„A nevelés pedig az istenfélelem”

Ki a nevelő, és miben áll az ő nevelése

„Miután kimutattuk, hogy az Írás nem csupán gyermekeknek hív bennünket mindannyiunkat, hanem allegorizál is gyermekeknek, akik Krisztus követői vagyunk, ugyanakkor a mindenek Atyja tökéletes egyedül – benne ugyanis a Fiú van, és a Fiúban az Atya -, itt az ideje, hogy sorjában haladva szóljunk arról, ki is a mi Nevelőnk. Jézusnak hívják. Van, amikor pásztornak mondja magát, és így szól: „Én vagyok a jó Pásztor” (Jn 10,11); s ez alatt a juhokat terelő pásztorokról vett hasonlat alapján a gyermekeket vezetgető nevelőt érti, aki gondoskodó pásztora a gyermekeknek. A gyermekek ugyanis egyszerűek, és ezért allegorizálja a bárányokat. „És egy akol lesz – úgymond – és egy pásztor” (Jn 10,16). Kétségkívül nevelő hát az Ige, mert bennünket, gyermekeket az üdvösségre vezet. Igencsak világosan mondta magáról az Ige Ozeás által: „De én majd megnevellek mindnyájatokat”” (Oz 5,2). A nevelés pedig az istenfélelem, mely Isten tiszteletének megtanulása, ránevelés az igazság megismerésére, valamint helyes iránymutatás, mely felvezet a mennybe.

Részlet Alexandriai Kelemen: Paidagógosz, A nevelő, Ókeresztény Örökségünk sorozat, 18.kötet, 80-81.o.