“Ha az igaz ember meghal, ez még nem vet véget a reménynek” Bölcsesség könyve

Alkonyati Istentisztelet változó részei

2019. december 5. – Szent Miklós püspök

Uram, tehozzád után

2. hang

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

2. hang. Mintája: Midőn téged…

Műrában / lakoztál testileg, / s valódi mürónak tüntetted ki magad, / mert lelki olajjal megkenvén magad, // ó Szent Miklós, / és Krisztus főpapja, / illatossá teszed a hit és remény által azok arcát is, / kik a te dicsteljes emlékedet ünneplik, / és Istenhez küldött imáid által feloldozod őket, Atyánk, /’ minden bajtól, incselkedéstől és aggodalomtól.

Valóban / a győzelemmel hasonnevű vagy, / mert a hívőknek a kísértések idején erősnek mutattad magad, / ó Szent Miklós, Krisztus főpapja, // s ahol / segítségül hivatol, / gyors segélyt nyújtasz a te szárnyaid alá szeretettel menekülőknek, / mert te úgy nappal, mint éjjel jelentkezvén a hívőknek, /’ megszabadítasz minket a veszedelmektől és kísértésektől.

Álmában / megjelentél Konstantin császárnak és Akláviusznak, / és megfenyítéd őket így szólván hozzájuk: / Gyorsan oldjátok fel azokat, kiket megkötözve tartotok a tömlöcökben, / mert nem érdemlik meg a halálos büntetést. / De ha nem hallgattok szavaimra, / panaszt teszek rátok, császár, /’ az Úrhoz imádkozván.

Nagy és / meleg pártfogója vagy Szent Miklós / és Krisztus fölszentelt hirdetője, / a bajokban sínylődőknek a szárazon és vízen, / a közelben és távolban levőknek, // mint / könyörületes szívű és hathatós imádkozó, / azért egybegyűlvén kiáltjuk: / Könyörögj az Úrhoz, /’ hogy megszabaduljunk minden nehézségtől!

2. hang. Mintadallam

Minő dicséretekkel halmozzuk el a főpásztort, / ki testileg Műrában volt, / és lelkileg mindenki által megközelíthető, / és ki az őt szeretőknek pártfogója és védelmezője, / minden szorongatottak vigasztalója, / a veszélyben levők menedéke, / a vallásosság oszlopa, / és a hívők előharcosa, / kinek imádságaira az ellenség törekvéseit megsemmisíti /’ Krisztus, a gazdag kegyelmű.

Minő énekkel magasztaljuk a főpüspököt, / a vallástalanság üldözőjét, / és az ájtatosság buzgó bajnokát, / az Egyház kormányzóját, / nagy védelmezőjét és tanítóját? / Ki a becsteleneket megszégyenítette, / Áriuszt és annak követőit megtörte, / kinek imádságaira ezek törekvéseit megsemmisítette /’ Krisztus, a gazdag kegyelmű.

Minő prófétai himnuszokkal dicsérjük a főpapot, / ki a távol jövendőt előre látja, / és a messze fekvőket, mint közel valókat megjövendöli? / Ő az egész föld kerekségét áttekinti, / és a bajban levőket megszabadítja, / és isteni bölcsességű császárnak álmában megjelenvén, / a régóta fogva tartottakat is megmentette / az igazságtalan haláltól, /’ ajándékozván gazdag kegyelmet.

Dicsőség. 6. hang

A főpásztorok helyeslését, / az atyák dicsőségét, / a hívők nagy védelmezőjét, / egybegyűlvén, ó ünneplők, / dicsőítő énekekben magasztaljuk mondván: / Üdvözlégy Műra város oltalma, / dicséretes elnöke és megingathatatlan oszlopa, / üdvözlégy legtündöklőbb szövétnek, / ki a világ határait csodásan megvilágítod, / üdvözlégy a szorongatottak istenes öröme / és a sérelmet szenvedőknek pártfogója! / Most is, Szent Miklós atyánk, / ne szűnjél meg könyörögni az Úrnak azokért, / kik szent emlékedet hittel és szeretettel tisztelik, /’ és fényesen ünneplik.

Most és. 6. hang

Ékesítsd föl magadat, barlang, / közeledik a Krisztust szíve alatt hordozó Jerke! / Jászlak fogadjátok be azt, / ki bennünket, a föld szülötteit, / oktalan cselekedeteinktől szavával föloldoz! / Pásztorok, furulyázva tegyetek bizonyságot a félelmetes csodáról! ‘/ Perzsiai bölcsek, hozzátok el királyotoknak az aranyat, tömjént és mirhát! / Hiszen Krisztus jelenik meg a Szűztől, / kihez anyja is, mint szolgálója simul és imádja, / és a karjain pihenőt így köszönti: / Hogy is szállhattál le hozzám? / Hogy is sarjadzhattál ki éntőlem, /’ én Megváltóm és én Istenem!

Olvasmányok

Példabeszédek könyvének olvasása:

Az igaznak emléke dicsérettel jár, az Úr áldása nyugszik a fején. Boldog az az ember, aki bölcsességet talált és az a halandó, aki belátással rendelkezik. Mert jobb ezt elnyerni, mintsem arany és ezüst kincseket. Értékesebb az a drágaköveknél, és nincs hozzá fogható értékes dolog. Szájából igazság szól, nyelvén törvény és irgalom van. Most pedig gyermekeim, hallgassatok reám, mert tisztes dolgokról beszélek! Boldog az ember, aki útjaimat követi. Mert az én útjaim az élet útjai, melyek az Úr akarata szerint valók. Ezért kérlek benneteket, és kibocsátom hangomat az emberek fiaihoz. Mert én, a Bölcsesség készítettem hajlékot az akaratnak és a tudásnak, és a megfontolást én hívtam elő. Enyém a bölcs tanács és a bizonyosság, enyém az okosság, enyém az erő. Szeretem azokat, akik kedvelnek, és akik keresnek, rám is találnak. Értsetek az okos szóból, ti ártatlanok, és szívleljétek meg azt, ti neveletlenek! Hallgassatok meg, mert tiszteletreméltó dolgokról beszélek, és helyes szóra nyílnak ajkaim, mert a torkom igazságot tanít, és a hazug száj utálatos előttem! Ajkam minden szava igazság, nincs abban csapda vagy kuszaság. Világosak azok a bölcseknek, és helyesek azok számára, akik az igaz ismeretet keresik, mert az igazságra tanítalak titeket, hogy az Úrban legyen a reményetek és elteljetek Lélekkel.

Bölcsesség könyvének olvasása:

Bölcsesség fakad az igaz szájából; a gonoszok nyelve pedig tönkremegy. Az igaznak ajka azt tudja, ami kedves, a gonosz szája viszont felforgat. Utálja az Úr a hamis mérleget, de kedvét leli a pontos súlyban. Ahol gőg van, ott lesz majd gyalázat is, a szerény emberek ajkáról viszont bölcsesség hangzik el. Az igazakat a tökéletességük vezérli, a csalókat pedig tönkreteszi hamisságuk. Semmit sem használ a gazdagság a harag napján, a becsületesség azonban megóv a haláltól. Az igaznak halála bánatot okoz, a gonoszok pusztulása viszont már várva várt és örvendetes esemény. A becsületes embereket megmenti igaz voltuk, a csalók pedig ármányaik tőrébe esnek. Ha az igaz ember meghal, ez még nem vet véget a reménynek, a gonoszok büszkesége viszont szétfoszlik. Az igaz megmenekszik a szorongatásból, s a gonosz jut a helyére. Az álnok tőrt vet szájával társának, de az igazakat megmenti okosságuk. Az igazak jó sorának örül a város, a gonoszoknak viszont csak a pusztulását kíséri ujjongás. Az egyenes lelkűek áldása által emelkedik a város, a gonoszok szája pedig aláássa azt. Az együgyű lenézi társát, az okos férfi pedig hallgat.

Bölcsesség könyvének olvasása (4,7-15):

Ha az igaz időnap előtt is ér élete végéhez, nyugalmat élvez; mert a tisztes öregkor nem az idő hosszától függ, és nem az évek számával mérhető. Az embernek a bölcs megértés jelenti az aggkort, és a magas kort a bűntelen élet. Aki kedves volt Isten előtt, azt ő megszerette, és magához vette a bűnösök közül, ahol élete folyt. Elragadta, nehogy a gonoszság megrontsa elméjét vagy álnokság vezesse félre a lelkét; mert a hitványság igézete elhomályosítja a jót, és a bűnös szenvedély ábrándja megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, nagy kort élt meg. Mivel lelke kedves volt Isten előtt, ezért sietett el a gonoszság köréből. A népek viszont hiába látják, nem értik meg, s nem tudják megszívlelni az ilyesmit. Mert kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire.

Lítia sztichirák

2. bolgár hang

A hitnek szabálya és a türelemnek példányképe gyanánt / adott téged Krisztus a maga nyájának, Miklós püspök, / mert ki Műrában árasztottál lelki illatot, / a te istenes tanításaid mindenütt fényben tündöklenek, / ó özvegyek és árvák pártfogója, / miért is szüntelenül imádkozzál /’ a mi lelkünk üdvösségéért.

Dicsőség. Most és. 6. hang.

Sion ünnepelj, / Jeruzsálem, Krisztus Isten városa, vigadozz, / emeld fel a pusztában és jászolban elhelyezett Teremtőt, / nyissátok meg nekem a kapukat, / hogy azokon bemenve lássam a pólyákba takart kisdedet, / ki fönntart minden teremtményt, / s kit az angyalok szüntelen szóval énekelnek, / mint életadó Urat, /’ és az emberi nem megváltóját.

Előverses sztichirák

5. hang. Mintája: Üdvözlégy…

Üdvözlégy / fölszentelt fej, / az erények tiszta háza, / a legistenesebb fölszentelés szabálya! / Nagy pásztor, legfénylőbb szövétnek, / ki a győzelem nevét viselvén, / a könyörgőknek kegyelmes pártolója, / és az ügyefogyottak esedezéseit figyelemre méltatván, / azok készséges gyámolítója vagy. / Mint üdvös közbenjáró, mindazokért, / kik tisztelik a te dicső emlékedet, / imádd Krisztus Istenünket, /’ hogy küldjön a világnak gazdag kegyelmet.

Elővers: Drágalátos az Úr színe előtt az ő szenteinek halála.

Üdvözlégy / megszentelt értelem, / a Szentháromság tiszta lakhelye, / a Szentegyház oszlopa, a hívek erőssége, / a gyengék segítsége, / csillag, ki kedves imái sugaraival / szétoszlatja a cselvetések / és aggodalmak sötétségét, / Szent Miklós főpásztor! / Csendes révpart, amelybe érkezők, / ha az élet háromszoros hullámai által is hányattatnak, / szabadulást nyernek; / imádd érettünk Krisztust, /’ hogy adjon lelkünknek bőséges kegyelmet!

Elővers: Papjaid öltözzenek igazságba és a te szenteid örvendezzenek!

Üdvözlégy, / ki isteni buzgósággal voltál telve, / és álombeli félelmetes megjelenésed által / az igazságtalan halálra ítéltek felöl / a gonoszat elhárítottad, / Műrai Miklós, / gazdagon fölbuzgó müróforrás, / mely a lélek szomját oltja, / a szenvedélyek tüzét pedig kihamvasztja, / csábítások hálóját szétvágó kard, / Áriusz tanításainak polyváját kitisztító szórólapát, / imádd Krisztust, /’ küldje le a mi lelkünk számára dús kegyelmét!

Dicsőség. 6. hang.

Isten embere és hű rabja, / az Úr szolgája, / az óhajok férfia, / kiválasztott edény, / az egyház oszlopa és erőssége, / mennyország örököse, /’ ne mulaszd el könyörögni érettünk az Úrhoz!

Most és.

Szeplőtelen Szűz, / honnan van származásod, / ki nemzett téged, / ki a te szülőanyád, / hogy az Alkotót hordod kezeiden? / Hogyan nem emésztődött fel méhed? / Ó nagy, dicső és rettenetes titok! / Melyeket e földön látunk teljesülni, legszentebb Szűz, / és készítünk neked méltó fogadtatást, / ugyanis a földön pusztát / és az égtől csillagot; / és a bölcsek napkeletről jönnek napnyugatra, / hogy lássák az emberi nemnek /’ a jászolban, pólyák között fekvő üdvösségét.

Tropárok

4. hang.

A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe / és az önmegtagadásnak tanítója gyanánt / adott téged a maga nyájának az örök Igazság. / Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, / szegénységeddel a gazdagságot, / Miklós püspök atyánk, / imádd Krisztus Istent, /’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség. Most és. 1. hang.

Üdvözlégy Istenszülő Szűz Mária, / malaszttal teljes, az Úr van teveled! / Áldott vagy te az asszonyok között, / és áldott a te méhednek gyümölcse, / mert szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítőt, /’ a mi lelkünk szabadítóját!

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2019-december-2-8-2019-december-02