A papi hivatásról

A papi hivatásról

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, XIV. fejezet, A pap és feladata című fejezetből, 103.oldal

„Joíl atya azt tartotta, hogy aki Istennek szenteli magát, abban szent láng van, amit Isten maga gyújt meg:”A vágy, hogy Istennek szenteljük magunkat, annyi áldozatot követel az embertől, hogy ha a láng nem elég erős, hogy elégessen minden testi kívánságot és földi törekvést benne, nem tarthat ki, hanem kialszik. Én nem tudom saját magamnak ezt a lángot felszítani. Senki emberfiának nincs elég hatalma ahhoz, hogy ilyen lángot gyújtson, ami egy húsz-huszonöt évest az ifjúság minden bolondságával arra indítana, hogy megvessen minden testi vágyat, s az aszkézist és a nélkülözést keresse…Ezt a tüzet csakis egyvalaki gyújthatja meg: Isten.””

Interjú: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-eve-szenteltek-fel-oket-de-mi-tortent-azota-veluk-2020-majus-26

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 67.oldal

A „gyakorlat” esetében tehát a megtisztító kegyelem működik közre, azaz olyan, amelyik elősegíti a megtisztulást. Ha pedig bűnbánatot gyakorol valaki, a kegyelem az, amely előzőleg bűnbánatra ösztönözte őt. Bármit tesz is ilyenkor az ember, a kegyelemtől van, még ha nem is ismerte fel, aki ennek birtokába került. Mindenképpen a kegyelem táplálja és vezeti. Előrehaladásának mértéke szerint, amelyben részesült, felemelkedik vagy alászáll, de lehet, hogy ugyanabban az állapotban marad. Ha van benne igyekezet, és megtagadja önmagát, eljut a szemlélődésre, amelyet az isteni tudás általi megvilágosítás és a „részleges” szenvedélymentesség követ. Ha az igyekezet és az odaadás alábbhagy, a kegyelem ereje is gyengül.

A teljes levél itt olvasható: “Legyene a csípőtök felövezve!” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/?s=legyen+cs%C3%ADp%C5%91t%C3%B6k+fel%C3%B6vezve