„Ezen eszközök közül Isten dicsőségére és a lelkek üdvére most melegen ajánlom nektek a jó könyvek terjesztését. Nem habozom ezt az eszközt isteninek nevezni, mivel maga Isten is használta, hogy újjáteremtse az emberi közösséget. Az általa sugalmazott könyvek segítségével jutott el az igaz tanítás a világon mindenhová, és ő akarta, hogy Palesztina valamennyi városában és falujában legyenek másolatok, hogy minden szombaton ezekből olvassanak fel a vallási szertartásokon. Kezdetben ezek a könyvek kizárólag a zsidóságot gazdagították, de amikor a zsidó törzseket Asszíriában és Káldeában fogságba vetették, a Szentírást szír-káld nyelvre fordították, és egész Közép-Ázsia a saját nyelvén olvashatta. A görög kultúra fénykorában a zsidó kolóniák szétszóródtak a világ minden tájára, és velük a Szent Könyvek száma is többszörösére nőtt; a hetven bölcs pedig saját fordításával a pogány népek könyvtárait gazdagította; tehát a kor szónokai, költői, filozófusai nem kevés igazságot merítettek a Bibliából. Isten főképpen az általa sugalmazott könyvekkel készítette fel a világot a Megváltó eljövetelére.
Most tehát rajtunk a sor, hogy kövessük a mennyei Atya példáját. A nép körében terjesztett jó könyv az egyik alkalmas eszköz arra, hogy a Megváltó királyságát sok lélekben fenntartsa. A katolikus könyvek a gondolataikat, tanulságaikat, erkölcsüket a sugalmazott könyvekből és az apostoli hagyomány anyagából merítik. Az ilyen könyvek egyre szükségesebbé válnak, hiszen manapság a gyalázat és az erkölcstelenség is fegyverként használja a könyvet, hogy romlást hozzon Jézus Krisztus nyájára; hogy félrevezesse és pusztulásba hajszolja az óvatlanokat és az engedetleneket. Ezért fontos, hogy fegyverrel fegyvert állítsunk szembe. Hozzá kell tenni, hogy bár egyfelől a könyvnek nincsen akkora meggyőző ereje, mint az élőszónak, másfelől bizonyos körülmények közt nagyobb hatással bír. Ráadásul a jó könyv olyan házakba is eljut, ahová a pap nem léphet be: ajándékként vagy emlékként még a gonoszok is megtűrik. Amikor a könyv megjelenik valahol, nem jön zavarba, ha elhanyagolják, nem nyugtalankodik, viszont ha olvassák, nyugalommal tanít az igazságra; ha megvetik, nem panaszkodik, viszont eléri, hogy a lelkiismeret-furdalás időnként felkeltse a vágyat az igazság megismerésére; és bármikor kész is megtanítani azt. Olykor porosodva fekszik egy asztalkán vagy egy könyvtárban, és senki sem gondol rá. De eljön a magányosság, a bánat, a fájdalom, az unalom, a kikapcsolódás igényének vagy a jövőtől való félelemnek az ideje, és ekkor a hű barát lerázza magáról a port, kinyílik, hogy újra megismétlődjék Szent Ágoston, Boldog Kolumbán és Szent Ignác csodálatos megtérése.
Szívélyes a kétkedőkkel, és úgy tartja tiszteletben félénkségüket, hogy nem válik tolakodóvá; barátságos a hívőkkel és mindig kész a párbeszédre; bármikor, bárhová követi őket. Hány lelket mentettek már meg a jó könyvek, hányat óvtak meg a bűntől, hányat erősítettek már meg a jó könyvek, hányat óvtak meg a bűntől, hányat erősítettek meg erényükben! Aki egy jó könyvet ad valakinek, Isten egy gondolatát éleszti fel, és így máris mindennél nagyobb érdemet szerzett Isten színe előtt.”
Részlet Gigi Di Libero: Don Bosco, a szó apostola, 12-13.o.
Bosco Szent János (1815-1888)
Szent Scharbel Makhlouf (1828-1898)
Kronstadti Szent János (1829-1908)
Moszkvai Szent Matróna (1885-1952)
Pietrelcinai Szent Pio (1887-1968)
Szent Bernadette Soubirous (1844-1879)