„A bűn az emberben lelki zavart okoz. A zavar sehogyan sem tűnik el. A gyógyulás csakis Krisztus világossága által lehetséges.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításai: A bűnbánat szentségéről, 147-148.oldal

A bűnbánat szentel meg bennünket

Nincs magasabb rendű dolog a bűnbánatnál és a gyónásnál. Ez a szentség Isten szeretetének ajándéka az ember számára. Ezen a tökéletes módon megszabadulhatunk a rossztól. Elmegyünk gyónni, s érezzük, hogy megbékélünk Istennel, öröm költözik bensőnkbe, és eltűnik a bűntudat. Az ortodoxiában nincs kilátástalanság. Nincs kilátástalanság, mivel ott a gyóntató, akinek megadatott a megbocsátás kegyelme. Csodálatos, ha az ember gyóntató!

Kiskoromtól fogva megszoktam, és most is így van: valahányszor vétkeztem, azonnal meggyóntam, s így minden rossztól megszabadultam. Szinte ugrándoztam örömömben. Bűnös vagyok, erőtlen;Isten irgalmában keresek menedéket, megszabadulok, megnyugszom, és mindent elfelejtek. Mindennap arra gondolok: bűnös vagyok, de arra vágyom, hogy imává változtassak mindent, ami csak történik velem, és ne tartsam magamban.

A bűn az emberben lelki zavart okoz. A zavar sehogyan sem tűnik el. A gyógyulás csakis Krisztus világossága által lehetséges. Az első lépést Krisztus teszi: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik mefáradtatok” (Mt 11,28). Azután mi emberek befogadjuk ezt a világosságot a jóra irányuló törekvésünk által, amelyet a szeretetünk fejez ki iránta, az imával, az Egyház életében való részvétellel, a szentségekkel együtt.

A léleknek fel kell ébrednie, hogy megbánást tanúsítson. Az ébredés során történik meg a bűnbánat csodája. Itt játszik szerepet az ember akarata. Az ébredés azonban nem csupán az emberen múlik. Az ember egymagában képtelen rá. Isten is közbeavatkozik. Akkor jön el az isteni kegyelem. Kegyelem nélkül az ember képtelen a bűnbánatra. Isten szeretete mindenre képes. Lehet, hogy Isten felhasznál valamit – egy betegséget vagy valami mást, attól függ -, hogy az embert bűnbánatra indítsa. A bűnbánat tehát az isteni kegyelem által jön létre. Csak egyetlen mozdulatot teszünk Isten felé, s abban a pillanatban elérkezik a kegyelem.

Most azt mondhatjátok nekem: „Ha ez így van, akkor minden a kegyelem által történik”. Ez nehéz kérdés. Ebben az esetben is pontosan az történik, amit mondok, vagyis hogy nem tudjuk Istent szeretni, ha Isten nem szeret bennünket. Pál apostol nagyon szépen írja ezt le: „Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket” (Gal 4,9). Ugyanez történik a bűnbánat esetében is. Nem tudjuk megbánni bűneinket, ha az Úr nem ad nekünk bűnbánatot. S ez mindenre érvényes. Tehát itt is érvényes az alapelv: „…nálam nélkül semmit sem tehettek” (vö.Jn 15,5). Ha nincs meg az előfeltétele annak, hogy Krisztus meglátogasson bennünket, a bűnbánat sem érkezik el. Az előfeltétel pedig az alázatosság, a szeretet, az ima, a leborulás, a fáradozás Krisztusért. Ha az érzéseink nem tiszták, ha nincs bennünk egyszerűség, ha a lelkünk önző, nem érkezik el az isteni kegyelem. Ilyenkor hiába megyünk gyónni, nem érzünk megkönnyebbülést.

A bűnbánat rendkívüli dolog. Az igazi bűnbánat hozza el a megszentelődést, a bűnbánat szentel meg bennünket.