szellemileg megerősödve nemcsak a viharból, hanem még magából a mélységből is szárazra bírja vontatni a hajót.
  4. Mikor a juhok a perzselő hőség vagy még inkább testi mivoltuk miatt lelkileg szunyókálni kezdenek, virrasszon fölöttük éberebben a pásztor égre emelt szemmel, mert az olyan hőség idején sok juhot széttépnek a farkasok. Ám ha a juhok már jól ismert szokása szerint a hőség idején azok is a föld felé horgasztják le lelki fejüket, ott van, aki így szól: Az alázatos és töredelmes szívet Isten nem veti meg.
  5. Ha a sötétség, a szenvedélyek éjjele borul a nyájra, állítsd kutyádat éjjeli őrségbe Isten elé mozdulatlanul. Nincs abban semmi képtelenség, hogy elmédet vadölő kutyának gondold.
  6. Egyik istenszerető megmagyarázta nekem, hogy mindig ad az Isten ajándékokat szolgáinak, de főleg az évfordulókon és az Úr ünnepein.
  7. Igazi pásztorrá a szeretet tesz, hiszen a jó Pásztor is szeretetből szenvedett kereszthalált.
  8. Bántsd a beteget egy időre, nehogy átkos hallgatásod miatt idült baja legyen vagy meghaljon! Sokan a kormányos hallgatását úgy értelmezték, hogy jól hajóznak, amíg aztán zátonyra nem futottak. Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-archiv-kiir&hir=2889

“Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent”

Bibliai gondolatok – 2020.06.10. Pünkösd utáni 2. hét szerda

Róm 4,13-25

Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen. A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket. Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.” Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére. Ez szolgált megigazulására. De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.

Mt 7,21-23

Így szólt az Úr: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, vajon nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? Vajon nem a te nevedben tettünk annyi csodát?« Akkor kijelentem nekik: »Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!«”

Részletek Palamasz Szent Gergely: A szentül élő hészüchaszták védelmében, 141, 142. oldal

Hogyan kell olvasni a Szentírást?

„De mi hészüchaszták közül senkit sem ismertünk, aki ne foglalkozott volna az isteni igékkel, ha tudott olvasni, az írástudatlanokat pedig élő könyveknek tartjuk, mivel egészen természetes módon kivülről idézik a Szentírás legnagyobb részét.”

„Mivel pedig tudjuk, hogy a gyakorlás, nem pedig a tudás üdvözít, mert az Apostol is meggyőzte őket, aki azt mondta, hogy nem a törvény hallgatói, hanem a megtartói üdvözülnek (Róm 2,13), ezért maguk is ilyen szavakkal bátorítják tanítványaikat, hogy így cselekedjenek.”

Részlet A csönd ereje: Robert Sarah bíborossal Nicolas Diat beszélget, 106-107. oldal

A pálya, amelyet be kell futnunk, hogy belső világunk végső határaihoz érjünk, oly nagy és oly meredek, hogy szükség van pihenőkre, olyan házakra, ahol a csönd és a magány érintetlen tartóoszlopok. Egy kápolna, egy szoba vagy egy kolostor elzárt területének szakrális bensőségessége jelképezi a Paradicsom tisztaságát. Ezen az áldott helyen a magány és a csönd tökéletes művészi és lelki formát ölt.

Ha Isten felé haladunk, lesz egy pillanat, amikor a szó fölöslegessé és érdektelenné válik, mert egyedül a szemlélődésnek lesz fontossága.

Részlet Athoszi Paisziosz szerzetes: Athoszi Atyák és szent történetek,

A tanítvány, aki nem volt engedelmes Jerondaszához, de üdvözült, mivel bízott az Istenben

Methódiosz Atya, a Kariesz melletti Szent Theodor Kelliből, beszélte el a következőket:

Egykori Jerondásza nagyon aggódott a növendékei lelki előmeneteléért. Egészen a haláláig kétségek gyötörték, mivel belátta, hogy kezdőként, ő maga engedetlen tanítvány volt.

Néhány év múlva Methódiosz Atya álmában találkozott a Jerondászával és megkérdezte őt:

  • Hogy vagy, Jerondász? Hol vagy? Ő válaszolt:
  • Jól vagyok, megmenekedtem, de hogyan! Nagy nehezen, mert nem voltam engedelmes a Jerondaszomnak. Amikor meghaltam, szigorúan megkérdezett az Angyal:
  • Van valami jó cselekedeted? Mit csináltál? És én válaszoltam:
  • Semmilyen jó cselekedetem sincsen, csak bűnös tettek, engedetlenség a Jerondászomnak. Az egyetlen dolog, ami van, az a bizalom az Istenben, alávetem magam az ő irgalmának”. Ment az Angyal, hogy megkérdezze és nemsokára visszajött és mondja: „Mivel alázattal elismerted esendőségedet és bíztál az Istenben, azt mondta nekem a Krisztus, hogy az üdvözültekkel vigyelek magammal”. Aztán megint kérdezi Methódiosz Atya a Jerondászát egy gyermekkori ismerősükről, aki meghalt: Ő pedig válaszolt:
  • Az ismerősünk jobb helyen van nálam, mivel nagyon megszenvedett az életben és nagyon engedelmes volt az összes főnökének, akinek dolgozott zokszó nélkül. Úgyszintén rákérdezett egy megszállottra, hogy hol van most, és a Jerondász válaszolt:
  • Ő még jobb helyen van, mivel nagyon sokat szenvedett és nagyon megalázta őt a démon az emberek előtt, de ő magának is volt alázatossága mivel ezt mondta: „Az Atyák imái engem is, szerencsétlent, meg fognak menteni”. Methódiosz Atya még azt is mesélte, hogy Jerondászának halálakor egy megrázó dolog történt. Miután már kilehelte lelkét, egyszer csak egy kicsit visszatért az életbe. Ekkor a körülötte álló Atyák megkérdezték tőle:
  • Különös! Hiszen meghaltál…nem? És a Jerondász válaszolt:
  • Nem sokkal azután, hogy kijött a lelkem egy Angyal ezt mondta: „Térj vissza, hogy előbb elbúcsúzz a testvéredtől”. Én mondtam: „Nincs testvérem sehol”. Az Angyal válaszolt: „A testedre gondolok, a lelked testvérére”. És mikor visszatértem a testembe, megismertem önmagamat. Azután újból szólt az Angyal: „Búcsúzz el a testedtől, mert azzal vétkeztél”.

„Tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőteret”

Bibliai gondolatok – Mindenszentek vasárnapja

Zsid 11,33-12,2a

Atyámfiai! Akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre. Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőteret. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.

Mt 10,32-33.37-38; 19,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám; aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Ekkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, és az örök élet lesz az öröksége. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Szent öregek mondásai

Makáriosz (10.)

Makáriosz abbáról mesélik, hogy valahányszor a testvéreknél időzött, a következő mértéket szabta magának: „Ha van bor, igyál a testvérek kedvéért! Egy pohár borért pedig egy álló napon keresztül ne igyál vizet!” Mármost a testvérek bort nyújtottak neki, hogy felüdítsék. Az öreg örömmel vette át az italt, hogy sanyargassa magát. Mikor tanítványa ezt látta, így szólt a testvérekhez: „Az ég szerelmére, ne adjatok neki, különben megöli magát otthon a kunyhóban!” Amikor a testvérek meghallották ezt, többé nem adtak neki.

A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/, 2020.06.08.

„Ha maradéktalanul elvégzi kötelességeit.”

„Mindezekben a megtisztító kegyelem működik közre. Az imádkozó embert mint hűsítő árnyék takarja be az engedelmesség oltalma. Annak a kegyelme vigyáz rá, aki a lelkéért felelősséget vállalt Isten színe előtt. Lassanként átéli a Legmagasabb elváltozást” (vö. Zsolt 76,11). Rövid idővel azt követően, hogy a démonok végleg kiűzettek, a szív pedig belülről megtisztul, a szennyeződés is abbamarad. Az értelem uralkodóként a szív trónusára emelkedik, s úgy örvendezik, miként a vőlegény a mennyasszonnyal együtt a nászteremben. Szent, békés és szeplőtelen boldogságban ünnepel. Fáradalom nélkül mondja az imát. Ekkor pedig a kegyelem szabadon működni kezd, és megmutatja az értelemnek azokat a megígért javakat, amelyek jutalmul tűzettek ki számára, ha maradéktalanul elvégzi kötelességeit. Ezután nyugodttá és békéssé válik, ahogy megjelenik a kegyelem, amely Isten szemléléséhez emeli őt, olyan mértékben, amennyire saját alapjai megengedik.

Részlet Hészükhaszta József (1898 -1959): Az Isten megismeréséről, 12. levél,

A teljes bejegyzés itt olvasható: http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/gondolatok/szent-atyak-gondolatai/a-nyugalom-es-a-beke-a-lelki-eletben-a-szentatyak-szerint/