Gyermektelenség
– Jerondasz, megkérdezett bennünket egy házaspár kik vérszegénységben szenvednek, hogy kell-e gyermeket vállalniuk. Azt mondtuk nekik, kérdezzék meg a Lelki Atyjukat.
– A Lelki Atyák nem mondhatják az ilyen házaspároknak, hogy ne vállaljanak gyermeket. Jóravalóságra kell őket vezetni, hogy küzdjenek az önmegtartóztatásért és körültekintően vezetni őket.
– Jerondasz, vannak házaspárok kik nagyon lelkileg élnek, mégsincs gyermekük.
– Az Isten sokaknak nem ad gyermeket, hogy szeressék a világ összes gyermekét minta sajátjukat és segítsenek lelki újjászületésükben. Volt egy ember kinek nem volt gyermeke, de mikor kijött a házból, a környék összes gyermeke odasereglett és nagy szeretettel vették körül. Nem eresztették munkába menni. Látjátok, az Isten nem adott nekik saját gyermekeket, de megajándékozta azzal az áldással, hogy a szomszédság összes gyermeke mint apját szerette és a maga módján segítette őket lelkileg. Az Isten döntései végtelen bölcsek. Máskor meg azért nem ad gyermek áldást az Isten, hogy elrendezzen egy-egy árvát is. Ismertem egy jó Keresztényt, aki ügyvéd volt. Egyszer mikor a városában jártam, meglátogattam, és szíveslátása rábírt, hogy nála maradjak egy napig. Megismertem a feleségét is, ki hasonlított hozzá az erényekben. Beszéltek nekem egymás lelki életéről. Később sok Kereszténytől tudtam meg, hogy segítenek rajtuk. Az Istennek ez az embere tisztességgel végezte az ügyvédi munkát. Ha látta, hogy valaki szélhámos, nem csak, hogy nem vállalta az ügyet, de szigorúan meg is feddte, hogy változzon meg. Ha bűnöst látott, de bűnbánót, próbálta valahogy rendbe hozni a dolgokat vagy csökkenteni a büntetést. Ha szegényt látott kivel igazságtalanság történik, egyáltalán nem kért pénzt és a tárgyaláson próbálta felmentetni. Nagyon egyszerűen élt, így a kevés pénz amit keresett elég volt neki, még arra is futotta, hogy szegény családokon segítsen. Az ügyvéd otthona valódi lelki oázis volt a város sivatagában. Ott összegyűltek az emberek gondjaikkal, szegények, munkanélküliek családi problémákkal, ő pedig melléjük ált mint jó apa. Voltak ismerősei különböző beosztásokban, akinek telefonált, szívességet kérve mások számára és senki se mondott neki „nemet”, mert mindenki szerette és tisztelte. Ugyan így tevékenykedet a felesége is. Szegény gyermekeken segített vagy fiatalokon kik nehezen boldogultak tanulmányaikkal. Úgy tekintettekrá mint édesanyjukra. Egyszer csak azonban előadta nekem egy panaszát. „Mikor megházasodtam, Atyám, mondta el, rögtön felmondtam tanárnői állásomat, mert úgy gondoltam igazán jó anya leszek. A Krisztustól még azt is kértem, hogy adjon nekem húsz gyermeket, de sajnos egyet se adott”. Ekkor így feleltem neki: ” Neked, testvérem, ötszáznál több gyermeked van és még panaszkodsz? Krisztus látta jóságos szándékodat és megjutalmaz érte. Most, hogy annyi gyermek lelki újjászületésében segítesz, jobb anyává válsz sok más anyánál és túl teszel még a sok gyermekes anyákon is. Nagyobb fizetséged is lesz, mert a lelki újjászületéssel a gyermekeknek biztosítva lesz az örök élet”. Egyébként örökbe is fogadtak egy kislányt és rá hagyták vagyonukat. Ő ápolta őket és mikor elhunytak kolostorba ment – még ha az otthonuk olyan is volt mint a kolostor, mert az összes szertartást felolvasták. Az esti istentiszteleten más keresztény testvérek is részt vettek, a déli és a reggeli imákat hármasban olvastak. Ezek az áldott lelkek sok fájó lelket segítettek meg. Isten nyugosztalja őket is.
Ezért mondom, hogy a legnagyobb és a legjobb sokgyermekes az az ember ki újjá született lelkileg és segít a világ összes gyermekének lelki újjászületésében, hogy biztosítsák lelküket a Paradicsomban.
– Néhányan, Jerondasz, kiknek nem lehet gyermeke, örökbefogadáson gondolkoznak. – Igen, jobb ha örökbe fogadnak. Nem kell erőltetniük. Az amit az ember akar, nem mindig az Isten akarata is.
– Jerondasz, az örökbe fogadó szülők, egy bizonyos korban el kell, hogy mondják a gyermeknek, hogy örökbe fogadták?
– E, a legjobb, ha elmondják neki. De az aminek jelentősége van, hogy nagyon és helyesen szeressék a gyermeket. Vannak gyermekek kik a saját szüleikkel élnek, de más embereket jobban szeretnek, mivel a szülőknek nincsen szeretete.
Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék, 4. kötet, A családi élet, 73-76.o.