Harcmódok a szenvedélyeink ellen

Részlet Kovács Márta OCD, A lelki harc áldása című könyvéből, Vitovnicai Tádé atya tanításai alapján, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2019, 58-60.oldal

Harcmódok

„Keresztes Szent János atya azt mondja, hogy a lelkek nagyon különböznek egymástól. Alig akad lélek, akinek az útja csak felerészben egyezik egy másikéval. Így azt is megértjük, hogy a sivatagi atyák harcmódjai miért ennyire különfélék. Hogy egy-egy atyára milyen harci eszköz vagy milyen harcmód volt jellemző, az a karakterétől is függött. Ez a különbözőség számunkra áldás, mert így biztosan ráakadunk arra, amely nekünk segít és lelkünkben visszhangra talál. Némelyik atya az állandó éberséget, másik a kitartást, megint másik a könnnyeket vagy a gondolatok fölötti őrködést tartja a legjobb harci eszköznek.

Dórotheosz abba beszél arról, hogy a rossz gondolat szokássá alakulhat bennünk. Leggyakrabban az erősödő növénnyel hasonlítja össze a növekvő szenvedélyeket. Minél később látunk hozzá, hogy kihúzzuk azokat, annál nehezebb lesz később tőlük megszabadulni:

Amíg kicsik, könnyűszerrel elbánhatunk velük, ha akarjuk. Ha azonban kicsinységük miatt elhanyagoljuk őket, megerősödnek, s minél inkább belénk gyökereznek, annál nagyobb fáradság árán lehet eltávolítani őket. Ha pedig nagyon mélyre eresztik a gyökerüket bennünk, akkor már semmilyen fáradozással sem tudunk megszabadulni tőlük, csak úgy, ha valaki a szentek közül, aki Isten akarata szerint a gondunkat viseli, a segítségünkre siet.

Máshol is hangsúlyozza ezt, amikor a harag elleni harcról beszél: Ezért mondom nektek szüntelen; amíg zsengék bennetek a szenvedélyek, addig nyessétek vissza, mert azután fölétek kerekednek és annak nehéz fáradság a következménye. Hiszen más egy növényt kitépni, mint kivágni egy nagy fát.

Megtehetnénk ugyanis, hogy visszanyessük a szenvedélyeinket, amikor még csak sarjadnak, de nem törődünk velük. Ehelyett hagyjuk, hogy megcsontosodjanak, s hogy gonoszságukat teljes mértékben, a végletekig kifejtsék bennünk.”