Előszenteltek Liturgiája Zalaegerszeg-Zalabesenyőn, (2020.04.01.)

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön örökké.
Nép: Ámen

Nép: Dicsőség neked Istenünk, dicsőség neked!

Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, * szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! Háromszor.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!


Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!


Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat, / Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,
világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;
ki befödöd vizekkel annak felső részeit, / ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;
ki angyalaidat szélvésszé teszed, / és szolgáidat égető tűzzé;
ki a földet állandóságra alapítottad, / hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; / a hegyeken vizek állottak.
A te feddésed elől elfutottak; / mennydörgésed szavától megijedtek.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak / azon helyre, melyet nekik alapítottál.
Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, / s nem térnek vissza a földet elborítani.
Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, / a hegyek között folynak a vizek.
Iszik azokból minden mezei vad; / azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
Azok mellett lakoznak az égi madarak; / a kősziklák közül szózatot adnak.
Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; / a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ki szénát teremtesz a barmoknak, / és veteményt az emberek szolgálatára,
hogy kenyeret termessz a földből, / és bor vidámítsa föl az ember szívét;
hogy olajjal derítse föl orcáját, / és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; / melyeket ültetett.
Ott fészkelnek a madarak, / a gólya háza fő azok között.
A magas hegy a szarvasok, / a kőszikla a sündisznók menedéke.
A holdat időmértékül teremté; / a nap tudja lenyugvását.
Sötétséget parancsolsz és éj van., / mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
az oroszlán ordító kölykei. / hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek. 
Fölkel a nap és összegyűlnek, / és hajlékaikba helyezkednek.
Kimegy az ember munkájára / és dolgára napestig.
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, / a kicsiny állatok a nagyokkal;
Ott járnak a hajók, / a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.
Mindnyájan tőled várják, / hogy eledelt adj nekik idejében.
Te adván nekik, gyűjtenek; / fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; / ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.
Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; / és megújítod a föld színét.
Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. / Az Úr örülni fog alkotmányaiban;
ki letekint a földre, és megrendíti azt; / ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.
Énekelni fogok az Úrnak életemben, / dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
Legyen kellemes neki az én beszédem; / én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; / áldjad én lelkem az Urat.

Zsoltár után énekelve: Dicsőség… Most és… Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség neked Isten!

Békesség ekténia (Nép ülve válaszol, lásd kotta!)

5.hang: (a hívek felállnak, míg a pap tömjénezi a templomot!)


Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; / hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. / Hallgass meg engem, Uram!

Következnek a sztihirák.(A hívek ülve éneklik!)

5. hang

Gazdaggá váltam szenvedélyeim által * a képmutatás csalárd köntösébe burkolóztam, * mértéktelenség bűneiben találva örömömet, * és kifejezhetetlen szívtelenséget tasítva * a bűnbánat küszöbén fekvő elmémre nem hallgatok, * mely kiéhezett minden jóság híján, * és a jóra való restség miatti betegségben szenved. * De te, Uram, tégy engem, mint Lázárt, a bűnökben szegénnyé, * nehogy egykor majd ujja hegyéről kelljen vízcseppet kérnem, * hogyha olthatatlan lángok gyötörnék a nyelvem. * Helyezz el inkább Ábrahám atyánk kebelén, *’ mint Emberszerető! (2x)

Lelketek kiolthatatlan gyában * Krisztust nem tagadtátok meg, szent vértanúk, * hanem a kínzások különféle kínjait eltűrve * még a zsarnokok vakmerőségét is legyőztétek, * s hajlíthatatlanul és rendíthetetlenül tartottátok meg a hitet, * így jutottatok föl a mennybe, * hol az Úr bizalmát elnyerve * hozzá könyörögjetek érettünk, *’ hogy adja nekünk gazdag kegyelmét!

Testben a Jordánon túl tartózkodva * tanítványaidhoz, zus, így szóltál: * Lázár barátunk már meghalt, * és most éppen sírba helyezték. * De én, barátaim, miattatok örülök, * mert így meg fogjátok látni, * hogy mint helyhez nem kötött Isten, tudok mindent, * noha látható emberré lettem. * Menjünk tehát, hogy életre keltsem őt, * hadd érezze meg a halál is a győzelmet, * és hogy teljhatalmát nyilvánvaan megdöntöm, *’ és megadom a világnak a gazdag kegyelmet!

Mártát és Máriát kövessük, hívek * s küldjünk Urunkhoz Istennek tetsző tetteket követként, * hogy hozzánk is eljőve támassza fel halott elménket, * mely gyászosan sírban fekszik, * mert hanyagságunk miatt elalélt, * semmi istenfélelmet nem érez, * életerejének nincsen birtokában, * ezért így kiáltsunk: * Nézz reánk, könyörülő Urunk, * és mint hajdan barátodat, Lázárt * fenséges megjelenéseddel feltámasztottad, * úgy minket is újra kelts életre, *’ s add meg nekünk a nagy irgalmat!

6. hang

Már két napja van Lázár a sírban * s látja a kezdettől fogva elhunytakat. * Ott kell szemlélnie a szörnyűségeket: * az alvilágban lebilincseltek sokaságát. * Nővérei ezért keservesen sírnak, * hogyha meglátják a sírját. * Krisztus pedig már érkezik, * hogy barátját életre keltse, * és mindenki összhangban zenghesse: *’ Áldott vagy, Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!

8. hang. Minta: Ó megdöbbentő csoda…

Istenszerető Titusz atyánk! * Fölvetted keresztedet, * Krisztus nyoba léptél, * minden szenvedélyt alávetettél a leknek, * azért a magasságból kegyelmet nyertél, * hogy a hozzád folyamodók szenvedéseit meggyógyíthasd, * a betegségeket megszüntethesd, * a gonosz lelkeket kiűzhesd, *’ azért magasztalással ünnepeljük a te emlékedet. (2x)

Végtelenül boldog Titusz atyánk! * Önmegtagadás gyakorlásával szentül megtisztultál, * elmédet megvilágosítottad Istennel társalogva, * a papi rend legszentebb kenetét * az isteni Lélek reád szállásával fölvetted, * a földön mint valami angyal jelesen szolgáltál *’ a te Istenednek és Teremtődnek.

Szentéletű és isteni ihlesű Titusz! * Lelkedet az igazi hit fényével ragyogó tetted, * a sötét eretnekség homályát eloszlattad, * tündöklő csillagként ragyogtál fel. * Tündöklő csodáiddal mindenkor megvilágosítod a világmindenség véghatárait, *’ azért mindnyájan híven magasztalunk és ünneplünk téged.

Dicsőség… most és… Ugyanarra

Milyen szemmel szemlélhetném szépséges alakodat * én, aki testi szenvedélyekkel szennyeztem be szememet? * Avagy miként csókolhatom meg újra * a te Isten formálta pedet, * mert tisztátalan ajkú, tékozló vagyok? * Vagy hogyan tárhatom ki isteni eredetű kegyelmed felé * beszennyezett kezemet? *’ Nagyasszony, üdvözíts engem!


Sztihirák után Nagyvecsernyén a pap menetet tart a tömjénezővel, hívek felállnak!.

A pap fennhangon: Bölcsesség igazhívők!

A kar és a hívek éneklik az esti hálaéneket állva!


Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; / miért is ez a világ dicsőít téged.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

A kar az előírt prokiment énekli.

Prokimen, 4. hang (114. zsoltár):

Kedvelt leszek * az Úr színe előtt az élők földjén. ’ Az Úr színe előtt az élők földjén.

Elővers: Szeretet tölt el, mert az Úr meghallgatja könyörgésem szavát.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó:Teremtés könyvének olvasása. (43,26-31; 45,1-16)

Teremtés könyvének olvasása. (43,26-31; 45,1-16)

Józsefnek bevitték testvérei az ajándékokat, amelyeket a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogy vagytok?” Majd még hozzátette: „S jól van-e öreg atyátok, akiről beszéltetek nékem? Él-e még?” Ők ezt felelték: „Egészséges a szolgád, a mi atyánk, és él még.” Erre ő azt mondta: „Isten áldja meg azt az embert.” Azok pedig meghajoltak és leborultak előtte. Amikor pedig József felemelte szemét, és meglátta édes testvérét, Benjámint, így szólt: „Ez-e a legifjabb öcsétek, akiről azt mondtatok nékem, hogy elhozzátok ide hozzám?” Aztán így szólt hozzá: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam!” József ezzel megrendült, s megindult a szíve az öccse láttán, és ki kellett sírnia magát: bement tehát a belső szobába és ott sírt. Aztán megmosta az arcát és ismét kijött és erőt vett magán. (…) József már nem bírta tovább elviselni a sok körülálló ember jelenlétét, ezért megparancsolta, hogy küldjenek ki mindenkit, így senki idegen sem maradt már Józseffel, amikor felfedte magát testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt, amit már meghallottak az egyiptomiak is – ma fáraó egész háza — és megmondta testvéreinek: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” De testvérei annyira zavarba jöttek, hogy még felelni sem tudtak. József viszont így szólt testvéreihez: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Erre közelebb húzódtak. Ő pedig megmondta: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, s ne is tűnjön most előttetek kegyetlenségnek az, hogy eladtatok engem ebbe az országba; mert megmentésetekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis annak, hogy elkezdődött az éhínség ezen a földön, s még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem az Isten, hogy ti életben maradhassatok a földön, s legyen ennivalótok, amivel majd utódaitokat is fölnevelhetitek. Nem ti, hanem Isten küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává s egész házának urává s Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Siessetek hát, térjetek. vissza atyámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: „Az Úristen engem Egyiptom egész földjének urává tett meg: Gyere le hozzám, ne késlekedj! Gósen földén fogsz majd lakni, s a közelemben lehetsz, te meg a fiaid s fiaidnak fiai, juhaiddal, barmaiddal, s mindazzal együtt, amid van. Én majd ellátlak ott élelemmel, — mert az éhínség még öt esztendeig fog tartani. Nem fogsz tehát nyomorúságra jutni se te, se fiaid, se semmi abból, ami a tied. Saját szemetekkel láthatjátok, s testvéremnek, Benjáminnak szeme is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Számoljatok be majd atyámnak minden dicsőségemről, s mindarról, amit itt láttatok, aztán sietve hozzátok el atyámat ide hozzám!” Erre Benjáminnak, az édes öccsének a nyakába borult, és sírt; és ő is sírt a vállán. Majd megcsókolta József a többi testvérét is, és sírt. Erre a testvérei még elbeszélgettek vele. Ennek híre eljutott a fáraó udvarába is, ilyen módon: „Eljöttek József testvérei!” A fáraó és szolgái pedig örültek ennek.

Az olvasmány alatt a hívek ülnek!

Az első olvasmány után nyomban, papi intonálás nélkül:


Prokimen, 4. hang (115. zsoltár):

Amit fogadtam az Úrnak, teljesítem, * egész népének színe előtt. *’ Egész népének színe előtt.

Elővers: Hittem, ezért szólottam, pedig nagyon megalázott lettem.


Rögtön utána a szerpap vagy kántor:

Parancsolj Uram!

Pap: Bölcsesség, igazhívők! Krisztus világossága mindenkinek világoskodik! (hármasgyertyával!)

Felolvasó olvassa a második olvasmány címét.

Példabeszédek könyvének olvasása (21,23-22,4)

Aki vigyáz szájára s nyelvére, megóvja lelkét a szorongatástól. A szemtelenül fennhéjázó kevélyt istencsapásnak hívják. Aki felrója a rosszat, az gonosz indulatában szertelenül dölyfösködik. A lustát megölik a vágyai, mert a keze semmit sem akar dolgozni. Az istentelen ember egész nap csak gonosz vágyakat kíván, az igaz pedig irgalmasságot gyakorol, és fukarság nélkül adakozik. A gonoszok áldozatai utálatosak az Úr előtt, főként, hogyha aljas szándékkal viszik. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig óvakodva beszél. A gonosz férfiú szemtelen arccal jár, az igaz viszont jól megérti útját. Nincsen bölcsesség, nincsen okosság, nincsen tanács az Úr színe előtt az istentelenekben. Készen áll a ló az ütközet napján, de a segítség az Úrtól érkezik. Kívánatosabb a jó hírnév, mint a nagy gazdagság, mert az aranynál és ezüstnél többet ér a kedves jóság. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Ha az értelmes ember látja azt, hogy a gonosz bűnhődik, okul belőle, az együgyű pedig tovább megy, és kárt vall. A bölcsesség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.

Pap: Figyelmezzünk!

Következik az olvasmány.
Az olvasmány alatt a hívek ülnek!

A nép letérdel, az olvasó pedig, vagy (ahol csak egy kántor van) a pap az oltárnál, kezdi az éneket:

Igazodjék föl az én imádságom, * mint a tömjénfüst a te színed elé, * kezeimnek fölemelése * esti áldozat gyanánt!

A pap letérdel, a nép föláll és ismétli:

Igazodjék föl…

Pap: Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem! Figyelj szavamra, mikor hozzád kiáltok!

Nép: Igazodjék…

Pap: Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra!

Nép: Igazodjék…

Pap: Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet!

Nép: Igazodjék…

Pap: Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé!

Mindnyájan fölállnak és éneklik:

Kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt.

Következik három teljes leborulás (csak a pap!)

Mondjuk mindnyájan… ekténia után,

Kerub ének helyett:

Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak, * mert a dicsőség Királya vonul be. * Ím, a szentelt titkos áldozat angyaloktól körülvétetik. * Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. * Alleluja, alleluja, alleluja!

Megjegyzés: Az éneket megszakítás nélkül végig énekeljük. Közben a pap a Szentséggel megtartja a Nagybemenetet. A Szentségnek az oltáron való elhelyezése és az ének befejezése után, három teljes leborulás következik és az ekténia.

Tejesítsük esti könyörgésünket… Miatyánk. stb.

Egy a szent… után:

Áldozási vers. Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Alleluja.

Pap: Közeledjetek!

Nép: Áldom az Urat minden időben. Alleluja!

A nép áldozása után a pap a Szentséggel áldást ad:

Öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

És énekeljük folytatólag: Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, * mert méltattál minket részesülhetni * a te legtisztább testedben * és a bűnök bocsánatára * az egész világért kiontott drága véredben, * mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. * Alleluja, alleluja, alleluja!

Igazhívők… ekténia. Békével távozzunk! Amboni ima után:

Nép: Ámen! Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. Háromszor.

Következik a 33. zsoltár. (hívekkel együtt recitálva maondjuk!)

33. zsoltár

Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindenkor ajkamon.

Lelkem az Úrban dicsekszik, hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak!

Magasztaljátok az Urat velem, és dicsőítsük nevét mindannyian!

Kerestem az Urat, és meghallgatott, és minden szorongatásomból kiszabadított.

Járuljatok hozzá, és megvilágosodtok, s arcotok meg nem szégyenül!

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásából megmentette őt.

Az Úr angyala őrködik az őt félők körül, és megszabadítja őket.

Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr, boldog a férfi, ki benne bízik.

Féljétek az Urat, ti, szentjei, mind,mert akik őt félik, azok nem szenvednek hiányt!

Gazdagok elszegényedtek és éheztek, de kik az Urat keresik, semmi jótól nem lesznek megfosztva.

Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,az Úr félelmére tanítlak titeket!

Ki az az ember, ki életet akar, és jó napokat szeret látni?

Tartóztasd nyelvedet, hogy ne szóljon rosszat, és ajkadat, hogy ne beszéljen álnokul!

Fordulj el a rossztól, és cselekedjél jót, keresd a békét és kövesd azt!

Az Úr szeme az igazakon, és füle hallja könyörgésüket.

Az Úr tekintete pedig a gonosztevőkön, hogy még emléküket is kiirtsa a földről.

Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez, és az alázatos lelkűeket megmenti.

Sok szorongatás éri az igazakat, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.

Az Úr megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el azok közül.

A bűnösök halála szörnyű, és akik gyűlölik az igazat, meglakolnak. Az Úr megváltja szolgái lelkét,

és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.

Utána recitálva:

Valóban méltó dicsérni téged Istenszülő, a boldogságot és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját.

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb…

És következik a rendes elbocsátás és áldás.