Evangéliumi szakasz: Lukács
evangéliumából 12.16-21
Az esztelen gazdag.
16Példabeszédet is mondott nekik: „Egy
gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. 17Így
okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.
18Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és
nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden
vagyonomat. 19Aztán majd elégedetten mondom magamnak:
Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s
élj jól! – 20Ám az Isten így szól hozzá:
Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit
gyűjtöttél, kire marad? – 21Így jár az, aki
vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”
Apostoli szakasz: Efezusi levél 5,8-19.
8Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. 9A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. 10Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. 11Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. 12Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. 13Mindarra, amit elítéltek, fény derül, 14s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog. 15Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. 16Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. 17Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. 18Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel. 19Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.
„Mi a legrettenetesebb az ember számára? A
halál? Igen, a halál. Egyikünk sem tudja rettegés nélkül
elképzelni, hogyan jön majd el a halál órája, miként leheli ki
a lekét. Mégse rettegjetek és bánkódjatok túlzottan, testvérek!
Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk, halálával legyőzte a
halálunkat, és feltámadásával megalapozta a feltámadásunkat;
az igaz keresztény halála nem több a feltámadás napjáig
tartó álomnál, vagy egy új életre születésnél. Így
tehát tanuljatok meg újra és újra meghalni a bűnnek, és
feltámadni lélekben a halott dolgoktól; gazdagodjatok erényekben,
s ne bánkódjatok vigasztalhatatlanul az elhunytak miatt;
tanuljátok meg rettegés nélkül fogadni a halált, mint a mennyei
Atya rendelését, amely Krisztus halottakból való feltámadásával
elveszítette félelmetességét.”
Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban című könyvéből, 70-71.oldal
„Az egoistákat viszont, akik nem törődnek azzal, mi is történik velük, nem látogatja meg Isten kegyelme. Akiben luciferi önzés rejlik, azt gondolja, isteni kegyelem tölti el, csakhogy illúzióban van: az ördög embere. Az illúzió egy pszihológiai állapot, helytelen önértékelés; lényegében az egoizmusból származik. Aki ebben az állapotban van, annak hamis benyomásai, kisértő képzelgései támadnak, és szenved. Az illúziót nagyon nehéz gyógyítani. Csak az isteni kegyelem képes meggyógyítani. Valaki más imádkozhat érte, és Isten irgalmaz annak, aki az illúzió állapotába került. Ha maga is erőfeszítést tesz, ha egy jó lelkiatya „tükrébe” néz, és őszintén meggyón, akkor Isten kegyelme meggyógyítja.” Részlet Athoszi Porfíriosz atya tanításaiból, 236.oldal