„Az ima által ismerjük meg Isten akaratát egy bennünket foglalkoztató kérdésben.”

A démonok kemény harcot viselnek a küzdők ellen. Az imával az ember szembeszáll velük, s azok így fokozatosan tehetetlenekké válnak. Hészükhaszta József atya írta egy fiatal szerzetesnek, aki ilyen harcot vívott: „Te nem látod, hogy minden egyes imával hányan esnek el közülük, hányan fordítanak hátat. Csak azt látod, mennyire sérülsz te magad, pedig őket is érik csapások, ők is szenvednek. Minden egyes alkalommal, amikor kitartunk a türelemben, hanyat-homlok menekülnek, és minden egyes ima mély sebeket ejt rajtuk. Így hát ne várd azt, hogy ha te a csata idején golyókat és nyilakat lősz ki feléjük, ők majd cserébe csokoládéval és egyéb édességgel kedveskednek neked!”” (Hészükhaszta József, Az Isten megismeréséről, 16.levél. 90.oldal)

Az ima által ismerjük meg Isten akaratát egy bennünket foglalkoztató kérdésben. Hészükhaszta József atya mondta: „Ha meg akarjátok ismerni Isten akaratát, teljesen mondjatok le saját akaratotoktól, minden más gondolattal és tervvel együtt, s imádságotokban kérjétek mélységes alázattal Istentől ezt az ismeretet. Azután tegyétek, ami a szívetekben körvonalazódik, vagy hangsúlyossá válik, és az Isten akarata szerint lesz. Akiknek nagyobb bátorságuk vagy jártasságuk van, amikor ennek megismeréséért imádkoznak, tisztábban hallják meg bensőjükben az isteni felvilágosítást, és figyelmesebbé válnak, életükben semmit sem téve az isteni felvilágosítás nélkül.”

„Mit kell kérnünk az imádságban? Paisziosz atya mondta: „Testvérem, semmi egyebet ne kérj az imádban, mint bűnbánatot. A megtérés ugyanis magával hozza az alázatot, az alázat vonzza Isten kegyelmét, és Isten kegyelmében ott rejtőzik mindaz, ami az üdvösségedhez szükséges, s még az is, ami esetleg ahhoz kell, hogy egy másik lelken segíteni tudj.””

Hészükhaszta József atya mondta: „A tiszta imához vezető utunk kezdete a szenvedélyek elleni küzdelem. Lehetetlen a Jézus-imában előrehaladni, amíg a szenvedélyek működnek. Mindazonáltal ez nem akadályozza az ima kegyelmének jelenlétét: elég, ha a lustaságtól és a hiú dicsőségvágytól megszabadulunk.””