Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-marcius-16-22-2020-marcius-16

Szent Jakab hitvalló püspök atyánk emléke.

Nagyböjt IV. péntek esti előszenteltek liturgiáján

„Uram, tehozzád…” után:

7. hang

Lelkem méltóságát szenvedélyek rabságára adva, * állatokhoz lettem hasonló. * Föl sem bírok nézni rád, fönséges Isten; * teljesen összegörnyedve * a vámos imáját kiáltom feléd, Krisztus: *’ légy irgalmas hozzám és üdvözíts engem! (2x)

Dicsőség néked, Krisztus Isten, * apostolok dicsekvése, * és a vértanúk öröme, *’ kik hirdették az egyvalóságú Háromságot!

Dicsőült szent vértanúk, * kik jól harcoltatok és koronát nyertetek, * könyörögjetek az Úrhoz, *’ hogy irgalmazzon a mi lelkünknek!

Minden földi dolgot semmibe véve, * ó szent vértanúk, * Krisztust a küzdőtéren bátran hirdettétek, * és az elszenvedett kínokért tőle kaptatok nagy jutalmat. * Mivel bátran járulhattok hozzá, * kérünk titeket, esedezzetek a mindenható Istenhez, * hogy üdvözítse lelkünket, *’ mert hozzátok folyamodunk.

Minden dicséretre méltó vértanúk, * Lélek-táplálta gyermekek, értelmes égőáldozatok, * Krisztus kedvesen fogadott illatáldozatai! * Titeket a föld nem rejtett el, * az ég pedig befogadott. * Angyalok társaivá lettetek. * Kérünk titeket, imádkozzatok velünk együtt * a mi üdvözítő Istenünkhöz: * Ajándékozzon a világnak békét *’ és üdvözítse a mi lelkünket!

2. hang. Minta: Midőn…

Elhagytad * a világ zaját, végtelenül boldog, * csendes nyugalomban őrizted meg lelkedet, * nem csapongott és nem ingadozott * az élet zűrzavarában és viharos sodrában, ** hanem * buzgón fölfelé tekintett, * az égi Uralkodóra, * a mindenség Jótevőjére, *’ magasztalásra méltó Jakab! (2x)

A világ * lármáját elkerülve * töltötted el életedet, * a kegyelem megőrzött téged, * s megszabadultál a szenvedélyektől, atyánk, * a démonok hadoszlopait * állhatatos önmegtagadással és isteni villámfénnyel ** lesújtottad, * és most örvendezéssel velük együtt vigadsz *’ a mindenség Ura és Uralkodója körül.

Ott éltél * a látható dolgok felett, * világon és testen kívül, * mint aki a láthatatlan dicsőség után sóvárogtál, * s az égi hajlék ékességéről ** és * fölfoghatatlan szépségéről elmélkedtél, * most, mikor mindezt élvezed, * esedezzél Krisztushoz, *’ hogy üdvözítse hű tisztelőidet, Jakab atya!

Dicsőség… 7. hang

Nyugtasd meg, életadó Üdvözítőnk, * testvéreinket, kik a múlandóságból hozzád költöztek, * és akik ezt hangoztatják: *’ Urunk, dicsőség néked!

Most és…

A természet rendje feletti módon * anyának bizonyultál, ó Istenszülő, * és szűznek maradtál, * az elmét és szót felülhaladó módon; * és szülésed csodáját a nyelv elbeszélni nem képes; * mert érthetetlen volt a fogantatás, Tisztaságos, * felfoghatatlan maradt a szülés is, * (mivel) Isten, ahol akarja, meggyőzi a természet rendjét. * Miért is téged mindnyájan Isten anyjának ismervén, * buzgósággal fohászkodunk hozzád: *’ Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért!

Prokimen, 4. hang (79. zsoltár)

Figyelj ránk, Izrael pásztora, * ki mint bárányt vezeted Józsefet! *’ Ki mint bárányt vezeted Józsefet!

Elővers: Aki a kerubok fölött ülsz, jelenj meg!

Teremtés könyvének olvasása (12,1-7)

Ábrahám (Ábrám) meghívása.

12 ¹Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. ²Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. ³Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” ⁴Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. ⁵Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. ⁶Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. ⁷Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki

Prokimen, 2. hang (80. zsoltár):

Örvendezzetek Istennek, a mi segítőnknek, * örüljetek Jákob Istenének! *’ Örüljetek Jákob Istenének!

Elővers: Szóljon a zsoltár, és hozzatok dobot, kellemes hangú hárfát citerával!

Példabeszédek könyvének olvasása (14,15-26)

¹⁵Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére. ¹⁶A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös. ¹⁷Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel. ¹⁸Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza. ¹⁹A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak. ²⁰A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jó barátja. ²¹Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen. ²²Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké! ²³Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után. ²⁴A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja. ²⁵Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló. ²⁶Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál.