Az éberség Isten szenvedélyes szeretete
Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krsztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.
Amikor az isteni kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt, megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk: „Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például, hogy becsukja az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz!Figyelj! Az erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak lesztek.