„Amikor az isteni kegyelem belép az emberbe és uralkodik benne, akkor az embert Isten irányítja.”

Tévedések az átistenülés elérésével kapcsolatban

“Jóllehet, meghívást kaptunk erre a nagy feladatra, hogy egyesüljünk Istennel, hogy a kegyelem által istenné váljunk, és élvezzük ezt a nagy áldást, amelyre Alkotónk és Teremtőnk teremtett minket, mégis gyakran úgy élünk, mintha ez a nagy és legnagyobb cél nem létezne. Ezért életünk kudarcokkal teli.

A Szent Isten átistenülésére teremtett minket. Ezért, ha nem sikerül átistenülnünk, egész életünk csődbe megy. Nézzünk néhány akadályt az átistenülésre.

Elmerülés az evilági dolgokban

Végezhetünk jó és hasznos dolgokat, tanulmányokat, lehet szakmánk, családunk, lehet szerencsénk, végezhetünk karitatív munkákat. Amikor a világot eucharisztikusan fogjuk fel és mint Isten ajándékát használjuk, akkor minden tettünk az Istennel való egyesülés útja lesz. Ha azonban nem egyesülünk Istennel, akkor sikertelenek vagyunk. Minden hiábavaló.

Az emberek rendszerint azért sikertelenek, mert ezek a másodlagos célok az életben félrevezetik őket. Nem helyezik az átistenülést az első és legfontosabb helyre. Elmerülnek a külső tevékenységekben. Teljes szívvel átadják magukat a másodlagos dolgoknak, és elfelejtik, hogy „…egy a szükséges” (Lk 10,42).

Ma az emberek különösen elfoglaltak és állandóan nyüzsögnek – a gonosz még a kiválasztottakat is megpróbálja erre rávenni-, és ennek eredményeként elhanyagolják üdvösségüket. Ma például tanulni, olvasni kell; nincs időnk az egyházi szertartásokra, nincs időnk szentgyónásra és szentáldozásra. Holnap összejövetelre kell mennünk, tanácskozáson kell részt vennünk, társadalmi és személyes kötelességeknek kell eleget tenni; hogyan találhatnánk akkor időt Isten számára? Máskor esküvőre, egyéb családi eseményre kell menni, ezért lehetetlen lelki dolgokkal foglalkozni. Örökösen ismételjük Istennek, ahogy „…a másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.” (Lk 14,19-20)

És így minden szép és helyénvaló elveszti értékét. Az előbb említetteknek igazi, lényeges értékük van, ha Isten kegyelmével valósítjuk meg. Más szavakkal: amikor Isten dicsőségére tesszük azokat. Igazi, valóságos értékük van, ha közben nem szűnünk meg vágyakozni és törekedni arra, ami a tanulmányokon túl, a szakmán túl, a család és minden más jó és szent iránti felelősségen és tevékenységen túl van. Mindezeknek igazi, alapvető értékük van, ha nem szűnünk meg vágyakozni az átistenülés után. Akkor mindezek megtalálják igazi jelentésüket és azok örök távlatát, és akkor a javunkat szolgálják.

Az Úr mondja: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságait keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Mt 6,33) Isten Országa az átistenülés, a Legszentebb Lélek kegyelmének megszerzése. Amikor az isteni kegyelem belép az emberbe és uralkodik benne, akkor az embert Isten irányítja. Azokon keresztül, akik átistenültek, Isten kegyelme belép más emberek életébe is, és közösségük lesz Isten Országában.

Ahogy az atyák tanítják: az Úr imádságában a „jöjjön el a Te országod” kifejezés azt jelenti, hogy a „Szentlélek” kegyelme jöjjön el. És amikor ez a kegyelem eljön valakihez, akkor átisteníti az illetőt.”

Részlet György Archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés, 53-55.o.