„Az ellenség… erőt vesz az akaraton, s a harcképtelen embert fogságba ejti, amelyből az Úr szabadíthatja ki.”

Kronstadti Szent János: A bűn

Az ellenség azért, hogy bűnre késztesse az embert, pokoli homályba borítja a lelket, a szívet pedig illúzióval és édes érzéssel vonja magához; erőt vesz az akaraton, s a harcképtelen embert fogságba ejti, amelyből az Úr szabadíthatja ki.”

Vajon mi okozza, hogy egyetlen rossz szó, egy rágalmazó szó a legkellemetlenebb hatást teszi ránk, lelkünk mélyéig megrendít, miközben – ezzel ellentétben – olykor ezer jó szó, például az Istenről és a világban való működéséről, el sem jut a szívig, hanem elszáll? Jön az ördög, és elragadja a szót, amelyet az emberek szívébe ültettek, elveti s felneveli szívünkben a gonoszság magvait, és nem szalasztja el a legkisebb alkalmat sem arra, hogy a felebarát iránti ellenségeskedést vagy irigységet hintse el bennünk.”

A bűn lezárja a szív szemét; a tolvaj, a parázna, a pénzsóvár, a falánk, az iszákos mind azt gondolja, hogy elrejtőzhet a szenvedélyeivel. „Mezítelen vagyok és elrejtőztem” (Ter 3,10). Így beszél a tettei révén valamennyi bűnös, aki elrejtőzik a mindenütt jelen lévő Isten előtt. Isten azonban lát és ítél.”