„Amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni.”

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal

„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest, ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.

Tudd meg, hogy a Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg, mintha élő volna!

„Drága anyám – így kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid közbenjárására, irgalmazz nekem!”

Amikor mindezeket kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges Szűz viszonozza a csókodat.”