A vasvári búcsú nem éppen a bizánci szertartásairól híres, sőt, talán még egyáltalán nem hangzottak föl bizánci dallamok ezen az ősi búcsúi alkalmon.
Az idén azonban, Nagyboldogasszony ünnepén az éjszaki virrasztáson görögkatolikus szertartást végeztünk ott, Akatisztoszt énekeltünk, Máriát dicsértük.
Az alkalom több szempontból is különleges volt. A vasvári búcsú ünnepe az idén egybeesett az országos 1Úton zarándoklat időpontjával, amikor az egész országban, a Mária út mentén egyszerre zarándokolnak a Szűzanya tisztelői. Az idei zarándoklatot, – a magunk részéről a 25 kilométeres gyaloglást Hosszúperesztegről Vasvárra, – a világ testi lelki gyógyulásáért ajánlottuk föl. Az esti szentmisére- amelyet Barsi Balázs atya celebrált – zsúfolásig megtelt a domonkosok vasvári temploma: búcsúsok, gyalogos és kerékpáros zarándokok, a Mária Rádió Pestről érkezett buszos zarándokai, és persze a vasváriak. Barsi Balázs atya külön kiemelte, ahogy a görög testvéreink az Istenszülőt milyen sokféleképpen szólítják meg és becézgetik.
Ebbe a lelkes imádságba, az élő egyház reménykeltő sokszínűségébe kapcsolódtunk be mi, görögkatolikusok is 15-dikén éjfélkor, az éjszakai virrasztás keretében, Elek Antal atya vezetésével. Meglepetésünkre nem csak görögkatolikusok jöttek el, a környékről és Zalaegerszegről, hanem a rómaiak is szép számmal, vasváriak, rábahídvégiek, budapesti zarándokok, és a verbita atyák. Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese! – énekeltük újra meg újra az Akatisztosz himnuszát.
Talán görögkatolikus részvételünkkel hagyományt teremtünk a vasvári búcsún?
Vasvár már a középkor végén jelentős búcsújáróhely volt. A török hódoltság idején azonban megszűnt az egyházi és nagyrészt a világi élet is Vasváron, így a búcsú hagyománya is elenyészett.
A 18. században a város újjáéledése során a búcsújárás is új formában éledt fel, ekkor a barokk vallásosságnak megfelelően a Mária-tisztelet került előtérbe. Bizonyára a török hódoltság után visszatelepülő domonkosoknak – különösen azok szombathelyi (szentmártoni) kegyszobrának – is fontos szerepe volt a Mária-búcsúk kialakulásában. A vasvári kegyszobor első írásos említése 1747-ből való, és a Szentkút neve is ekkortájt tűnik fel a forrásokban.
Ugyancsak hozzájárult a Mária-tisztelet megerősödéséhez Vasvár ősi plébániatemplomának, a Nagyboldogasszony-templomnak az újjáépítése. A búcsúkra ma is sokan érkeznek Vasvárra. Nagyboldogasszonykor körmenet megy a temetői templomhoz.
Írta: Kocsis Márta