Az elsőként meghívott, dicsőséges és nagyhírű Szent András apostol emléke -November 30.

A hidegségi Szent András-templom

Forrás:http://www.hegykoikirandulas.hu/hegyko/hidegseg_szent_andras_templom.html

November 30.
+Petra, 60.

Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35–42).

Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.

András életéről — aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!” — az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják.

A helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.

Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.” Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!”

András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.

Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: ,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!”

Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr. Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/szent232.html

Litiai sztihirák:

Saját (bolgár) dallamú énekversek.

1. hang. (Jeruzsálemi Andrástól)

Az elsőként meghívott tanítvány, * a te szenvedéseid követője, Uram, * András apostol hasonló lett hozzád, * és azokat, akik egykor a tudatlanság mélységébe tévedtek, * kereszted horgával kiemelte, * és tehozzád vezette. * Azért mi híven hangoztatjuk neked: * Az ő könyörgésére, végtelenül jóságos, * életünket tedd békéssé, * és üdvözítsd a mi lelkünket!

Anatoliosz énekei.

Magasztaljuk, hívek, Péter testvérét, Krisztus tanítványát, Andrást, * mert ő egykor hálóval kutatta a tengert, * és halakat fogott, * most meg a világot halássza a kereszt vesszejével, * s a pogány nemzeteket irányítja az eltévelyedésből a keresztség felé. * Krisztus színe előtt áll, * békességet kér a világnak * és nagy irgalmat a mi lelkünknek.

A szellemi tüzet, mely megvilágosítja az elmét, * és elégeti a bűnöket, * szívébe fogadta Krisztus tanítványa, az apostol, * és bevilágít tanításának titokzatos sugaraival * a nemzetek világtalan szívébe, * és újra elégeti az istentagadók mese-forgácsát. * Mert a Lélek tüze ilyen munkát végez. * Ó szokatlan és félelmetes csoda! * A földi nyelv, az anyagi természet, * a sárból való test * szellemi és anyagtalan ismeretet fogad be! * Kifejezhetetlen dolgok beavatottja, * égi dolgok szemlélője, esedezzél, * hogy megvilágosodjon a mi lelkünk!

8. hang.

A vágyva vágyott Istent megláttad * a földön, testben jártában, * Istent látó „Elsőként-meghívott”, * s testvérbátyádnak örvendve kiáltottad: * Megtaláltuk, Simon, akit olyan nagyon vártunk! * Az Üdvözítőnek pedig Dávid szavával ezt mondottad: * Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, * úgy kívánkozik lelkem hozzád, Krisztus Isten! * Azért a vágyva-vágyotthoz csatlakoztál, * s ahhoz, aki után vágyakoztál, * a kereszt révén eljutottál, * mint igazi tanítvány és bölcs követője az ő kereszten tűrt szenvedéseinek.* Azért részesévé lettél dicsőségének is. * Esedezzél szüntelenül a mi lelkünkért!

Dicsőség… 8. hang.

Jeruzsálemi Andrástól.

Magasztaljuk a hit hirdetőjét * és az Ige szolgáját, Andrást, * mert ő az embereket a mélységből kihalássza, * vessző helyett a keresztet tartva kezében. * A kereszt erejét bocsátotta le horgászzsinórként * és odaadta Istennek kedvesen fogadott áldozatként. * Magasztaljuk őt mindenkor, ó hívek, * Krisztus tanítványainak karával egyetemben, * hogy könyörögjön hozzá, * és ő kegyes legyen hozzánk az ítélet napján!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Nagyasszonyunk, fogadd el szolgáid imádságát, * és ments meg minket minden ínségtől és szorongatástól! (Forrás: Ménea)