Rólunk jelent meg…

Egy szervezőlelkészség első feltámadási szertartása

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-szervezolelkeszseg-elso-feltamadasi-szertartasa-2020-aprilis-28

Első alkalommal és rögtön rendhagyó módon végezték el Zalabesenyőn a feltámadási szertartást húsvétkor. Hogy a szórványban élő közösség tagjai miként élték meg ezt a különleges alkalmat arról olvashatnak az alábbiakban. A beszámolót Kocsis Márta, Molnár Lajos és Megyei Róbert gondolatai illetve fotói gazdagítják.

Kocsis Márta: 

„2020 húsvét. Kihalt utcák, csöndes városok és falvak. Bezárt templomok. Üres templomban végzett szertartások. Csöndes húsvét. Imádság a keresztény otthonokban. Nem így Zalabesenyőn: ujjongó öröm, teli torokból zengő feltámadási énekek, egy kis közösség, Elek Antal „Tóni” atya vezetésével.

Az Úristen számunkra gyakran érthetetlennek tetsző, kiszámíthatatlannak tűnő bölcsességét látom abban, hogy ilyen parókusunk, szervezőlelkészünk van. Aki hosszú utat járt be, sokáig várt, szó szerint kiböjtölte a hivatást. Az Úristen sokáig megvárakoztatta, hogy egyszer csak kitörő lelkesedéssel, akadályt nem ismerő tenni akarással vesse bele magát a papi és szervezőlelkészi munkába.

Most ebből csak azt a határtalan örömöt akarom kiemelni, és veletek is megosztani, amit a feltámadási szertartás közben éreztem Zalaegerszeg- Zalabesenyőn. Maroknyi közösség – Nagykanizsától Jákig -, egy szívvel-(Szent)lélekkel zengte be a román kori kis kápolnát, amit november óta csak mi, görögkatolikusok használunk. Az előírások szigorú betartásával, távolságot tartva, Tóni atya orvos felesége révén is felelősségteljesen és szakértelemmel figyelmeztetett mindenkit a szabályok betartására. Mert amúgy meg is feledkeztünk volna, hogy a Földön vagyunk. Úgy éreztem, a fél Dunántúlt emeljük a magasba az Úristen színe elé, magunkkal hozva azokat a testvéreket is, akik nem jöhettek el – Szombathelyről, Sopronból, Kőszegről, Körmendről. Velünk voltak, velünk voltatok. Együtt adtunk hálát veletek, Istennek a feltámadás öröméért és Tóni atyáért is.” 

Molnár Lajos: 

„Húsvét szombatján a zalaegerszeg-zalabesenyői Szent Katalin templomban feltámadási szertartást végeztünk.

Nagyon vártam ezt a szertartást, hogy együtt énekeljük:„Föltámadt Krisztus”. Miután az énekszöveget kezembe vettem, sok ismeretlen dologgal találkoztam. Én huszonéves koromban kerültem Zalaegerszegre. Mint görögkatolikus, vasárnap jártam Szent Liturgiákra, de ilyen szertartáson valószínűleg nem vettem részt. Ezért a szöveget és a dallamot egyaránt nehéz volt figyelni, de a szertartás felére már jobban tudtam követni az éneket.

Sokan gyűltünk össze a román kori temetőkápolnában, pedig templomaink üresek és a papok a legszentebb áldozatot – fájdalmunkra – csak a hívek részvétele nélkül mutathatják be.

Szent meggyőződésem, hogy aki hiszi, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus, annak a vírus sem árt, ha betartja a világ által elvárt higiéniai szabályokat. Ahogy a Szentírásban olvashatjuk: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré.

Mint apa jó érzéssel töltött el, hogy a nagyfiam még másnap is a „Föltámadt Krisztus”-t dúdolgatta, így tudom, hogy nem maradt benne viszonzatlanul ez az örömteli dicsőítés.” 

Végezetül pedig szervezőlelkész atya gondolatai a rendhagyó húsvétról: 

„A szervezőlelkészség életében első húsvétunkra mi is, mint mások, a koronavírus-járvány miatt félelemmel készültünk. Mindig Létrás Szent János írása járt a fejemben a gyerekes gyávaságról:

>>Haladéktalanul merj akár az éj közepén is azokra a helyekre menni, ahol meg szoktál rémülni, mert ha egy kicsit engedsz, veled öregszik meg ez a gyerekes, nevetséges szenvedély. Út közben imával fegyverkezz föl, odaérve pedig tárd ki a karodat, és Jézus nevével korbácsold az ellenséget, mert nincs annál hatalmasabb fegyver a mennyben és a földön. Miután megszabadultál nyavalyádtól, zengd szabadítód dicséretét, mert ha hálás vagy, örökké megoltalmaz.<<

Mostanra már eltelt több mint egy hónap a kijárási korlátozás bevezetésétől, ennek ellenére mindig voltunk néhányan a szertartásokon, amelyekre bárki jöhetett.

Szombathelyen ünnepeltük a nagycsütörtöki és a nagypénteki eseményeket, de a feltámadási szertartást a zalaegerszegi kis templomban szerettük volna megtartani. Nem tudhattuk előre, mennyien leszünk, de nagy örömmel töltött el bennünket, hogy 25-en jöttünk össze, mindenki elhozta a teljes családját, és ebből két családnak már csak a templomon kívül jutott hely a kötelező, legalább 1,5 méteres higiéniai távolság betartásával. Ahogy érkeztek a hívek, a szertartások megkezdéséig átcsoportosítottuk a székeket, hogy a családok között meglegyen a kellő távolság.

A feltámadási szertartás óta is már legalább negyedik alkalommal találkozhattam ezekkel a családokkal, mindenki jól van, mindenki megerősödve jött ki a közös ünnepléséből. Valóban kár lett volna megijednünk és meghátrálnunk azok után, hogy a jogi keretek ezt lehetővé tették.

A feltámadási szertartás után döntöttem el, hogy szükség van Zalaegerszegen is az eddigi havi két alkalom helyett heti rendszerességgel Szent Liturgiát végezni, amely azóta is estékbe nyúlóan, a bennünket körülvevő nagy csöndben, festői helyen legalább 10 fővel történik még hétköznapokon is.” 

A szertartások pontos időpontjáról a szervezőlelkészség honlapján tájékozódhatnak: www.szombathelyigorogkatolikus.hu