Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal

„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest, ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.

Tudd meg, hogy a Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg, mintha élő volna!

„Drága anyám – így kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid közbenjárására, irgalmazz nekem!”

Amikor mindezeket kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges Szűz viszonozza a csókodat.”

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. – 2020. május 17.

ApCsel 16,16-34

Azon időben történt, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott leánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Ez nyomon követte Pált és minket és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« És ezt tette több napon át. Pált bántotta ez, azért hátrafordult s azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, s elvitték a piacra az elöljárókhoz. A bírák elé állították őket és azt mondták: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket s lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját s meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk.« Az erre világosságot kért, beljebb ment és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?« Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.« S hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, és mindjárt megkeresztelkedett ő és övéi mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett az Istennek.

Jn 9,1-38

Abban az időben Jézus útközben látott egy születésétől vak embert. Tanítványai pedig megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne. Nekem addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ezt mondva a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat pedig a vak szemére kente, és azt mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloe tavában”, ami annyit jelent: „küldött”. Elment tehát, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok tehát, és akik azelőtt, mint vakot látták őt, megkérdezték: „Nem ez-e az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították, hogy ő az, mások pedig, hogy „hasonló hozzá.” Ő pedig azt mondta, hogy „Én vagyok”. Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: Menj a Siloe tavához, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Azt felelte: „Nem tudom.” Elvitték a farizeusokhoz azt, aki egykor vak volt. Szombat volt pedig, amikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta a szemét. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem Istentől való, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azt mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajelet?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki megnyitotta a szemedet?” Ő pedig azt felelte, hogy próféta. De a zsidók sehogy se hitték el róla, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, amíg oda nem hívták az újra látó ember szüleit, és megkérdezték őket: „Ez-e a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most?” A szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Azt viszont, hogy most miképpen lát, nem tudjuk. Vagy, hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek meg őt, hisz megvan a kora, beszéljen ő magáról!” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis már elhatározták, hogy ha valaki Őt Krisztusnak vallja, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is hívatták tehát azt az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő ezt felelte tehát nekik: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemed?” Ezt válaszolta nekik: „Mondottam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is az ő tanítványai lenni?” Erre becsmérelték, és azt mondták neki: „Te vagy az ő tanítványa! Mi viszont Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét való, nem tudjuk.” Az ember így felelt nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem aki istenfélő és teljesíti akaratát, azt meghallgatja. A világ kezdetétől sem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azt felelték neki: „Mindenestül bűnökben születtél, és te oktatsz ki minket?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Isten Fiában?” Ő így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Ezt mondta neki Jézus: „Hiszen láttad is őt, és aki beszél veled, ő az.” Ő pedig így szólt: „Hiszek, Uram!”, és leborult előtte.

A vakonszületett ember nem rendelkezett a látással, ugyanígy mi sem rendelkezünk születésünkkor ezzel a két “látással” (a figyelemmel és a lelki látással sem), amiről Szent Porfíriosz beszél a következő részletekben!

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a A lelki harcról szóló fejezetből. 94-96.oldal)

Az éberség Isten szenvedélyes szeretete

Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krisztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.

Amikor az isteni kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt, megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk: „Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például, hogy becsukjam az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz! Figyelj! Az erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak lesztek.

A Szent Hegyen a cellámban, az ajtómon volt egy régi kilincs. Ahhoz, hogy valaki kinyissa, le kellett nyomnia, s akkor a zár hangosan csikorgott. Minden alkalommal, amikor valaki odajött és lenyomta, a kilincs „kraak” hangot hallatott. Száz méterre is elhallattszott. Senki sem tudta kinyitni anélkül, hogy az ajtó ne ezt a hangot hallatta volna. Holott könnyű volt csendben kinyitni, meg is mutattam nekik, de amikor legközelebb megpróbálták, az ajtó újra csak nyikorgott.

Ezek a dolgok egyszerűnek tűnnek, mégis egész életünkre kihatással vannak. Minél közelebb vagytok Istenhez, annál figyelmesebbek lesztek mindenben, különösen a lelkiekben, anélkül hogy törekednétek rá. Miközben a lelketekre figyeltek, az isteni kegyelem által egyre éberebbek lesztek. Dolgoztatok valaha szétszórt gondolatok nélkül? Akkor nem hibáztok. Isten kegyelme oltalmaz benneteket.

A keresztény ember nem lehet hanyag, nem aludhat. Bárhová megy, az imádságával és a képzeletével szárnyalnia kell. Valóban, az istenszerető keresztény ember képes szárnyalni a képzeletével. Képes arra, hogy a csillagokban, a végtelenben, a misztériumban, az öröklétben, Istenben szárnyaljon. Hogy „magasröptű” legyen, imádkozzon, s érezze: maga is Istenné válik a kegyelem által.Szárnnyá lesz, és gondolatban repül. S ez a gondolat nem képzelgés. Ha azt mondjuk:”szárnyal”, az nem pusztán kép, hanem maga a valóság, nem pedig álmodozás. A keresztény ember nem a fellegekben jár, ahogy azt mondani szokás. A valóságot ragadja meg, s azt éli meg. Mindazt, amit az evangéliumban és az atyáknál olvas, a szívébe zárja, megéli, mélyére hatol és elmélyül benne, életének részévé teszi. Finom érzékelője lesz Isten jeleinek.”

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a lelki éleslátás kegyelméről. 236-238.oldal)

„A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére

Napjainkban sokszor látunk szent embereket, de megtévedt embereket is. Elmész egy remetéhez, egy aszkétához, s amikor meglát, azt mondja: „Isten hozott, fiam! Miért nem voltál óvatosabb, hogyan keveredtél bele ebbe a dologba?” Neveden szólított anélkül, hogy ismert volna, és felfedte egy titkodat. Így szólsz: „Ez egy szent ember! Nevemen szólított, megmondta a titkomat.” Ha azonban egy médiumhoz mégy – tudnotok kell, hogy a világ tele van médiumokkal, szélhámosokkal, akik rajtatok akarnak meggazdagodni-, a médium is megmondja, honnan jössz és hová mégy. Akkor habozni kezdesz, nem tudod, mitévő legyél. Azt kérdezed magadtól: „Mi történik itt? Hol az igazság? Az a szent is igazat mondott, és a médium is. A nevemen szólított…. Hát ez az ember is szent?” Sokan vannak, akik így esnek tévedésbe.

A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére. Ezért kell ismernünk a Szentírást, s ezért kell alaposan elmélyednünk benne. Mást jelent az apostolok isteni kegyelemtől és Szentlélektől származó ihletettsége, más a Korübaszok örjöngése, akiken félreérthetetlenül kiütközik a Sátán lelke. Ami a médiummal történik: az illúzió, lelki hiba. Az ellenség úgy jelenik meg, mint a „világosság angyala” (2Kor 11,14). Ha nem ismered mesterkedéseit, nem tudod megmondani, hogy nem a Szentlélektől származik, és talán félre is vezet, s azt gondolod, ez a lelkesedés jó. Sokan estek már ebbe a csapdába.

Az ilyen helyzetekben két dolog létezik: a jó meg a rossz. A jó és a rossz angyal, vagyis a démon, a gonosz lélek. Ugyanígy bennünk is megtalálható a jó meg a rossz, vagyis az óember és a Krisztus szerint való ember. Az óember az, aki enged régi önmagának. A gonosz lélek befolyása alatt áll, és maga is gonosszá válik. Az egész világot rossz szemmel nézi, mindenkinek rosszat akar, s folyton átkozódik. Olyan, mint Papadiamándisz művében Haduló anyó, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül életében, és lelke ezer sebet szerzett.

Ugyanígy, ha valaki a gonosz lélek befolyása alatt áll, például egy médium, folyton káromkodik. Lehet, hogy jövendől, megmondja a jövőt, de mindent csak gonoszságból tesz. Lefelé tart, gonoszul régi énje alantas cselekedeteit teszi. Démoni állapotba, nem pedig a felemelkedés állapotába kerül. S abban az állapotban nincs Isten. Ő mégis azt hangoztatja, hogy Krisztusé. Látszólag talán még az egyházhoz is tartozik, meg van keresztelve, ismeri az evangéliumot. Ámde a gonosz tartja megszállva, s megbetegítette gondolatait, képzeletét, lelkét. Az ilyen ember másokat is illúzióba vezet. Ezt mondja: „Láttam Krisztust, láttam a Szűzanyát. Azt mondta nekem: háború, öldöklés vagy ehhez hasonló történik majd…” És valóban úgy lesz. Úgy lesz, mert az ördög így tervelte ki, éppen ezért tud erről az ilyen ember. Értitek már? Az ilyesmi azonban mindig zavaros. Azt mondja ugyan, hogy látta a Szűzanyát vagy a Szentháromságot, vagy Szent Szerafimot, aki azt mondta neki, hogy így meg úgy lesz, valójában pedig lehet, hogy médium. Értitek már? Földre rogy, eszméletét veszti, habzik a szája és sír. Akkor kiderül, hogy az ilyen ember nem Krisztusé. Lehet, hogy azt gondolja: Krisztus sugalmazza ezeket neki, vagy a Szűzanya, vagy a szentek, csakhogy nem igaz.

Ha egyszer valaki olyan embert keres fel, akit a gonosz lélek tart megszállva, s ezt mondja neki: „Csaló vagy!”, akkor az talán pofon is üti, szidni kezdi, és káromolja az isteni dolgokat. Ördögi állapotban van, amely szép lassan az őrületbe kergeti. Más szóval az olyan állapotok, mint a spiritizmus és más effélék – betegségek.”

Alkonyati Istentisztelet

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat – 2020. május 16.

Sarti-Masnikov: Örvendjetek emberek – húsvéti motetta (Efrém)

Szokásos kezdet

Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropár. 5. hang. Saját dallamon.

Pap: Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott.

A nép ugyanezt kétszer megismétli. Magyar-görög-ószláv válasz (Efrém)

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár

Áldjad, én lelkem, az Urat,

Uram, Istenem, fölöttébb hatalmas vagy!

Dicsőítésbe és fenségbe öltöztél,

köntösként világosságot öltöttél magadra,

kiterjesztvén az eget mint sátortetőt,

vizek borítják annak felső termeit;

ki fellegeket teszel fogatoddá,

ki a szelek szárnyain jársz.

Angyalait szélvésszé teszi,

és szolgáit tűz lángjává.

A földet szilárd alapra helyezted,

nem fog ingadozni örökkön örökké.

Mély víz mint öltözet födte be,

vizek borították a hegyeket.

Feddő szavadra visszahúzódtak,

mennydörgésed hangjától megriadtak.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek

ama helyre, melyet nekik kijelöltél.

Határt szabtál, melyet nem fognak áthágni,

s nem térnek vissza a földet elborítani.

Forrásokat fakasztasz a völgyekben,

vizek csörgedeznek a hegyek között.

Iszik azokból minden mezei vad,

azok után sóvárognak szomjasan a vadszamarak.

Azok mellett fészkelnek az égi madarak,

a sziklák közül hallatják hangjukat.

Fönséges hajlékodból megöntözöd a hegyeket,

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz a jószágnak,

és kalászokat az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termeljenek a földből,

és bor vidámítsa föl az ember szívét,

hogy arcát olajjal derítse föl,

és kenyér adjon erőt az ember szívének.

Teleszívják magukat a mező fái

és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott raknak fészket a madarak,

tetejükön tanyázik a gólya.

A magas hegy a szarvasok,

a szikla a nyulak menedéke.

A holdat időmértékül teremtette,

a nap ismeri lenyugtának idejét.

Sötétséget támasztottál és éj van.

Leple alatt mind kimennek az erdei vadak,

a prédáért ordító oroszlánkölykök,

kik az Istentől várják étküket.

Fölkel a nap, s ők összegyűlnek,

és tanyáikon szenderegnek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mily nagyszerűek a te műveid, Uram!

Bölcsességedben alkottál mindent,

betöltik a földet teremtményeid.

Ez a nagy és tágas öblű tenger,

hemzseg benne számtalan úszó,

a kicsiny állatok a nagyokkal.

Ott járnak a hajók, s a cethal,

melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adsz nekik, ők gyűjtenek,

ha megnyitod kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrendülnek,

ha megvonod leheletüket, kimúlnak és a porba visszatérnek.

Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek,

és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké!

Az Úr örömét leli műveiben,

ki rátekint a földre és megrendíti azt,

a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben,

zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

Legyen kellemes számára beszédem,

én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről,

és a gonoszok úgy, hogy ne is legyenek!

Áldjad én lelkem az Urat!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen

Alleluja, Alleluja, Alleluja, dicsőség néked, Isten. (Kétszer recitálva, harmadszor énekelve)

Békesség ekténia

Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szentséges főpásztorunk, Ferenc pápáért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen városért, minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szeretett magyar hazánkért, országunk vezetőiért és népünkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked Uram!

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Amen.

Boldog ember, ószlávul… Archangelskij feldolgozásában (Efrém)

Uram, tehozzád

5. hang

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

A te drága kereszteddel Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted, / és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtompítottad, / és megmentettél bennünket a halál kapuitól, /’ azért dicsőítünk téged, Egyszülött.

Ki az emberi nemnek feltámadást ajándékozott, / mint a bárány leöletésére vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei, / s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui, / mert azokon Krisztus, a dicsőség királya vonult be / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok; / és a sötétségben lévőknek pedig: /’ Vetkezzetek ki az örök homályból!

Nagyszerű csoda! / A láthatatlan dolgok teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett, / és mint halhatatlan föltámadt. / Jertek minden nemzetek szülöttei és imádjuk őt, / mert az ő kegyessége által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván, /’ három személyben dicsérünk egy Istent.

Esti imádást hozunk néked, / soha le nem alkonyodó világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg felragyogtál / és egész a pokolig leszálltál, / és az ottan található sötétséget szétoszlattad, / és a nemzeteknek a feltámadás fényét megmutattad, /’ kegyelmes Uram, dicsőség néked.

Krisztust, üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük, / mert az ő feltámadása által / a világ megszabadult a csalárdságtól. / Örvend az angyali sereg, / fut a démonok incselkedése, / az elesett Ádám fölkelt, /’ az ördög megsemmisült.

Az őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását, / vegyétek az erszényeket és mondjátok, / hogy „amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!”. / Ki látott, ki hallott olyat, / hogy halottat loptak volna valamikor, / főként bebalzsamozva és meztelenül, / a sírban hagyva halotti ruháit? / Ne ámítsátok magatokat, ti zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait, / s értsétek meg, hogy valóban /’ a világ megváltója ő, a mindenható!

Uram, ki a poklot leigáztad, / és a halált megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot, /’ édes Üdvözítőm, könyörüljrajtunk!

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, magában mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfeddésükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugárzó Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábrázatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, magában mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfeddésükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugárzó Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábrázatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. Kijövén a templomból Jézus / látott egy vakon született embert, / és könyörülvén rajta / sarat kent annak szemeire, és mondá neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában, / és megmosdván láss, és dicsőítsd az Istent! / Szomszédjai pedig kérdezték őt: / Miképpen nyíltak meg a te szemeid, / mikor téged a halandók közül senki sem gyógyíthatott meg? / Ő pedig felkiáltott: / Az az ember, ki Jézusnak mondatik, / ő mondá nekem: Menj és mosdjál meg a Siloe tavában, / és most látok. / Ő az valóban, kit Mózes a törvényben Krisztus Megváltónak nevez, /’ ő a mi lelkeink üdvözítője.

Dicsőség… 5. hang

Átmenvén az úton / vakon született embert találtál Uram, / és kérdezének téged tanítványaid mondván: / Mester, ki vétkezett, / ez-e vagy az ő szülei, hogy vakon született? / Te pedig Üdvözítőm feleléd nekik: / Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, / hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei őbenne! / Nekem szükség annak cselekedeteit munkálnom, / aki engem küldött, / minőket más senki sem tehet. / Miután ezeket mondotta, / a földre köpvén, sarat csinála a nyálból / és a sarat annak szemeire kené, és mondá neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában! / Ő pedig megmosdván, mint látó tére vissza, / és hozzád kiáltott: / Hiszek Uram és imádlak téged! / Kivel együtt mi is mondjuk: /’ Uram, könyörülj rajtunk.

Most és… 5. hang

Nagy dogmatikon. A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta, / ottan Mózes a víz kettéválasztója, / itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. / Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, / mostan mag nélkül szülé Krisztust a Szűz, / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett, / a Szeplőtelen Szűz Emánuel megszületése után is sértetlen maradt. / A létező és az öröktől fogva létezett Úr, / mint ember jelent meg, /’ ki könyörüljön rajtunk.

BubnóT. feld: Enyhe világossága, magyarul (Efrém)

Bölcsesség igazhívők!

Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; /’ miért is ez a világ dicsőít téged.

Figyelmezzünk! Békesség † mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen: Az Úr országol / ékességbe öltözött. (Gospod vocarisja, kijevi többszólamúság, Efrém)

Ekténia

Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk!

Uram, irgalmazz!

Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz!

Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még szentséges főpásztorunk, Ferenc pápánkért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért), lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még testvéreinkért, a papokért, szerzetesekért és összes Krisztus szerinti közösségünkért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még Isten szolgái, e szentegyház kötelékébe tartozó testvéreink számára irgalomért, életükért, békességükért, egészségükért, üdvösségükért, megsegíté-sükért, s bűneiknek elengedéséért és bocsánatáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még e szentegyház boldog és örökemlékű alapítóiért, összes eddig elnyugodott atyáinkért, testvéreinkért, s az itt és bárhol nyugvó igazhitű keresztényekért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még azokért, kik e fölötte tiszteletreméltó szent hajlékba ajánlatokat hoznak, vele jótékonyságot gyakorolnak, az itt éneklőkért és szolgálatokat teljesítőkért!

Emlékezzél meg, Urunk, hogy test vagyunk, elenyésző és vissza nem térő lehelet. Esengve kérünk, szüntesd meg a betegséget. Csillapítsd le a gyorsan terjedő járványt, mert nem a holtak dicsérnek téged, Urunk, sem azok, kik a föld alá szállanak, hanem mi, élők dicsőítünk és szívünk keservében sóhajtozva kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mindenkinél többet vétkeztünk ellened és gonoszul cselekedtünk, urunk, és ha valódi bűnbánatra el nem jutottunk, szándékunkat bűnbánat gyanánt fogadd tőlünk. Légy irgalmas és szabadítsd meg szolgáidat a halálhozó betegségtől és gyötrő fájdalmaktól. Siránkozva kérünk téged, Mindenható, gyorsan hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Bubnó T. feld. magyarul, Add Urunk (Efrém)

4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.

Add Urunk, hogy ez estén / minden bűntől megőrizzük magunkat. / Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene; / dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Amen. / Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, / amint tebenned bíztunk. / Áldott vagy te, Urunk, / taníts meg minket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Uralkodó, / oktass bennünket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Szent, / világosíts meg minket a te igazságaiddal. / Uram, a te kegyelmed örökké, / kezeid munkáit meg ne vesd. / Téged illet a dicséret, / téged illet az ének. / Téged illet a dicsőség, / Atya és Fiú és Szentlélek, / most és mindenkor /’ és örökkön-örökké. Amen.

Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Hogy ezen egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked, Uram!

Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Békesség mindnyájatoknak!

És a te lelkednek!

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Néked, Uram!

Legyen áldott és dicsőített a Te országod hatalma, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Előverses sztihirák

5. hang

Téged, megtestesült, / és a mennytől külön nem vált Üdvözítő Krisztust / az ének hangjain magasztalunk, / mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad, / mint emberszerető Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit, / harmadnapon föltámadtál, /’ üdvözítve a mi lelkünket.

Húsvéti sztihirák

5. hang. Saját dallam.

Elővers: Keljen fel az Isten, / és széledjenek el az ő ellenségei, / és fussanak orcája elől, kik őt gyűlölik!

Szentséges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva, / az új és szent Pászka, / titokteljes, legtiszteltebb Pászka, / Pászka a megváltó Krisztus, / szeplőtelen Pászka, / nagy Pászka, a hívők Pászkája, / a Paradicsom ajtaját megnyitó Pászka /’ és minden hívőt megszentelő Pászka.

Elővers: Mint elenyészik a füst, enyésszenek el, / mint elolvad a viasz a tűz színe előtt.

Jöjjetek, / ti, a dicső látványt hirdető asszonyok, / és Sionnak mondjátok: / Halld tőlünk Krisztus föltámadásának örvendetes hírét, / gyönyörködjél, vigadozz és örvendj, Jeruzsálem, / látván Krisztus királyt, /’ mint ékes vőlegényt, kiszállni a sírból!

Elővers: Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől, / és az igazak vigadjanak!

A kenethozó asszonyok / korán reggel az Életadó sírjához érkezvén, / angyalt találtak a sírkövön ülve, / ki szólván hozzájuk, mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak között, / mit siratjátok az enyészhetetlent az enyészetben? / Menvén, ezt hirdessétek /’ az ő tanítványainak!

Elővers: Ez a nap, melyet az Úr szerzett; / örvendezzünk és vigadjunk azon!

Szépséges Pászka, / az Úr Pászkája, / Pászka! / Legtisztesebb Pászka / tűnt föl ma nekünk; / Pászka, örömmel egymást öleljük; / ó Pászka, a szomorúság váltsága! / Mert ma a sírból, mint palotából, felragyogott Krisztus, / és az asszonyokat örömmel eltölté, mondván nekik: /’ Ezt hirdessétek az apostoloknak!

Dicsőség… 8. hang. Az igazság lelki napja, Krisztus Isten, / a vakon született embert / legtisztább érintésed által kétszeresen fölvilágosítván / nyisd meg a mi lelki szemeinket is, / tégy bennünket a világosság fiaivá, / hogy hittel kiáltsuk néked: /’ Emberszerető, dicsőség néked!

Elővers: Most és mindenkor és örökkön-örökké. Amen.

Feltámadás napja van, / világosodjunk fel ezen ünnepéllyel, / és egymást, mint testvérek, öleljük! / A feltámadás által / gyűlölőinknek is / bocsássunk meg, / és így énekeljünk:

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban lévőknek /’ életet ajándékozott. Háromszor.

Bubnó László feld.: Most bocsásd el Uram (Efrém)

Most bocsásd el, Uram, / a te szolgádat / a te igéd szerint békességben, / mert látták szemeim / a tőled küldött Üdvözítőt, / kit rendeltél minden népek színe elé, / világosságul a pogányoknak / megvilágosítására, /’ és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropárok

Tropár 5. hang

Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésünkre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek, / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte, /’ és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által föltámasztotta!

Dicsőség… most és…

5. hang. Üdvözlégy, Urunknak szeplőtelen Szülője! / Üdvözlégy a hozzád menekülők védfala és oltalma! / Üdvözlégy a tengeren hajózók biztos révpartja! / Üdvözlégy Tisztaságos, ki szülted testileg Teremtődet és Istenedet! / Ne szűnjél meg könyörögni mindazokért, /’ kik dicsőítik és imádják a te szülöttedet.

Elbocsátó

Bölcsesség!

Adj áldást!

Krisztus, a mi Istenünk ki áldott és dicsőített öröktől fogva.

Tedd erőssé, Isten, az igaz katolikus hitet örökkön örökké!

Legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!

Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, / mert az Úr dicsfénye fölötted fölvirradt! / Örvendj mostan és vigadozz, új Sion-hegy, / és te gyönyörködjél, tiszta Istenszülő, /’ Fiad föltámadásán!

Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, uram!

(A pap az elbocsátó imádságot mondja.)

Amen.

Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön örökké!

Amen.

Simera Christos anesti – görög húsvéti ujjongó népének (Efrém)

Az imádság fokozatai

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 65-71.oldal

„Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!” (V.ö.: Mt 15,22-28)

Leszállván az elme a szív felé, ő találkozik az első vámmal, a képzelettel. Észrevetted, hogy néha imádkozol, és elcsodálkozol azon, hogy mi minden meg nem jelenik elmédben? Egy képzelet, vagy az, aki megbántott téged, vagy az aki elbolondított egy szenvedéllyel. És akkor a képzelet, az imádság idején a szív felé haladva, megállítja elménket.

Ez az első állomás. Aszkéta Szent Níl, ezt mondja a Filokáliában: Boldog az az elme, amely eljutott oda, hogy Krisztushoz imádkozzon képzelet nélkül! Az Üdvözítő elméjének nem volt képzelete, mondják a szent teológusok. Mert Ő volt az Új Ádám, és azért jött, hogy helyreállítsa a régi Ádámot, ahogyan az, a paradicsomban volt.

Mert Ádám is, amikor Isten megalkotta a mennyben, nem volt képzelete, nem volt elképzelése. A sátán beképzeltsége miatt esett el, mert Istenhez akart hasonló lenni, ahogyan Ézsaiás Próféta mondja: „Azt vetted a fejedbe, hogy: Felmegyek a felhők fölé, az egekben lévő északi hegyek fölé, az ég csillagai fölé teszem trónusomat és a Magasságoshoz leszek hasonló.” (Iz 14,13-15).

Lucifer ezt éppen csak hogy elképzelte, Isten máris levetette az égből, mert azt képzelte el, hogy hasonló lesz hozzá, nem gondolva arra, hogy ő csak teremtmény. Mert Isten csak gondolatával teremtette meg Lucifert, és egy pillanat alatt romba tudja dönteni.

Úgy Ádám is, mikor elesett, gondolat által esett el. Mit mondott neki a sátán? Nem fogsz meghalni, hanem olyan leszel, mint az Isten, ismervén a jót és a rosszat. (Ter 3,4-5) És ahogyan elképzelte Ádám, hogy olyan lesz, mint az Isten, a képzelete által elesett Isten ajándékaitól, és kiűzetett a menyből. Ezért az isteni atyák a képzeletet a démonok hídjának nevezik. Egy bűn sem jut át az elmétől az érzelmekhez (a szívbe), ha először nem képzeli azt el az ember elméjével.

Tehát, az imádság idején semmit sem szabad elképzelned. Sem szent elképzeléseket, sem Krisztus a Szent Kereszten, sem az Ítélő széken. Semmit. Mert minden képzelet a szíven kívül van és ha te ezeknél maradsz, hogy hódolj nekik, akkor nem Krisztushoz fogsz hódolni.

Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez a szoba, amiről azt modja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.

Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értenek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol! A fajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.

Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa szívünkben tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.

Tehát, midőn leszáll az elme a szív felé az imádság ideje alatt, két vámmal találkozik: először a képzelet vámjával, majd az értelem vámjával a szív kapujában. A bölcs ember, egy szempillantás alatt átjut rajtuk.

Az imádság legrövidebb törvénye az, hogy ne képzelj el semmit, amikor imádkozol. Háromféle képzelgés van: rossz, jó és szent. Ne fogadj el semmilyen képzeletet. Mert ha megállsz a képzeletnél, akkor az elméd nem tud a szívedbe hatolni, az imádság ideje alatt. Viszont itt, az értelem vámjánál, ami a szív kapujánál van, más, rossz lelkekkel találkozol. Mondok egy példát, hogy megértsétek.

Az értelem vámjánál lelkünket, a sötétség teológusai és a pokol filozófusai fogadják, és lelki gondolatokat adnak elménknek. Elménknek, Szent Vazul vallomása szerint, megvan az a sajátossága, hogy örökké, jó vagy rossz gondolatokat fakaszon. Az elmének pedig nem hibája, hogy belőle jó és rossz gondolatok fakadnak. Mert azt őrli meg a malom, amit beleöntünk. Mi határozzuk el, hogy engedünk-e utat a gondolatoknak.

Néha megállsz imádkozni, térdepelve vagy állva, székre vagy lócára ülve, de tudsz imádkozni fekve is, amikor beteg vagy öreg vagy, ahogyan Sínai Szent gergely mondja: „Az öreg és a beteg, le is feküdhet fejét egy párnára téve, ha nem tud megállni a lábán, csak imádkozzon.” Isten nem a testhelyzetedet nézi, hanem az elmédet és a szívedet. Amikor imádkozol, egyszer csak azt veszed észre, hogy a Szent Írás szavai jelennek meg előtted – tehát nem rossz szavak – ahogyan az Üdvözítő is megkisértetett Karantán hegyén. Nem a Szent Írásból lett megkisértetve? Vesd le magad, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol Teérted, és kezükkel felemelnek téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. (Mt 4,6)

Láttad, hogy az a feladatunk, hogy a Szent Írás által megkísértsenek? Ez történik a mi elménkkel is, amikor az le akar szállni a szívbe az imádság közben. És az értelem vámjánál, amely a szív kapujánál van, például ezek a szavak jutnak eszedbe: Elvetted a tengertől a Te lovaid, sok vizet felkavarva. Vagy: Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett.

Mi ez, hiszen az Írásból való, vagy nem? Kik az ökrök, kik a juhok? Mi ennek az értelme? És elméddel egyből Szent maximosz magyarázataihoz mész: Az értelmi ökrök – mert az ökrök nagyobbak, mint a juhok – az apostolok, püspökök, és papok, a vezető Egyház, vagyis a hierarchia. Mik a juhok? Az engedelmes Egyház, vagyis a vezetett nép. Milyen sokszor nevezte Krisztus a vezetett népet juhoknak? Beszélő juhoknak!

Mi a jelentése a jászolnak, amiből az ökrök is és a juhok is esznek? Krisztus Egyháza. Mert a vezető és az engedelmeskedő Egyház is Legtisztább Titkokkal táplálkoznak, a Szent Atyák tanaival, a Szent Atyák régi és új írásaival, minden dogmával, az Evangéliumoknak a magyarázataival. Mindez honnan van? Ebből a jászolból, ami az Egyház.

De mit mond itt a Szent Lélek? Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett. Azaz, hiányozni fog Krisztus népe az Egyházból, amikor nem lesznek a pásztorok az Egyház mellett, mivel az ökrök jelképezik az Egyház pásztorait. Íme, milyen igaz és magas értelmű gondolat háborgat az imádság idején! De az ellenség ezért nem haragszik meg, amikor azt látja, hogy gondolkodsz. Sőt, örül annak, hogy teologizálgatsz, amikor imádkozol!

Testvéreim, ezeknek nincs mit keresniük az imádság ideje alatt. Aranyszájú Szent János mondja: „Te, amikor imádkozol, ne teologizálj, mert kicsúfolnak a démonok!” Amikor imádkozol, szíved legyen töredelmes és alázatos, ez a szív fájdalma a bűnökért és az alázatért. Ez Isten titka, az értelmes elme forrása az égből és a földön.

Tehát, nem szabad teologizálgatnod az ima ideje alatt. Mivel, ha szóba állunk az ima ideje alatt valamely lelki gondolattal – legyen az akár a Szent Írásból is – nem imádkozunk, hanem teologizálgatunk. Ez azt jelenti, hogy a Szent Írás szavaira gondolunk. Mivel az értelem ezen vámja a szív kapujánál van, nem szabad egy szót sem szólni imádság közben a Szent Írásból. Hanem, az imádság alatt ereszkedj le szívedbe egyetlen gondolattal; azaz csak a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére gondolj.

Tehát ezzel a gondolattal ereszkedjünk le szívünkbe, mondván: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”. Más gondolattal ne foglalkozzál. Ahogyan fentebb már mondottam, a képzelet vámjánál, egyetlen egy képzelet sem – legyen az bármilyen szent is – nem a szívben, hanem a szíven kívül van, és az elmét kihúzza a szívből. Így ezek a gondolatok is.

Mert az ördögnek, akit a sötétség teológusának és a pokol filozófusának neveznek, az a célja, hogy elménknek teológizálgatnivalót adjon. És ő, ha akarod, az egész Szent Írást elhozza neked, imád közben – mivel ő régi teológus – és kívülről ismeri az egész Szent Írást, csak azért, hogy ne imádkozzál! Tudja az ördög, hogy égeti őt az imádság.

Ezért hoz neked szövegeket -imádság közben – az Apostolból, az Evangéliumból, sőt, még a templomban halott prédikációkból is. Te imádkozol és az ördög nagy dolgokat tár eléd, racionális értelemben vett lelki dolgokat. Akkor te, a lelki kevélység éllapotába kerülsz: „Azért jutnak eszembe ilyen magasztos szavak, mert most Istenhez imádkozok”. És az ördög fülig érő szájjal röhög rajtad! Te akkor nem imádkozol, hanem teologizálgatsz. Üdvözítőnk tanítása szerint, így kell imádkoznunk: Ti, amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a képmutatók, akiknek az az érzésük, hogy sok szó által hallgatja meg őket Isten! (Mt 6,5-7)

Krisztus egyszerű imádságot kér tőlünk, vagyis egy szóval, egy gondolattal imádkozzunk. Ismered a kánaáni asszony történetét? (Mt 15,22-28) Krisztus után ment és csak néhány szót kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, irgalmazz! Szívből kiáltott. Nem imádkozott sokat, egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!

Így mi is, amikor imádkozunk, főleg a szív imájánál, amikor elménkkel le akarunk ereszkedni szívünkbe, így imádkozzunk, egyetlen egy gondolattal. Mert ha elhagyod a teologizálgatást az imádság idején, Isten segítségével, az elme azonnal a szívbe jut.

Az elme kamrája a szív. Amikor azt hallod az Evangéliumban, hogy te, amikor imádkozol, menj be a te szobádba, tudjad, hogy az elme, szívbe való bejutásáról van szó. Mert ott van Krisztus, megkeresztelésedtől fogva, ott áll és ott egyesül a menyasszony a Vőlegénnyel, azaz szívünkben eggyé válik lelkünkkel Krisztus.

Tehát, mihelyt belépett az elme a szívbe, megjelenik annak természetes jele. Úgy kezdődik, mintha egy tűz felmelegítené a szívet a közepétől fogva. Majd átmelegíti egész szívedet, majd a mellet, a vállakat, a gerinccsigolyákat, az egész testet és nagy erővel verejtékezni kezd, és a szemek, nagy tűzzel, meleg, bűnbánó könnyekket kezdenek önteni. Ezt nevezzük a tűz imájának.

Mi történt ott? Találkozott a Vőlegény a menyasszonnyal. Krisztus a mi lelkünkkel. Ez a lelki egyesülés egy lélekké teszi az embert Istennel. Erről beszél az Apostol: Aki a paráznákhoz ragaszkodik, az egy test vele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele. (1Kor 6,16-17) Ez a szívbéli egyesülés és Istenhez való ragaszkodás, Jézus Krisztus által, nagy lelki édességet és melegséget okoz.

Azonban, a munkálkodásnak nem alapja, sem az édesség, sem a szívbéli melegség. A munkálkodás alapja a szív megpuhítása, a bánat, a szív fájdalmával a bűn miatt, és a bűnbánat kiontott könnyeivel. Lelkünknek ebben az állapotában olyan nagy a boldogsága, olyannyira megkönnyebbül, annyi lelki melegség és édesség önti el, hogy miután magához tér szívének Jézus Krisztussal való egyesülésének állapotából, három szót sem képes mondani.

Milyen boldog pillanatok, milyen édesség, és milyen öröm volt az ő szívében! És ha ebben az állapotban maradna az imádkozó ember, egy vagy két óráig – a szívbe leereszkedett elmével, tehát szívvel egyesült elmével – amikor magához térne, egy vagy két hétig, egyetlen evilági dolog se jutna be szívébe! Szívének égboltja annyira kitisztulna, hogy szíve légterét teljesen kitöltené a Szent Lélek munkálkodása. Egy boldog szív, mely a bűnbánat könnyeivel táplálkozott és azzal a nagy szeretettel, amely a Jézus Krisztussal való egyesülésből ered. Ez a lelki szeretet, melyet nem lehet szavakkal körülírni!

Tehát ez a szív imája, amiről már beszéltem, amely olyan magas foka az imának, hogy tízezerből alig lesz rá méltó egy ember! Viszont a lelki imádságra, amiről legelőször beszéltem, alig lesz méltóvá egy ember, egy nemzedéken keresztül.

De lehet, hogy megkérdezitek: „De Atyám, mi, világiak, akik nem ismerjük ezt a módszert, és az imádságnak ezt a számunkra magas bölcsességét, mi mit tehetünk? Talán elveszünk?” Nem, de mivel az imádságról beszélünk, meg akartam mutatni, hogy milyen az igazi imádság. Vagyis nem arról van szó, hogy ha én az imának ezt a módját nem gyakorlom, akkor ne is beszéljek róla másnak. Én se imádkoztam még így, mióta az eszemet tudom! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is tudunk róla, mert a tudatlanság a lélek vaksága.

De tudod, hogy mit mond a gőg és az érzéketlenség ördöge, ha csak egy csepp könnyet is ejtünk imádkozás közben? „Íme, milyen remekül imádkoztál!” Pedig onnan, még milyen hosszú az út a tiszta imáig! Olyan messze van, mint a föld az égtől! Mondtam már, hogy az imának, a maga növekedésében, nincsen határa. Mivel az ima egyesül Istennel, ezért nincsen határa.

„a tudatlanság a lélek vaksága.”