Részlet remete Szent Antal (i.sz.251 -356) mondásaiból, A szent öregek könyve, Ókeresztény Örökségünk,

„Egyszer egy ember vadállatra vadászott a pusztaságban. Meglátta, amint Antal abba a testvérekkel tréfálkozott, és megbotránkozott. Mivel az öreg fel akarta világosítani őt arról, hogy néha-néha tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:

„Tegyél egy nyilat az íjadra és feszítsd meg!”

És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antal: „Feszítsd meg!” Az megfeszítette. Újból így szólt Antal: „Feszítsd meg!”

Erre azt mondta a vadász: „Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!”

Az öreg így szólt: „Így van ez Isten művével is: ha mértéken felül megeröltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha le kell hajolnunk testvéreinkhez.”

Amikor meghallotta ezt a vadász, megrendült, és nagy haszonnal távozott az öregtől, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.”