Tours-i Szent Márton emléknapja- november 11

Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. u. 316-os vagy 317-es évben. A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a mai Szent Márton-templom.

Márton száműzetése

A 4. században megerősödött az eretnekariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.

Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el.

Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.

Szemét és kezét folyton az ég felé fordította, és fáradhatatlan lélekkel szüntelenül imádkozott. Mindig hanyatt feküdt, s mikor a papok kérlelték, hogy oldalára fordulva könnyebbüljön meg egy kicsit, azt mondta: „Hagyjátok, testvéreim, hagyjátok, hadd nézzem inkább az eget, semmint a földet, hogy lelkem az Úr felé táruljon.” Ezt mondva meglátta, hogy az ördög is ott van. „Mit állsz itt, te kegyetlen bestia? – szólt rá. – Semmi szennyet nem találsz bennem. Ábrahám kebele fogad be engem!” (Legenda Aurea – Szent Márton püspök)

Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Tours-i_Szent_M%C3%A1rton

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban című könyvéből, 82.oldal

Nehéz szívből jövő, tisztán látó hittel tekinteni az Istenszülőre, akárcsak az Úrra vagy a szentekre; az ellenség mindent elkövet, hogy szilárd, magas és komor falat állítson a lelked és az Isten vagy a Szűzanya, az angyalok és a szentek közé, nem hagyja, a megátalkodott, hogy a lelki szem lássa az Urat vagy az ő szentjeit, mindent módon elhomályosítja a szívet, eloszlatja a hitet, szorongatja, mardossa, sötétbe borítja a belsőt. Ezeket a mesterkedéseket képzelgésnek, hazugságnak kell tartanunk, s keresztül kell törnünk a képzelgésnek ezen a falán. Amint kitörsz, nyomban megmenekülsz. „Hited megmentett téged” (vö.Mt 9,22) „