Tesszalonikai Szent Matróna vértanúnő emléke. -Március 26.

Tesszalonikai Szent Matróna vértanúnő emléke.

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-marcius-23-29-2020-marcius-23

Nagyböjt V. csütörtök esti előszenteltek liturgiáján (Sopron)

Uram, tehozzád…” után:

8. hang

Bűnbeesésemmel önkényesen levetettem az erények ékességét, * de te azt újra föladtad reám, * hozzámvaló leereszkedésed által, * Istennek Igéje. * Nem vetettél meg, mikor rút szenvelyek sebeztek, * s midőn útonállók megmadtak, * de mindenható erőddel segítségemre siettél, *’ s védelmedre méltattál, ó Nagyirgalmú. (2x)

Urunknak vértanúi, * kik minden helyet megszenteltek * és minden betegséget meggyógyíttok, * most is rünk titeket: * Imádkozzatok érettünk, *’ hogy lelkünk az ellenség cselvetéseitől megmeneküljön.

1. hang. Minta: Dicséretes vértanúk…

Keresztre szögeztetve, * az isteni oldaladat átszúró lándzsával * széthasítottad, Uram, Ádám adóslevelét. * Szaggasd szét az én bilincseimet is, * hogy hívő örömmel ajánljam föl neked, * ó, Ige, a dicséret áldozatát, * és a böjtnek kedve alkalmát * neked tetsző módon használhassam fel, *’ mert te rendelted azt mindenkinek üdvösgére.

Böjtölés fényével tündökölt Mózes, * és így megláthatta Isten dicsőgét. * Őt kövesd te is, szegény lelkem, * szolgáld böjtöléssel és imádsággal azt, * ki érted a kereszten kezét jóságosan kitárta, *’ hogy elnyerd Istenünk megvilágosí fényét!

6. hang

Leborulunk a te életadó kereszted előtt, * melyen irántunk való mérhetetlen jógod folytán * érettünk szenvedtél, Krisztusunk, * és lelkünket is ezáltal világotod meg. * Magasztalunk téged szüntelenül, * buzgó szívvel tőled kérvén, * hogy a böjti küzdelemben mindvégig kitartsunk örömmel * s megérhessük, Urunk, szenvedésed magasztalását, *’ mellyel megváltottál bennünket.

4. hang. Minta: Mint a vértanúk…

A zsidók háborgásával és vad dühével * bátor lélekkel szembenéztél, * mindenkor a jövendő boldogságra gondoltál, * mely örökre megingathatatlanul megmarad. * A földről átköltözve el is nyerted azt. * A mennyei lakodalmas házba, * a soha el nem múló világosságba jutottál, *’ dicsőséges istenszerető anya. (2x)

Méltó lettél arra, hogy kemény küzdelmeid sebeivel ékesen * megláthasd a mennyország ékességét * és Jegyesed ragyo szépségét, * méltán közel jutottál a javak forrásához, * élvezed az ott levő isteni boldogságot *’ és a halhatatlan dicsőséget, ó boldog.

Sem szolgai állapotod igája, * sem női természeted gyöngesége, * sem éhség, sem kínok nem akadályoztak meg abban, * hogy a vértanúk erőslelkűségét utánozd, minden dicséretre méltó! * Mert a kínokat bátor lélekkel elviselted, * azért bejutottál a mennyei lakodalmas házba, * a kegyelmi ajándékok koszorúval ékesen, *’ s ott állsz Teremtőd színe előtt.

Dicsőség… most és… Ugyanarra

Mikor meglátta Uram, a Szűz, a te Anyád, * hogy a kereszten függsz, * bánkódott és zokogva így siránkozott: * Hogyan fizethettek így neked, Uralkodó, * a te bőséges ajándékaidat élvezők? * Most pedig arra kérlek, * ne hagyj engem

egyedül a világon, * hanem siess és támadj fel, *’ és támaszd föl magaddal az ősatyákat!

Prokimen, 7. hang. (98. zsoltár):

Magasztaljátok * a mi Urunkat, Istenünket, * és boruljatok le * lábának zsámolya előtt, mert ő szent!

Elővers: Az Úr uralkodik, haragudjanak bár a népek!

Teremtés könyvének olvasása (18,20-33)

Így szólt az Úr: „A Szodoma és Gomorra elleni panasz már igen felhalmozódott nálam, mert igen súlyosak a bűneik. Lemegyek tehát, hogy megnézzem: vajon valóban gonoszát műveltek-e a hozzám eljutott panasz szerint, avagy sem — hadd tudjam!” Így a férfiak visszafordulva onnan Szodomába mentek, Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Hozzá fordulva ezt kérdezte: „Netalán az igazat is elpusztítanád a gonoszokkal? Vajon ugyanaz lesz-e a sorsa az igaznak is, mint az istentelennek? Hogyha ötven igaz akad abban a városban, vajon azok is elpusztulnak-e, s nem kegyelmeznél-e meg ennek az egész helységnek azért az ötven igazért, hogyha annyi van benne? Semmiképpen se tégy olyan dolgot, hogy az igazat is elpusztítsd a gonosszal, s hogy az igaz is úgy járjon, mint a gonosz! Semmiképpen sem! Hát épp te, aki az egész földet ítéled, ne hoznál igazságos ítéletet?” Erre az Úr azt mondta: „Hogyha tényleg lesz Szodoma városában ötven igaz, megkegyelmezek érettük az egész helységnek.” Ábrahám viszont ezt felelte: „Csak épp most kezdtem el beszélni Urammal, s bizony, por és hamu vagyok. Hátha csak öt híja lesz az ötven igaznak? Vajon akkor ennek az ötnek a hiányában már eltörlöd az egész várost?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, hogyha tényleg találok ott negyvenötöt.” Erre az tovább folytatta, és így szólt hozzá: „És mi lesz, ha csak negyven található?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, épp a negyven kedvéért.” Erre ő újra szólt: „Hadd mondjak még valamit, Uram! S mi lesz, hogyha harminc igaz akad ott?” Ő pedig azt felelte: „Nem pusztítom el a harminc miatt!” Az viszont még tovább folytatta: „Ha már egyszer bátorkodtam Uramhoz szólni: Hátha csak húsz akad ott?” Ő pedig azt mondta: „Még húsz miatt sem pusztítom el.” Az viszont újra szólt: „Uram, hadd mondjak még egyszer valamit: Hátha csak tíz akad ott?” Erre ő azt mondta: „Nem törlőm el a tíz kedvéért.” És miután az Úr befejezte Ábrahámmal e beszédet, eltávozott, és Ábrahám is visszatért lakóhelyére.

Prokimen, 6. hang (99. zsoltár):

Örvendezzetek az Úrnak, * minden föld! *’ Minden föld!

Elővers: Szolgáljatok az Úrnak vigassággal!

Példabeszédek könyvének olvasása (16,17-17,17)

Aki elfogadja az oktatást, a jók között lesz, és aki megőrzi az intelmeket, bölccsé válik. Aki ügyel az útjaira, megmenti lelkét, s aki szereti életét, az féken tartja száját. Az összeomlás előtt kevélység a hírnök, és bukás előtt a gonoszság. Többet ér szerényen alázatban élni, mint erőszakos kevélyek zsákmányán osztozkodni. Aki jártas a dolgokban, az szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát. Akik bölcsek és okosak, azokat hitványaknak tartják, s a hízelgő szavú emberre inkább hallgatnak. A bölcs belátás élet forrása a birtokosának, a balgák büntetése pedig saját balgaságuk. A bölcs szíve a szájából is megfontolást hoz elő, és ajkán is a tudást gyarapítja. Lépes méz a szép beszéd, s annak édessége a léleknek is egészséget jelent. Vannak olyan utak, amelyek helyeseknek látszanak ugyan az emberek előtt, de végül az alvilág mélyébe vezetnek. Az ember fáradalmak között önmagának munkálkodik, hogy megakadályozza pusztulását; az álnok pedig saját szájában hordozza romlását. A semmirekellő ember gonoszságból vermet ás, és ajkán perzselő tűz van. A hamis ember civódást szít, és csak ármánykodás lángját lobbantja fel, hogy még a barátokat is elválassza egymástól. A törvényszegő ember elcsábítja barátját, és nem jó útra viszi. Aki hunyorgat szemével, az csalárdságot tervez, s amikor összeszorítja ajkát, kész már minden rosszra. Ilyen a gonoszság tűzhelye. Az ősz haj ékes korona; tisztesség útján lehet hozzájutni. Többet ér a türelmes ember a nagy erejűnél; s aki mérgében is uralkodik önmagán, különb, mint az, aki elfoglal egy várost. A gonoszoknak az ölükbe vet mindent a sorsuk, az igazságos ügyek viszont mind az Úrnál vannak.

Többet ér egy falat kenyér édes békességben, mint a sok jóval teli ház, s ahol gonosz és civódó emberek által feláldozott hús van. Az okos szolga kézben tartja az esztelen gazdát, s a testvérek között ő is örökrészt kap. Ahogyan az ezüstöt és aranyat olvasztókemencében próbálják meg, úgy van a kiválasztottak szíve is az Úrnál. A törvényszegők ajkára a gonosz ember figyel, az igaz ellenben oda sem figyel a hazugok nyelvére. Aki egy szegényt kigúnyol, az a Teremtőjét gyalázza, s aki örül az ilyen ember pusztulásának, az nem marad büntetlen. Az öreg koronája az unokák, a gyermekek büszkesége pedig az őseik. A világ összes kincse a hívőé, a hitetlennek pedig egy garasa sem marad. Esztelen emberhez nem illik az ékesszóló beszéd, s ugyanígy az igaz emberhez a hazug nyelv. Aki él vele, annak értékes ajándék a fegyelmezés, hiszen bármerre fordul meg, mindenütt jó útbaigazítást ad. Aki fátylat vet a rosszra, az barátságra törekszik, aki pedig gyűlöli az ilyet, az egymás ellen fordíthat még barátokat és rokonokat is. A fenyítés az okos emberben töredelmet idéz elő, a balgatag viszont még meg sem érzi a verést. Viszályt szít minden gonosz, de az Úr majd kegyetlen hírvivőt küld hozzá. Gondját mérlegeli a bölcs ember, az esztelenek pedig gonoszságot tervezgetnek. Aki jóért rosszal fizet, annak a házából nem tűnik el a baj. Az igazságosság uralma erőt ad a szavaknak, a romlást pedig fölkelés és hadakozás előzi meg. Aki igazságosnak tartja a gonoszt és igazságtalannak az igazat, az Istennél tisztátalan és utálatos. Mit használ a vagyona az ostobának, hogyha az esztelen nem tud bölcsességet venni abból? Aki magasra építi a házát, az összeomlást idéz elő, aki pedig nem hajlandó tanulni, az bajba jut. Minden időben maradjon barátod, hiszen az ilyenek a szorult helyzetben hasznos testvérnek bizonyulnak.

Szent Matróna anya élete (Lakatos László:Szentek virágoskertje, 279.oldal)

Matróna egy szalonikiben élő zsidó asszonynak volt a szolgálója. Már fiatal korától keresztény volt. Úrnője minden áron rá akarta venni, hogy térjen át az ő hitére, de Matróna nem akarta. Ezért úrnője gyakran erősen bántalmazta. Matróna azonban amikor tehette, keresztény templomba járt. Végül, a dühös úrnő bezárta a kamrába, lepecsételte az ajtaját, hogy senki ne jusson be Matrónához. Isten azonban leoldotta kötelékeit, úrnője imádkozva talált rá. A harmadik esetben 4 napig volt börtönben étlen-szomjan. Úrnője, amikor újra szabadon találta, vastag bottal ütlegelte, és a félhalott lányt újra bezárta. Matróna itt adta vissza lelkét Istennek. Kegyetlen úrnője kidobta testét a város falán át. A keresztények felszedték, és tisztelettel eltemették. Ez a III. vagy IV. században történt. Később tiszteletére templomot építettek, és oda helyezték maradványait a VI. vagy a VII. században.

Tanítás: Az igaz hit a keresztény ember egyik legdrágább kincse.

Fohász: Hitednek rendületlen kövén erősíts meg engem Istenem.