„Menj el, testvérem, imádkozz értem, s Krisztus kegyelméből majd látni foglak a mennyek országában!”

„Mesélik egy öregről, hogy egyszer megkívánta az uborkát. Fogott egyet, és felfüggesztette úgy, hogy a szeme előtt lógjon. A vágy azonban nem tudta legyőzni, hanem magába szállt, s bűnbánatot tartott amiatt, hogy egyáltalán megkívánta.

Egy testvér egyszer elment, hogy meglátogassa test szerinti nővérét, aki egy női monostorban betegen feküdt. Mivel azonban a nővér nagyon hűséges volt elhatározásához, s semmi szín alatt nem akart férfit látni, sem azt nem akarta, hogy testvérének miatta nők közé kelljen mennie, ezt az üzenetet küldte neki: „Menj el, testvérem, imádkozz értem, s Krisztus kegyelméből majd látni foglak a mennyek országában!”

Egy úton lévő szerzetes egyszer látta, hogy apácák jönnek vele szembe, s hogy elkerülje őket, letért az útról. A nővérek elöljárója erre ezt mondta neki: „Ha tökéletes szerzetes lennél, észre sem vetted volna, hogy nők vagyunk!”

Egyszer lementek az atyák Alexandriába, mert Theophilosz érsek meghívta őket, hogy imádkozzanak vele, és segítsenek neki lerombolni a pogány szentélyeket. Miközben az érsekkel étkeztek, marhahúst szolgáltak fel, ők pedig minden további nélkül megették. Az érsek erre tépett egy falatot a húsból, odanyújtotta a hozzá legközelebb ülő öregnek, s így szólt: „Látod, abba, milyen szép ez a falat hús, egyél csak!” Erre az öreg így válaszolt: „Mi eddig úgy ettük, hogy azt hittük, lencse, ha azonban hús, akkor nem vesszük a szánkba.” S erre mindannyian agbbahagyták az evést.”

Részlet A Paradicsom könyve, I. kötet: 97-98.o.