“Igen sok fát mutatott nekem, de ezek közül egyiknek sem volt levele, egészen úgy tünt, mintha elszáradtak volna. Mindegyik hasonlított a másikhoz. Látod ezeket a fákat?- kérdezte tőlem. Látom, Uram, hogy egyformán szárazak – feleltem rá. Ő pedig így válaszolt: – Ezek a fák, amelyeket te itt látsz, mindazok, akik ebben a világban élnek. Miért olyanok, Uram, mintha kiszáradt fák lennének? Mert sem az igazak, sem a bűnösök nem lesznek nyilvánvalóvá ebben az életben, hanem egymáshoz hasonlóak itt; mert ez a világ az igazak számára olyan, mintha tél lenne, és nem mutatkozik meg a különbség mindaddig, amíg a bűnösökkel együtt élnek. Ahogyan a fák télen lehullatják leveleiket és egymáshoz hasonlóak lesznek, és nem mutatkozik meg, hogy melyik közöttük a száraz és melyik az élő; ugyanúgy ebben a világban sem lesz nyílvánvalóvá az igazak és a bűnösök köztti különbség, mert mindnyájan hasonlítanak egymáshoz.”
Részlet Ókeresztény Írók, Apostoli Atyák, (Hermász_Pásztor, III. példázat), 332.oldal