Áthoszi Porfíriosz atya tanítása (1906-1991) A lelki harcról

A lelki harcról (részlet) A Krisztus iránti vágyakozással a lélek ereje elkerüli az ellenség csapdáit

Sokan, gyakran még a keresztények is, tagadják az ördög létezését. Az ördög létezését azonban nem tagadhatjuk. Hiszem, hogy létezik az ördög, és ezt azért mondom, mert ha kivágjuk az evangéliumból az ördög létezésébe vetett hitet, mi történik? Elvész az evangélium. Ugyanis „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). A Szentírásban még ezt is olvashatjuk: „Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak 2,19). Másutt pedig: „…hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2,14). Mire utalnak ezek a helyek? Vajon nem azt beszélik el, hogy Krisztus megsemmisítse az ördögöt? Tudomásul kell venni az ördög létezését, mivel Krisztus azért jelent meg, hogy az ő munkáit lerontsa.

Én azonban azt mondom nektek: ahelyett, hogy az ördöggel és cselvetéseivel törődnétek, vagy ahelyett, hogy a szenvedélyekkel foglalkoznátok, forduljatok inkább Krisztus szeretete felé! Nézzük meg, miként fejezi ki ezt a himnuszköltő Szent Onézimosz kánonjában:

Szilárd lelkületeddel, Onézimosz,

a tévelygés cselszövéseit legyőzted,

s az istenfélelem eszközeivel megsemmisítetted,

ó, istenes bölcsességű! (Szent Onézimosz apostol ünnepi kánonja, a 7. óda 2. tropárja)

Csodálatos a költő tehetsége. Művészien ékesíti fel a tropárion szerkezetét, koszorúkkal, a szavak koszorújával. Figyeljetek minden szóra. A „tévelygés cselszövései” – milyen gyönyörű kifejezés! A gonosz tőrt vetett és csapdát állított, Szent Onézimosz azonban szilárd lelkülettel megfutamította. „Szilárd lelkülettel” győzött le mindent. Imádta Krisztust, vágyódott Krisztus iránt. Így győzött.

A Sátán terveket sző, hogy megtévesszen bennünket. A gonosz észrevétlenül csapdákat állít. A Krisztus utáni vágyakozás segítségével azonban a lélek ereje elkerüli a csapdákat, és eljut Krisztushoz. Különös dolog ez, valahogy fennköltebb. Ahhoz, hogy megküzdj a földi ellenséggel, erőfeszítésre, tusakodásra, dulakodásra van szükség. Krisztus szeretetében azonban nincs dulakodás. Ott a lélek ereje erőlködés nélkül változik át. Ott nem szabad földi eszközökkel küzdenünk! Ne törődjetek hát az ellenséggel! Nagy művészet a közömbösség vele szemben. A művészetek művészete. Ám csakis az isteni kegyelem által érhető el. Isten kegyelmével a rosszal való szembenézés vértelen és könnyű. Lökdösődés és tolakodás nélkül történik.

Mit is mondtunk? Talán nem említettük, hogy a gonosz agyafúrt? Az ördög tervei gonoszak. Rettenetesen! Ezért kell nekünk is jámbor önvédelmi terveket kovácsolnunk, gonoszság nélkül, hogy elpusztítsuk a gonosz csapdáinak erejét. De nem ugyanerről beszél Pál apostol is az Efezusiaknak írt levelében? „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Ef 6,12-13). Ha Isten fegyverzetébe öltözünk, minden sikerül, mégpedig könnyedén. Minden könnyű, ha elérjük az isteni kegyelmet. Akkor szabadabbak, erősebbek vagyunk. Az isteni kegyelem védelmez bennünket. Ha bátran küzdünk, és megvan bennünk Krisztus szerelme, elnyerjük az isteni kegyelmet. Az isteni kegyelemmel felvértezve pedig nem fogunk veszélyben, s az ördög ezt látva megfutamodik.

Én szegény nyomorult, gyermekkorom óta így tettem, és van ebben egy kevés tapasztalatom. Sohasem akartam a csapdákra gondolni, semmibe vettem őket. Eleinte azonban én is másképpen jártam el. Lefeküdtem a földre, s azt mondtam magamnak: „Halott vagyok!” A halálfélelemmel kínoztam magam. Démonok kisértettek, és félelemben ezt mondogattam: „Emlékezz mindig a halálra, emlékezz a pokolra!” Azután abbahagytam. Ezeket a dolgokat is megtapasztaltam. Jók ezek a kezdők számára. Csakhogy „aki … fél, nem lett tökéletessé a szeretetben” (1Jn 4,18).

Szent Ágoston ezt írja: „tévelygek gondolatban, elveszek a beszédekben”. Látjátok, itt az ó ember beszél az új, a Krisztus szerinti emberrel. Beszélgetett vele. Én nem szeretek az óemberrel beszélgetni. Minthogy hátulról megragad, a ruhámnál fogva, ám én azonnal Krisztus felé nyújtom a kezem, és az isteni kegyelem által semmibe veszem, nem is gondolok rá. Mint a kisbaba, aki ha kinyújtja a kezét, édesanyja megöleli, ugyanígy teszek én is. Ez misztérium, nem tudom, értitek-e a dolog különlegességét. Ha kegyelem nélkül próbáljátok elhagyni az óembert, még mindig az óemberben éltek. A kegyelemben viszont többé már nem akadályozhat benneteket. A mélyben marad. Minden megmarad bennünk, a rossz is; nem tűnik el. A kegyelem által azonban átlényegül, átváltozik, átalalkul. „…hogy elvetvén az óembert, újba öltözünk, és Néked éljünk, a mi Uralkodóknak” – nem így szól Nagy Szent Vazul imája a kilencedik imaórában?

Krisztus azt akarja, hogy egyesüljünk vele, és lelkünk ajtaja előtt várakozik. Tőlünk függ, elfogadjuk-e az isteni kegyelmet. Csak az isteni kegyelem tud bennünket átváltoztatni. Egyedül semmit sem tehetünk. A kegyelem ad mindent. Vessük el az önzést és önszeretetet! Legyünk alázatosak! Szenteljük magunkat Krisztusnak, s minden negatív reakció megszűnik, testben és lélekben egyaránt.

Emlékezzetek Pál apostolra, aki ezt mondta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24) Ezt akkor mondta, amikor még a kezdeteknél járt, és azt érezte, hogy a lelke képtelen jót cselekedni. Rosszat cselekedett, amit nem akart, ezért megvallotta: „nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7,15). A gonoszság lelke látogatta meg, hogy eltántorítsa a küzdelemtől. Eljött és megrémítette, mondván: „Meg fogsz hallni” Amikor azonban eltöltötte Isten kegyelme, megszűntek a nehézségek, és elragadtatással kiáltott fel: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem… mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Gal 2,20; Fil 1,21). Láthatod, nincs itt semmi halál, sem pokol, sem ördög! Először képtelen volt a jóra, később képtelen lett a rosszra. Nem tudta, nem akarta. Lelke átistenült, eltelt Krisztussal, és semmi másra nem tudott gondolni, semmi mást nem tudott befogadni.

Az isteni kegyelem által minden lehetséges. Az isteni kegyelem által Krisztus vértanúi nem érezték vértanúságuk fájdalmait. Az isteni kegyelem által minden fájdalom nélkül történik. Ezt a szelíd módszert alkalmazzátok. Ne harccal próbáljátok elűzni a sötétséget, a rosszat! Nem értek el semmit, ha harcolni kezdtek a sötétséggel. Sötétségben vagytok, és örvendezni szeretnétek? Mit csináltok? Erőszakkal üldözni kezditek a sötétséget, harcoltok vele, de nem tűnik el. Világosságot szeretnétek? Nyissatok egy rést, és beszökik egy napsugár, fénnyel árasztva el a szobát. Ahelyett, hogy a sötétséget üldözitek és harcoltok az ellenséggel, nehogy belétek férkőzzék, inkább tárjátok ki karotokat, s öleljétek át Krisztust! Ez a legtökéletesebb módszer, vagyis ne harcoljatok szemtől szembe a rosszal, szeressétek Krisztust, az ő világosságát, és a rossz magától meghátrál majd.

Vegyétek semmibe a gonosz minden támadását!

Legfőbb fegyverünk az ördöggel szemben: a szent kereszt, ettől retteg. Keresztet vetni azonban helyesen kell. Vagyis a jobb kéz három összeszorított ujjával érintsük meg a homlokunkat, a hasunkat, a jobb, majd a bal vállunkat, kereszt alakban. A keresztvetés leborulással együtt is történhet.

Ha egyszerűen, természetesen, erőlködés nélkül Krisztushoz fordulunk, az ördög elmenekül. Az erőlködéstől és a szorongástól azonban nem fut el a Sátán. Csak akkor vonul vissza, ha látja, hogy a lélek megveti, és szeretettel Krisztushoz fordul. A megvetést képtelen elviselni, mivel fennhéjázó. De ha erőlködtök, a gonosz lélek azonnal észreveszi, és támadni kezd. Ne foglalkozzatok tehát az ördöggel, még csak ne is kérjétek, hogy távozzon tőletek! Minél inkább kéritek, hogy távozzon, annál inkább magához láncol benneteket. Vessétek meg az ördögöt! Ne harcoljatok vele szemtől szemben! Ha makacsul harcolsz az ördöggel, a legvadabb tigrisként támad rád. Ha golyót lősz ki rá, ő kézigránáttal válaszol. Ha bombát vetsz ki rá, rakétát küld vissza. Ne is figyeljetek a rosszra! Isten ölelésére figyeljetek, öleljétek át, és haladjatok tovább utatokon! Szenteljétek magatokat Krisztusnak, szeressétek Krisztust, éberen éljetek! Az istenszerető ember számára elengedhetetlenül fontos az éberség.

A lelki élet, a Krisztusban élt élet dolgai egyszerűek és könnyűek; elég, ha megvan bennünk a megkülönböztetés. Ha egy gondolatod támad, kísértés vagy támadás ér, ügyet se vess rá, fordítsd figyelmedet és tekintetedet Krisztusra! Krisztus gondot visel rád, és felemel. Karon fog majd, és gazdagon megadja neked kegyelmét. Csak egy kis erőfeszítést kel tenned. A mi dolgunk alig egymilliomodnyi. Ilyen kevés részünk van benne. Egyetlen milliomodnyi a miémk belőle. Az emberi erőfeszítés az egész egymilliomod részének egymilliomoda, egy kevés jó szándék, és kész. Induljatok Isten felé, s már el is jön az isteni kegyelem a másodperc törtrésze alatt. Csak gondoljatok rá, és a Szentlélek megjelenik. Nem tesztek semmit. Csak elindultok felé, s azonnal megjelenik az isteni kegyelem. Mihelyt sóhajtotok, megjelenik és működni kezd. Mit is mond Pál apostol? „…maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26) Nagy bölcsesség! Ezek nem egyszerű szavak, hanem Isten Igéje.

Amikor tehát látjátok, hogy az ellenség közelít felétek, hogy lecsapjon rátok, ne rémüljetek meg, ne nézzetek rá, ne próbáljátok meg kivetni magatokból. Hogy mit tegyetek? A legjobb módszer: a megvetés. Tárjátok ki karotokat, emeljétek kezeteket Krisztus felé, mint a kisgyermek, aki vadállatot lát, de nem fél, mert apja mellette van, és karjába veszi. Ezt a módszert alkalmazzátok a gonosz minden támadásával és minden gondolattal szemben: a megvetést!

Mihelyt a lelketek veszélyben van, és küszködtök, kiáltsátok: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Mindent imádsággal hárítsatok el! Nagy titok ez. A kísértés idején, amikor már éppen megvetnétek, a gonosz megmarkol, megszorít benneteket, szorongat, és azt tesz veletek, amit csak akar, s nem azt, amit ti szeretnétek. Ezt meg kell előznötök, mégpedig úgy, hogy idejében Istenhez fordultok. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, az isteni kegyelemnek be kell ragyognia benneteket. Ha ezt nem teszitek azonnal, a gonosz megragad titeket, és bárhogy próbáljátok elűzni, foglyul ejt. Mondok is egy példát.

Egyszer megkértem egy embert, hogy tegyen nekem egy szívességet, de visszautasított, arra hivatkozva, hogy a tudománynak erről más az álláspontja. Én ragaszkodtam hozzá, ő azonban semmit sem tett. Már éppen felháborodtam, csakhogy idejében észrevettem. Abban a pillanatban Krisztushoz fordultam, s így megelőztem a rosszat.

Ez legyen a mi módszerünk! Emeljük fel kezünket Krisztushoz, és ő megadja nekünk kegyelmét.

Hallgassatok meg egy másik történetet!

Egyszer Turkovúniában, abban a kerületben, ahol laktam, az utcán sétáltam. Az utca egy körülbelül kétszáz méter hosszú, meredek lejtőből állt, amely az utca tetején már kicsit egyesesebb volt. Nikosz édesanyja ott beszélgetett két, másik nővel. Beszélgettek, játszott Níkosz, a kisfia. Amikor odanéztem, láttam, hogy Níkosz egyszer csak elkezd felfelé rohanni, s ahogy felért, anyja kötényébe fúrta arcát, és könnyekre fakadt.

  • Jaj, mi történt, kisfiam? – kérdezte az anyja.
  • Megütött Manóliasz fia!

Mihelyt édesanyjánál menedéket talált, nyomban abbahagyta a sírást.

Mit akarok ezzel mondani? Kísértés idején a legjobb, ha azonnal a szeretet személyhez, Istenhez fordultok, és állhatatosan, vágyakozással tekintetek rá, s ő azonnal erővel tölt el benneteket, és tüstént jobban lesztek. Vagyis ha azt veszitek észre: a rossz közelít, hogy elfogjon titeket, mihelyt észrevettétek, vegyétek semmibe, és fussatok Isten karjába! Előzzétek meg időben, és először Istenhez forduljatok! Ha a jóra tekintetek, nem emlékeztek a rosszra. De ha nem fordultok Krisztushoz, nem tudjátok megtenni. Azt mondjuk: „Vesd meg a rosszat!” Ezt könnyű mondani, csakhogy nem könnyű megtenni. Nagy művészet ez a megvetés.

A gonosz lélek semmibevétele csakis Isten kegyelme által lehetséges. Forduljatok tehát Krisztushoz, fussatok Krisztushoz, tárjátok ki a kezeteket Krisztus felé, próbáljátok megismerni Krisztust, szeressétek Krisztust, érezzétek Krisztust, és ebben az erőfeszítésben, ha a szándékotok valódi, tiszta és őszinte, a kegyelem megnyitja lelketeket, s ezt mondja nektek: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14). Amíg lelkünk Istent szereti és vágyódik utána, mindvégig az isteni világosságban élünk. Ilymódon, Krisztus kegyelmével minden dolog könnyű, és beteljesednek Krisztus szavai: „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11, 30).

Akadnak némelyek, akik azt látják, hogy az ördög különféle alakban megjelenik előttük, zajt csap, megtámadja őket, stb. Az ilyesmi legtöbbször zavarodott emberekkel esik meg. A nagy egyházatyák, mint Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul és mások, nem beszélnek az ördöggel, sem arról, hogyan jelent meg. Ők is ezen az úton jártak, amelyről szóltunk: a Krisztus iránti szeretet útján. A Sátán olyan módon jelenik meg, amilyen te magad vagy. Ha tehát valaki nem helyes módon kezdte el lelki életét, vagy valamilyen örökletes betegségtől szenved, meglátja a Sátánt, aki megjelenik előtte, zavartságot és más hasonlókat keltve. Időnként még skizofrénia is kialakulhat. A skizofréniáért azonban az ősök korábbi életének élményei is felelősek.

És még valami. Ne engedjünk belépést az ördögnek! Én nem hagyom, hogy a harag vagy az önzés egyetlen gondolata is bennem maradjon, nehogy a Sátán nyitott ablakot találjon. Ez az ablak az engedély. Ha eltávolodsz Istentől, veszélyben forogsz, mivel a Sátán „üresen” talál, és átveszi feletted az uralmat. Hallgassatok rám, nekem is van egy kevés tapasztalatom ezekben a dolgokban