“Az ima viszi lelkünkbe a legnagyobb jócselekedetet: az Isten és a felebarát iránti szeretetet” -Cleopa Ilie Atya (1912-1988)

Az imádságról

Az imádság fokozatai (részlet)

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 57-64.oldal

Az imádság, mindenek felett való, a jócselekedet anyja és királynője. De hogyan lehet ő, minden jócselekedet anyja? Ahogyan a nagy Apostol, Pál modja: És most ez a három marad: hit, remény, és szeretet; és mindennél nagyobb, a szeretet. (1Kor 13,13) Íme tehát, nem az ima a legnagyobb jócselekedet, hanem a szeretet. Akkor miért mondták mégis a Szent Atyák, hogy az imádság minden jócselekedet anyja? Azért, mert ő viszi a lelkünkbe a szeretetet is. Az Isten és a felebarát szeretete, nem kerülhet másként a lelkünkbe, csak az ima által!

Például, ha megbántottál valakit, vagy az bántott meg téged, és imáidban megemlékezel róla, azt veszed észre, hogy megszűnik a titeket elválasztó utálat. Az imádság elvágja a köztetetk lévő haragot, rögtön megnyered magadnak felebarátodat és egyességre juttok. Ezért mondja Szent Maximosz: Mikor észreveszed, hogy valaki utál, vagy igazságtalanul bánik veled – akár jogosan, akár jogtalanul – emlékezzél meg róla imáidban. De ne azért imádkozzál, hogy valami csapás érje őt, mert akkor az, amit kívántál neki, téged fog súlytani. Így imádkozzál: „Uram, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem bűnösnek, és az én testvéreimnek (itt említsd meg a nevét), mert ő, a bűneim miatt haragudott meg rám. Mert az én testvérem az én tükröm, aki leleplezi lelkem gonoszságait.”

Ezt mondja Lépcsős Szent János is: „Ne hibáztasd, és ne kérj bűntetést testvéredre, amikor imádkozol érte”, ahogyan teszik ezt egyesek, ellenségeik nevei listájával. Nem szabad! Még akkor is, ha egyes embereket ellenségeitek közé soroltok, vegyétek figyelembe, hogy hogyan imádkozik az egyház! Az Egyház azért imádkozik ellenségeiért, hogy bölcsekké váljanak, hogy bűneik megbocsáttassanak, hogy eljussanak az igazság ismeretére, hogy megszelidüljenek, hogy jó útra térjenek.

Így imádkozik az Egyház. Az Egyház soha nem akarja, hogy valaki is, bármi rossz érjen. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…(1Tim2,4) Mi viszont, ha megbántott valaki, úgy érezzük, hogy az illető utál bennünket. Az Egyház azonban nem így tesz! Ő nem tesz különbséget. Ő egyformán imádkozik mindenkiért, hogy jók legyenek.

Ezért mondtam azt – a szent imádságról beszélvén -, hogy őt, minden jócselekedet anyjának nevezik, mert az ima viszi lelkünkbe a legnagyobb jócselekedetet: az Isten és a felebarát iránti szeretetet.

Hallgasd, hogy mit mond, az isteni Hitvalló Szent Maximosz Atya – aki a „teológia csúcsa” és az ortodox teológia mérlege” volt a VI.században – a Filokáliában és Kétértelműnek nevezett művében, mellyel gondolataival az „ég madará”-nak nevezett Aeropagita Szent Dénest is felülmúlja: Minden jócselekedet segít az embernek elnyerni Isten szeretetét, de egy sem annyira, mint az imádság. Mert az imát, azért hívják a „jócselekedetek anyjának”, mert ő a legnagyobb jócselekedettel ér fel: a szeretettel.

Minden jócselekedet közelebb viszi az embert Istenhez, de az imádság egyesít Vele. Olyan ez, mint amikor készítesz egy ajtót lemezekből, vagy egy szekrényt, és látod, hogy összeillenek az egybedolgozott részek, de nem ragadnak össze, amíg nem teszel enyvet az illesztésekbe. Mikor viszont megenyvezed a szükséges részeket, összeáll egy egésszé. Így van ez az imádsággal is.

Az imádság nemcsak közelebb viszi az embert Istenhez, hanem Istenhez ragasztja és egy lélekké teszi Ővele. Az történik az emberrel, amit a nagy Pál Apostol mond: Aki a paráznához ragaszkodik, egy testté lesz ővele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek lesz Ővele. (1Kor 6,16-17) Ez a lelki összeforradás az ember egyesülése Istennel, az imádság útján történik.

De amikor az imádságról hallunk, ne higgyük azt, hogy minden imádságunk imádság. Ha nyelvemmel, vagy szájammal imádkozok, elmém viszont távol jár, saját magamat csapom be, amikor imádkozok. Mert Isten, az imádság ideje alatt, nem csak az ajkakra és a nyelvre tekint le, hanem az elmét és a szívet is vizsgálja.

Az imádság, amelyet szájunkkal és ajkainkkal végzünk, bizonyos mértékben jó, mert ennek is megvan az alapja a Szent Írásban. Mikor hallod Pál Apostolt, hogy modja: Hozzátok el az Úrnak ajkaitok gyümölcsét (Zsid 13, 15), ez az ajakimát jelenti; vagy amikor azt hallod a Zsoltárokban, hogy: Hangommal az Úrhoz kiáltottam, hangommal az Úrhoz imádkoztam (Zsolt 66,17) a nyelvek és a hang imádságára utal. Mikor hallod a prófétát, hogy azt modja: És magasztaltam Őt nyelvemmel, szintén a száj imádságáól beszél; vagy: Uram, halld meg imámat és kiáltásom jusson Eléd (Zsolt102,2), szintén a száj imájáról beszél. Vagy másutt: Hallgasd meg Istenem imámat, és szemeid ne nézzenek el fölötte, szintén a száj imádságáról beszél a Szent Írás.

De tudjátok meg, hogy a száj imája, az ima létrájának a legalsó foka. Az isteni Teológus Szent Gergely Atya tanítása szerint, aki a nagy filozófus, Nagy Szent Vazul testvére. Tudod, amikor felmászol a létrán, először a legalsó fokra teszed a lábad, és utána még sokat kell másznod felfelé!

Hiszen az imádság létrájának nincsen vége. Az imádság növekedésének nincsen határa, mert az ima Istennel egyesül. És miként Isten, határtalan az Ő Szentségében, az Ő tulajdonságai magasztossága által, nincsen vége jóságának és szentségének, úgy az imádság is, a maga lelki növekedésében felemelkedik, és nincsen határa!

És nemcsak az ima határtalan, hanem minden erény is, amelyik Istenből születik, szintén határtalan; éppen azért mert a határtalan istenből születnek. Akár a hit, akár a remény, akár a szeretet, akár az irgalom, mind határtalan, mert ők egy olyan Istenből születnek, Aki határtalan.

Tehát, amikor szájunkkal imádkozunk, tudjátok meg, hogy helyesen cselekszük, mert ezáltal kezd az ember imádkozni tanulni. Először a szájunkkal kezdjük megtanulni az elemi imákat: Mennyei Király, Szent Isten, Szentséges Háromság, Mi Atyánk, Hitvallás, 50.Zsoltár... Ezeket az imákat jó megtanulni kivülről az Imakönyvbőlm az Imaórák Könyvéből és a Zsoltárok Könyvéből.

Mi úgy olvassuk szájunkkal az imákat – és így tanulunk meg imádkozni – mintha az első osztályban lennénk. Az ember szájával elindul ezzel az imádsággal, és addig emelkedik az imádságban, amíg isteni látomásban nem részesül. Most, az imádságról beszélve, az imádság fokozatairól fogunk beszélni, úgy, ahogyan azt a Szent Atyák tanítják.

Amikor nyelvünkkel, szájunkkal és ajkainkkal imádkozunk, az ima legalsó fokán állunk. A nyelvvel és szájjal végzett imáról, át kell térnünk az elme imájára, mert lelkünknek két uralkodó része van, az elme és a szív, ahogyan Damaszkuszi Szent János is tanítja Dogmatikájában.

Az elme folyamatosan gondolatokat fakaszt. Az agy az értelem eszköze, viszont a szív az érzékek eszköze, a lelki érzékek eszköze. Mert hol érzed először örömet, keserűséget, félelmet? Nem a szívedben? Látod, hogy a lélek érzése a szívedben található?

Tehát a következőket szeretném mondani. Mikor szájunkkal imádkozunk, az imának még csak a kezdetén vagyunk. Ha pedig én szájjal mondok egy imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”, vagy „Mi Atyánk”, „Istenszülő Szűz…!” vagy bármelyiket, és ha azt elmémmel is megértem, akkor az már nemcsak a száj imája, hanem átmegy egy másik fokra, nevezetesen az elme imádságára.

Viszont ha ezt az imádságot, amelyet szájammal imádkozok és elmémmel megértek, szívem érzéséig elhat – hogy szívem is érzi azt – akkor az már a szív imájává vált, ami egy még magasabb fokozat. Hallgasd csak, mit mond Szent Pál Apostol: Inkább akarok szólni öt szót az egyházban elmémmel, mint tízezer szót nyelvemmel. (1Kor14,19) Hallottátok, hogy mennyivel magasabb az elme imádsága, a nyelv imádságánál? Az Apostol kijelenti, hogy inkább akar öt szót imádkozni elméjével az egyházban, mint tízezer szót a nyelvével; mivel az elme imádsága sokkal magasabb rendű, mint a nyelv imája.

De vajon az elme imádsága, tökéletesnek mondható-e? Nem! Az elme imája sem tökéletes. Az elme imádságát az isteni Szent Atyák, alig nevezik fél imádságnak, vagy egyszárnyú madárnak, vagy egylábú imának, mert az elme imádsága sem tökéletes. Szüksége van még valamire. Ezt az imádságot az elme megértésétől a szív érzéséig kell vezetnünk.

Amikor imádkozunk nyelvünkkel, értjük az elménkkel és szívünkkel érezzük az imát, gömbölyűvé válik, kikerekedik az imádság lelkünk mozgásában. Ez az imádság már sokkal tökéletesebb, és a szív imájának nevezzük.

Most lehet, hogy megkérdezitek: A szív imája a legmagasabb szint? Nem! Ennél vannak sokkal magasabb szintek is. De a szív imádságáról mondja Szíriai Szent Izsák, hogy ahhoz, alig jut el tízezerből egy ember. Viszont arra a fokozatra, amely a szív imája fölött van, alig jut el nemzedékenként egy ember; ennyire magas ez a fokozat, amely túlszárnyalja a szív imáját. Melyek azok a fokozatok, amelyek felette állnak a szív imájának?

Az első, az önmagától működő imádság. Miért hívják így? Miután megerősödött az imádság a szívben – azaz a Jézus-ima – egy bizonyos idő elteltével, a szív akkor is imádkozik, amikor a nyelv hallgat. Erről van szó a Bibliában, az Énekek Énekében: Alszok ugyan, de a szívem virraszt. (Én 5,2) Tudod akkor, hogy milyen a mi imádságunk? Mint amikor felhúzol egy órát, ami aztán magától működik.

Ezen a fokon jutsz el arra a szintre, amelyről a nagy Pál Apostol modja: Szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17). Úgy tűnik, hogy itt Pál Apostol valami olyat kíván tőlünk, amely meghaladja erőnket. „Hogyan imádkozzak szüntelenül? Aludnom is kell. Hogyan tudnék imádkozni evés közben? Emberekkel is kell beszélgetnem. Hogyan tudnék eközben imádkozni?” Tudsz imádkozni, ha akarsz!

Az az ember, aki eljutott az önmagától működő imádság szintjére, legyen bárhol is, szíve szüntelenül imádkozik. Legyen akár repülőn, vonaton, gyárban, állomáson, úton, vagy alvás közben, mégis, szíve szüntelenül imádkozik. Amikor az ember imája eléri, hogy az „önmagától működő” legyen, az ember egész élete folytonos imává válik. Végezhet ő bármely tevékenységet, mégis imádkozik szüntelen.

Az apostolok semmi olyat nem tanítottak, ami meghaladná erőnket. Amikor Szent Pál Apostol azt tanítja, hogy szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17), akkor az önmagától működő imára gondol. Az ilyen ember, amikor eszik, szíve szüntelenül imádkozik, amikor beszélget az emberekkel, titokban van egy másik szája: a Szent Lélek tüzes szája, az ő szívéből. Ezzel a szájjal beszélget Istennel. Ez a száj, a „Lélek szája”, ahogyan Nagy Szent Vazul nevezi. Egy ilyen ember, aki rendelkezik az „önmagától működő imádsággal”, bármit is tesz, szíve imádkozik. Ez az imádság negyedik foka.

Van egy ennél magasabb fok is, a látó imádság. Melyik is ez? Hallottál Nagy Szent Antalról? Egyiptomban, a Théba hegyéről – ahol élt – elméjében elment egy másik nagy remetéhez, Szent Amóniuszhoz. Amóniosz éppen távozóban volt már ebből az életből, lelkét angyalok vitték az égbe. Erre Szent Antal mélyen meghajolt. Megkérdezték tőle szerzetesei: „Atya, miért hajoltál meg?” Mire ő azt válaszolta: „Testvérünk, Amóniosz, az ég és föld nagy oszlopa, most ment fel az égbe, és én hódoltam az ő lelkének”.

Nagy volt a távolság Szent Antal és Szent Amóniosz között, mégis látta Antal Atya, hogy Amóniosz lelkét miként viszik az angyalok a mennybe, amikor lelke távozott testéből. Ezt nevezzük a jövőbe látó, vagy elmével Istent előre meglátó embernek!

Mikor eléri az ember, hogy Istent előre látó legyen, akkor bírja a „látó”-nak nevezett imádságot. Az ilyen ember olyan felemelkedett állapotban van már elméjében, hogy képes meglátni, hogy mennyi démon és angyal van közöttünk. Látja mindegyiket. Azt is látja, aki megtisztította a szívét és látja bármelyikünk gondolatait is. Olyan tisztává válik az ilyen ember elméje, hogy képes megmondani, hogy mit gondol az egyik és mit a másik. Tudja mindenki gondolatait. Ez történt Jézus esetében is: Tudván az írástudók és farizeusok gondolatait, azt mondta: Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mit könnyebb mondani? Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Vagy pedig: megbocsáttattak bűneid? (Mt 9,4-5) Jézus rájuk tekintett és meglátta az ő gondolataikat.

Tehát erre a szintre az az ember jut el, aki rendelkezik az önmagától látó imádsággal. Ismeri a jelenlevők gondolatait. Látja a rossz lelkeket, látja az angyalokat, és mindazokat, akik gondoskodnak üdvösségünkről.

De még ennél is magasabb szint az imádságban, a hatodik: ima elragadtatásban, vagy ámulatban. Ez által, az ima ideje alatt, az ember elragadtatik elméjével a mennybe, az arca olyan lesz, mint a tűz, kezei és újjai, mint tüzes fáklyák, már nem is a földön van elméjével, hanem a mennyben.

Az utolsó, amely még az elragadtatásnál is magasabb, az a lelki imádság. Ez a hetedik. A lelki imádságot, már nem is imának hívják. Ez az ima – minden isteni Atya szerint – egyenlő a lelki látással és a Mennyek Országával. Hasonlóképpen mondja Szíriai Szent Izsák is.

Tehát a lelki ima, túlmutat az imádság határain. Ez az ima, egy természetű Istennel. Ez az, amit a nagy Pál Apostol is látott: Tudok egy bizonyos embert, aki tizennégy éve, elragadtatott a harmadik égig, és olyan szavakat hallott ott, amelyeket lehetetlen az embernek kiejtenie a száján. Testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom. Isten tudja! (2Kor12,2-4)

Pál nem tudja, hogy hogyan történt, mert ebben a lelki imádságban az ember elméje már nem az ő ereje szerint működik. Hanem elvetik a Szent Lélek ereje által, és a mennyei dicsőségbe vitetik és nem tud azon elmélkedni, amin ő személy szerint akar. Az ember elméje elvitetik nagy felfedezésekre a pokolba, az égbe, ahová éppen akarja őt a Szent Lélek vinni. Ez az ember nagy leleplezéseket visz végbe, és amikor magához tér, nem tudja, hogy mindez testbe-e, vagy testen kívül történt-e meg vele, amint azt Pál Apostol példája is mutatja. Ez a legmagasabb szintű imádság, amiről azt mondja az isteni Szíriai Szent Izsák Atya, hogy „ilyen leleplezésre, alig válik méltóvá nemzedékről nemzedékre egy ember”. Egy nemzedékben, alig találsz egy ilyet.

Miért is beszéltem el nektek, az imádság ezen fokozatait? Az imádságban megvan mindhárom általános fokozat: a száj imádsága, az elméé és a szívé. A többi közbeeső szintek úgy vannak közéjük kötve, mint a létra fokai, amikor felmászol rá. Egy tökéletesen imádkozó ember, az ima mindezen fokain átmegy. Isten kegyelmével. De ezekre a fokokra felmászni, nem az ember erejétől függ, az emberé csak a törekvés. A törekvés pedig abban áll, hogy akarjon imádkozni Istenhez, amennyire csak tőle telik, viszont ennél magasabb szintű imára csak Isten kegyelme képes méltatni az embert.

Tehát ezekben az imákban, az elmének egyesülnie kell a szívvel. Ez az elme imádsága a szívben és egy tiszta szív imája. De tudjátok meg, hogy az elme leszállván a szívbe, két vámon megy keresztül, vagy akadályokon, hogy egyesüljön a szívvel. Melyek ezek a vámok? Először is a képzelet vámja, a második pedig az értelem vámja a szív kapujában.”

Az istentiszteletek szokásos kezdő imái

Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, * szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor.)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! * Urunk, tisztíts meg bűneinktől! * Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! * Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket * a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, * szenteltessék meg a te neved, * jöjjön el a te országod, * legyen meg a te akaratod, * amint a mennyben, úgy a földön is. * Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, * és bocsásd meg vétkeinket, * miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; * és ne vigy minket kísértésbe, * de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Tizenkétszer. Dicsőség. Most és.

Jertek, imádjuk * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, * a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, * és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.

Egyedül neked vétettem, * és gonoszt előtted cselekedtem.

Hogy igaznak találtassál beszédeidben, * és győzelmes légy, midőn ítéltetel.

Mert íme, vétekben fogantattam, * és bűnökben fogant engem anyám.

Mert íme, az igazságot szereted, * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömöt és vígasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim!

Fordítsd el orcádat bűneimről, * és töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!

Ne vess el engem színed elől, * és Szentlelkedet ne vedd el tőlem!

Add vissza nekem üdvözítésed örömét, * és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!

Megtanítom utaidra a gonoszokat, * és az istentelenek hozzád térnek.

Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat!

Uram, nyisd meg ajkaimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, * de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl.

Áldozat Istennek a kesergő lélek, * a töredelmes és alázatos szívet, ó, Isten, nem veted meg!

Cselekedjél, Uram, kegyesen jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai!

Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, * az ajándékokat és égőáldozatokat, * akkor tesznek oltárodra borjakat.