“Július 26-án egy különös szentet tisztel az ukrán Ortodox Egyház. Egy olyan magyar származású szentről emlékezik meg, aki hajdan, a kijevi Barlangkolostor lakója volt, és két testvérével együtt, még Szent István királyunk idejében, egy katonai delegációval ment a kijevi fejedelemhez, valamikor 1028-körül.
A kijevi Nagy Lavra Barlangkolostor paterikonja, ami összegyűjtötte a szentek életét és csodáit, megemlékezik Szentéletű Mózes atya életének erről az időszakáról, így erre a forrásra támaszkodva követhetjük végig élete történetét.
Ugri (Magyar) Mózes testvérével, Györggyel, Borisz fejedelem udvarában szolgált. A XI. század nehéz időszaka volt a formálódó szláv államnak, mivel számtalan belvillongás és hatalmi vetélkedés jellemezte ezeket az évtizedeket. Egy ilyen belháború kapcsán Szvjatopolk pogány fejedelem meggyilkoltatja Borisz és Gleb hercegeket, és Borisz vértanút védve, életét vesztette György is. Csak Mózes menekült meg a fejedelem kíséretéből, aki Kijevben talált menedéket. Úgy tudjuk, hogy visszahúzódó, csendes életet élt. Valószínűsíthetjük, hogy ekkor határozta el, életét vértelen áldozattal Krisztusnak ajánlja, és szerzetes lesz.
Mózes életében komoly fordulatot jelentett egy újabb háború, amit a Lengyelországból hazatérő Szvjatopolk vívott Jaroszlav fejedelemmel. A támadó elfoglalta Kijevet, és Mózes is fogságba esett. Lengyelországba vitették, ahol évekig nehéz kényszermunkát kellett végeznie.
Fogsága idején történt, hogy egy előkelő, gazdag özvegyasszony felfigyelt a szép termetű fogolyra, majd mint egy rabszolgát, háromezer aranytallérért megvásárolta. A magas ár, amit kifizetett a gazdag özvegyasszony, arra utal, hogy emésztő vágy kerítette hatalmába, és minden igyekezete arra irányult, hogy Mózest ágyába vigye.
Hamar ajánlatot tett Mózesnek, hogy hódoljon be neki, ígérte, hogy birtokolhatja őt, és minden javait. Ezt írja a kijevi paterikon.
Mózes azonban ellenállt, és nemet mondott az asszony akaratának, aki megharagudott és tömlöcbe záratta. Szomjúsággal és éhséggel gyötörtette. A szenvedély annyira elvette józan ítélőképességét, hogy ha nem lettek volna könyörületes szolgák, Mózes valószínűleg éhen halt volna a tömlöcben.
A szolgák és fegyveresek átlátták a helyzetet, és megpróbálták Mózest jobb belátásra bírni. Meg akarták győzni arról, hogy ez számára szerencse, nem szerencsétlenség, hiszen egy szép és gazdag özvegyasszonyról van szó, aki mindenét megosztaná vele. Akár tejben és vajban fürödhetne, és a nehéz vasat és éhséget felválthatná szép ruhákra, lakomákra, hatalomra, selyemágyra.
Ekkor Mózes a szolgáknak, és az asszonynak is kifejti véleményét, amit szintén megőrzött nekünk a régi feljegyzés:
„Ugyan ki az az ember, aki úgy venne nőül valakit, hogy behódolna neki, és utána meg tudná tartani Isten törvényét? A Szentírás azt mondja, hogy Isten törvényét Ádám mellőzte, amikor feleségére hallgatott, és behódolt neki, mert evett a tiltott gyümölcsből. Az lett az osztályrészük, hogy elveszítették a paradicsomot (Ter 3,1-19). Sámson története arra figyelmeztet, hogy Isten erejével legyőzhetetlen volt a maga korában. Ám szenvedélye rabjaként hallgatott egy filiszteus asszonyra, aki megfosztotta a kegyelemtől és átadta ellenségeinek (Bir 16, 4-21). De itt van mindjárt elrettentő példának Heródes király is, aki kárhozatba taszította magát, amikor egy parázna asszony kívánságának engedelmeskedve lefejeztette keresztelő Szent Jánost, és fejét, mint eledelt, egy tálban körülhordoztatta (Mt 14,1-11). Hogyan lehetnék én szabad emberként egy nő rabszolgája?”
Mózes hajthatatlan maradt. De az asszony ekkor azt mondta neki: „Férjem leszel, nem a szolgám, és élvezzük egymást, ahogy ez házastársaknál szokás.”
Mózes azonban megvallotta neki, hogy többre becsüli a testi és lelki tisztaságot, amit ő már egy életre megfogadott és Istennek ajánlott. Az Istennek tett fogadalmat pedig nem szabad feloldani senki és semmi hatására.
Úgy tűnt azonban, hogy ezek az érvek nem voltak elegendők a nemesasszony előtt, aki szenvedélye és a „paráznaság démona” miatt nem tudta megérteni a hallottakat. Mindenféle fortéllyal próbálkozott, hogy Mózes szándékát megváltoztassa. Szép ruhát adott rá, lóra ültette, hogy bejárja vele uradalmát és birtokolt területeit, hogy gazdagságát látva, kívánságot ébresszen annak birtoklására. De hasztalan volt mindenféle próbálkozása. Ekkor történt, hogy Mózes találkozott egy Áthoszról jött szerzetessel, és megkérte, hogy Istennek tett fogadalmát szentesítse, mert szerzetes akar lenni. Az a szerzetes, aki egy kolostorfőnök volt, szerzetessé nyírta. Mivel már hivatalosan is szerzetes lett, felvette a szerzetesi ruhát és így jelent meg az asszony előtt.
Látva az úrnő Mózest szerzetesi ruhában, éktelen haragra gerjedt, és parancsot adott kikötésére és megkorbácsoltatására. Mózes azonban szó nélkül tűrte a bántalmazásokat, és örült, hogy Isten olyan szenvedésre méltatja, amit az Üdvözítő Jézus Krisztus is elszenvedett az emberiség megváltásáért.
A nemesasszony ezután Boleszláv királyhoz fordult, hogy panaszt tegyen Mózesre, aki nem akar engedelmeskedni. A király maga elé hozatta a szentéletűt, de ő sem tudta rávenni, hogy fogadja el a nő ajánlatát. Ekkor a király kiszolgáltatta őt az asszonynak, hogy az kedve szerint cselekedjen vele, mivel attól félt, hogy példája más szolgákat is uraikkal szembeni engedetlenségre késztet. Ekkor az asszony megparancsolta, hogy kasztrálják Mózest és minden nap száz botütéssel büntessék. Szentéletű Mózes atya bátran tűrte a megpróbáltatásokat és a kegyetlenkedéseket. Szenvedése közepette megjövendölte Isten büntetését, ami utoléri a királyt és úrnőjét is.
Eközben Boleszláv király a szerzeteseket is üldözni kezdte, de hirtelen megbetegedett és egy nap múlva meghalt. Ezzel egy időben lázadást tört ki, és nagy vérengzés kezdődött. Ebben a zendülésben meghalt Mózes úrnője is, így hat hosszú esztendő után megszabadult a kínzásoktól, és szabad ember lett. Kijevbe ment, ahol a Barlangkolostor alapítójának, Szent Antal atyának engedelmeskedve, tíz évig némaságban és imádságban élve szellemi tökéletességre jutott.
Már életében észrevették, hogy a paráznaságtól és a testi vágyaktól szenvedő személyek, ha közbenjáró imádságot kértek tőle, közbenjárására, megszabadultak a kísértéstől, és tudtak uralkodni szenvedélyeiken.
2011-ben jártunk Kijevben, és elzarándokoltunk a Barlangkolostorba is, ahol aláereszkedhettünk azokba a megszentelt járatokba, amelyek a föld alatt vannak, és ahol annyi szerzetes gyakorolta a szüntelen imádkozást.
Az egyik ilyen földalatti járatban található a sok szent üvegtetejű koporsója között Magyar Mózes ereklyéje is. Amint araszolgattam a sötétben, gyertyával a kezemben a sok zarándokkal együtt, feltűnt, hogy az egyik helyen milyen sokan állnak és meghajlásokat végeznek egy koporsónál. Éppen Szentéletű Ugri Mózes egész alakú, ruhába öltöztetett teste feküdt ott, aki 1043-ban bekövetkezett halála óta, immár ki tudja, hány ember kérését hallgatta meg a mennyből.
Magyar Mózes szent életű atya, György vértanú testvérével és Szent Efrém testvéröccsével együtt, a mi naptárunk szentjei is lehetnének, hiszen a nagy egyházszakadás előtt éltek és így bátran mondhatjuk, hogy az egységes Egyház bajnokai ők, akik ma is azért imádkoznak értünk, hogy eltűnjön az a békétlenség és megosztottság, ami jellemzi világunkat. Ők ismernek egy másik Országot, és tudják mit jelent Krisztus békéje, ami nekünk annyira hiányzik.”
Írta: Demkó Balázs György
Forrás: http://www.egriparochia.hu/hirek/2018/szent-let-magyar-m-zes-a-sz-zess-g-v-rtan-ja