„Az imát szükségletként kell megélnünk”

Paisziosz Larendzákisz archimandrita: Szenthegyi Szent Paisziosz atya (1924-1994) tanítása az imádságról, Szent Hierotheosz füzetek 2018/1. (részletek)

„Szent Paisziosz számára az ima nem más, mint Isten-adta lehetőség arra, hogy vele kapcsolatba léphessünk, hogy tőle segítséget kérjünk. Azt látta, hogy az emberek „gyönge kis emberi erejüket” latba vetve küszködnek, noha kérhetnék Isten segedelmét, aki „nemcsak isteni erőt képes küldeni, hanem számos isteni hatalmat is, és akkor segítségét már nem is csak isteni segítségnek, hanem Isten csodatételének nevezzük”. Ezért is tartott ki amellett, hogy az imát szükségletként kell megélnünk, és igyekezett mindazok segítségére lenni, akik nem tanultak meg imádkozni; hogy „belefogjanak, és szívük előre tudjon lépni az imában”. „

„Imádkozni annyi, mint Krisztust helyezni a szívünkbe, egész valónkkal szeretni őt. Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből – áll a Szentírásban. Ha az ember szereti Istent és kapcsolatban van vele, semmi földi dolog nem indíthatja meg,”

„Az Isten gondoskodó atya, ezért is kell sóvárogva várnunk az ima idejét, és nem betelni azzal, hogy beszélhetünk vele.

A Boldog Paisziosz tanácsa szerint jó, ha úgy érezzük, az ima számunkra szükséglet. Ezért, amikor valaki azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy mitévő legyen, ha gyenge a hite és erőtlennek érzi magát, így válaszolt: „Tudod, mit csinálj? Csimpaszkodj Istenre, ahogy a gyermek csimpaszkodik az apja nyakába, és szorítsd úgy, hogy ne tudjon tőled eltávolodni. Ez ad majd biztonságot és erőt.”

Amikor azt kérdezték tőle: Atya, amikor kevés az időm és sietve imádkozom, talán megrövidítem Krisztust azzal az idővel, amit rá kellene szánnom? -így felelt: „Krisztus bővelkedik: bármennyivel rövidíted is meg, nem szenved szükséget – te viszont nem leszel kisegítve. Krisztusnak semmi szüksége a mi imánkra, nekünk viszont szükségünk van az Ő segítségére. Azért imádkozunk, mert így kerülünk kapcsolatba az Istennel, aki teremtett bennünket. Ha nem így cselekszünk, az ördög markába esünk, akkor pedig jaj nekünk. Tudod mit mond Izsák abba? Nem azt kéri számon rajtunk az Isten, hogy miért nem imádkoztunk, hanem azt, hogy miért nem voltunk vele kapcsolatban, így feljogosítva az ördögöt arra, hogy megnyomorítson minket”.

A kérdésre, hogy miképp lehet megszeretni az imádságot és mi okoz nehézséget nekünk benne, azt mondta: „Legyen számodra az ima létszükséglet. Ahogy a testnek szüksége van táplálékra ahhoz, hogy éljen, ugyanúgy a lelket is táplálni kell. Ha nem jut táplálékhoz, elerőtlenedik, és bekövetkezik a lelki halál. Csakis akkor küszködünk, ha nincs szükségünk az imára. Aki nem hatol be az ima értelmébe, hogy számára szükségletté legyen, kötelező feladatnak tekinti azt, és ostoba gyerekhez hasonlóan elutasítja az anyai emlőt, és gondoskodást, ezért beteges és szerencsétlen lesz.

Arról, hogy a világiak miképp szoktathatják rá magukat az imára, ezt mondta: „Nézd, a régiek közül néhányan, akik szerzetesi életet kezdtek, és szigorú alkattal bírtak, elhagyatott sziklákra, barlangokba, pogányok sírboltjaiba és démonok lakhelyére vonultak vissza aszketikus életet élni. Ott egy sor veszélyt kellett kiállniuk: reszkettek, le ne omoljon a szikla, démonok duruzsoltak a fülükbe, és félelmük arra késztette őket, hogy szüntelen azt kiáltsák: „Krisztusom, Szent Szűz!” Így vált jó szokásukká a szüntelen imádság. Ma sokan azok közül, akik volán mögé ülnek és éjszakáznak, kábítószereznek, nem urai maguknak. Ha valaki munkába indul, nem tudhatja, hazaér-e élve, vagy valami kórházban találja magát megnyomorítva. Ez vajon nem késztethetné őt arra, hogy azt mondja: „Krisztusom, Szentséges Szűz?” Ha a laikusok számba vennék a rájuk leselkedő veszélyeket, messze fölülmúlnának minket, szerzeteseket az imában, és elkerülnék a veszélyt.”

A Szent nagy fontosságot tulajdonított az emberi lélekben gyökeret eresztő különféle szenvedélyeknek, amelyek megnehezítik a lelki életet, különösen az imádságot: „Hogy tud majd működni szívedben az ima, ha benned szenvedélyek dolgoznak? Az emberben, ha berozsdásodott, ha szenvedélyek dolgoznak benne, lelki életében rövidzárlat áll be; magától áll meg. Fontos, hogy ügyeljen a büszkeségre, az önzésre, az akaratosságra, elbizakodottságra. Mert, ha ezek kormányozzák, nem látogathatja meg őt Isten Kegyelme, hogy képes legyen imádkozni. Meg kell hát tisztítsa elrozsdásodott „vezetékeit” hogy jó vezető legyen belőle, s így kommunikálhasson Istennel. Amilyen mértékben megtisztul a szenvedélyektől, olyan mértékben halad majd előre az imában, A szenvedélyek légköri zavarok, amelyek akadályozzák az Istennel való kapcsolattartást. Ha ezek nem tűnnek el, hogyan tudna az ember kommunikálni Istennel? Meg kell találnunk vele az összeköttetést, jeladónkat a szeretetre hangolni, vevőnket pedig alázatra állítani, hogy Isten meghalljon minket és mi is meghallhassuk őt, mert Isten ezen a hullámhosszon működik: szeretet-alázat. Az embernek azon kell lennie, hogy fogja ezt a frekvenciát. Akkor kapcsolatba lép majd Istennel, az értelme pedig folyamatosan Istennél lesz. Kívánom, hogy létrejöjjön köztetetk ez a kapcsolat.”

Athoszi Jerondasz Paisziosz: Kappadokiai Szent Árszeniosz, letölthető innen: http://docplayer.hu/4568169-Kappadokiai-szent-arszeniosz.html

Szintén letölthető Athoszi Jerondasz Paiszioszról: https://docplayer.hu/4044542-Athoszi-paisziosz-atya.html