“Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” Jn 1,4

Az első feltámadási szertartás Zalabesenyőn

a keleti ritusúak számára 2020.04.11-én 18 órakor

Megjelent a következő oldalakon: http://www.mariamagdolna.hu/misc/news/1180/harangszo-2020-apr..pdf és a https://hd.gorogkatolikus.hu/Elso-alkalommal-vegeznek-feltamadasi-szertartast-Zalabesenyon-a-keleti-ritusuak-szamara-2020-aprilis-11

Köszönjük a közzétételt! Áldott húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Elek Antal szervezőlelkész

Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott!

Ezzel a feltámadási énekkel fogjuk nagyszombat este 18 órakor Zalaegerszeg-Zalabesenyőn az Alexandriai Szent Katalin templomban hírül adni, hogy Krisztus feltámadt! Abban a tudatban tesszük ennek a nagy örömnek a hírül adását, hogy azon kevesekkel, akik részt vesznek ezen az örömteli szertartáson, a jelenlétünkkel és imádságunkkal képviseljük az egész szervezőlelkészség területén élő híveket, keresztényeket és nem keresztényeket, hisz ebben az imádságban benne vannak ők mindnyájan, ahogy minden könyörgéssorunkban őket is imáinkba foglaljuk.

Ezzel az imával és dicsőítéssel kapcsolódunk be abba az állandó mennyei dicsőítésbe, ami „most” történik a föltámadt Krisztus előtt, angyali seregek, szeráfok, trónusok előtt, szentek, vértanúk, apostolok társaságában, az Istenszülő és a mennyei Atya előtt, ahogy a keleti liturgiai értelmezés ezt nekünk tanítja (1.kép. Szeráfok).

Nagy Szent Bazil atyánk szerint ezeknek a szeráfoknak hat szárnya van, „kettővel elfödik arcukat, kettővel lábaikat és kettővel fennlebegve egymáshoz viszontkiáltanak sohasem szünetelő ajkakkal s el nem némuló dicsőítésekkel”.

Úgy tesszük ezt szerény és esendő énekünkkel, hogy Krisztus, a Feltámadott, Főpapként az egész szertartásunkon láthatatlanul jelen van, ahogy azt Aranyszájú Szent János atyánk is tanította, és valamennyi szent életű atya áthagyományozta azt nekünk mind a mai napig. (2. kép: Az Atyák Liturgiája)

Kronstadti Szent János atya szerint: „Az isteni liturgia csakugyan mennyei szolgálat a földön, amikor Isten különösen, egészen közel, a legszorosabb módon van jelen és együtt az emberekkel, miközben ő maga láthatatlanul végzi a szent papi szertartást: ő a felajánló és a felajánlott. A földön semmi sem szentebb, magasztosabb, fenségesebb, ünnepélyesebb és éltetőbb, mint a liturgia!”

A szent liturgiák alatt olyan eseménynek vagyunk „részesei”, amelyet testi szemeinkkel nem láthatunk, viszont lelki szemeinkkel annál inkább. Ugyanígy Krisztus pokolraszállását sem láthatta ember, mégis ennek a pillanatnak az ábrázolása előtt hódolunk, Krisztus föltámadása előtt, és valljuk meg a feltámadásban való hitünket. (3.kép: Krisztus pokolra szállása)

De ismer a keleti egyház egy másik ikont is, amikor a csendben Mária Magdolna találkozik a feltámadott Jézus Krisztussal. Ez nem egy erőt és a halál feletti győzelmet hírdető ikon, hanem egy bűnbánó, az Isten Fiát felismerő asszony találkozása a Feltámadottal. Ebben a találkozásban benne van Mária Magdolna részéről a felismerés és a hódolat, de még nincs benne az emberek Krisztus feltámadásában való hitvallása. (4.kép:Mária Magdolna és a Feltámadott)

Erre a felismerése mindannyiunknak a bűnbánat által kell eljutnia, csak a bűnbánat által leszünk képesek Isten kegyelmét lehívni magunkra, ami felnyithatja a szemünket, hogy lássuk a mi Urunkat, Jézus Krisztust! Ez egy találkozás, ahogy minden imában, liturgiában Vele találkozhatunk, őt ismerhetjük fel „lelki szemeinkkel” mint gyógyítónk, mint oltalmazónk, mint tanítónk. Ha őt nem tévesztenénk el soha „lelki szemeink” elől, akkor nem éreznénk félelmet veszély idején, és bátran megtennénk mindazt, amit állapotbeli kötelességünkben önként vállaltunk bármely szentség felvételével. „Az ima kiesdi a hitet”, vallotta Szent II. János Pál pápa, a feltámadásban való hitünket is imával kell kiesdenünk. Nagy „könnyebbséget jelent, ha ezt egy XIII. század óta használt, felszentelt helyen tehetjük meg, mert az azóta eltelt századok üldöztetéseiben és nehézségeiben a keresztények itt elhangzott fohászai is imára sarkallnak bennünket.

2020-ban is a feltámadási szertartás végzésével teszünk tanúságot hitünkről, tanúságot teszünk a Feltámadott mellett és egyben tanúságot teszünk a Benne való reményünkről is, hogy Ő képes akár egy gondolatával is bármely fenyegetésnek határt szabni , képes azokat megszünteti!

Elek Antal görögkatolikus szervezőlelkész

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak,

s nincs értelme a ti hiteteknek sem (1 Kor 15,14).