A gyereknevelésről 2. – Áthoszi Porfíriosz atya tanítása (1906-1991)

A szülők szentsége a legjobb nevelés Krisztusban”

Lássuk meg Istent a gyermekek arcán, és adjuk Isten szeretetét a gyerekeknek! Tanuljanak meg ők is imádkozni! Ahhoz, hogy a gyerekek imádkozzanak, az kell, hogy imádságos szülők vére folyjon az ereikben. Néhányan elszámítják magukat, és azt mondják: mivel a szülők imádkoznak, istenfélők, olvassák a Szentírást, a gyerekeket is „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4) nevelték, mégis ennek az ellenkezőjét látjuk, éppen a nyomásgyakorlás miatt.

Nem elég, ha a szülők istenfélők. Arra van szükség, hogy ne kényszerítsék a gyerekeket, ne erővel akarják megnevelni őket. Akár el is fordíthatjuk a gyerekeket Krisztustól, ha önző módon követjük a vallást. A gyerekeknek nem nyomásgyakorlás kell.” /193.oldal/

Ha tehát kiskorukban nyomás alatt vannak, amikor tizenhat, tizenhét vagy tizennyolc évesek lesznek, éppen az ellenkező végletbe esnek. Ellenszegülésből elkezdenek rossz társaságba járni és csúnyán beszélni.

Ha viszont szabadon fejlődnek, és közben látják a nagyok jó példáját, örömük telik majd bennük. Ez a titok: légy jó és szent, légy jó hatással, ragyogj! A gyerek élete, úgy tűnik, a szüleik ragyogásától függ. A szülők erősködnek: „Gyerünk, gyónjál, gyerünk, áldozz, tedd ezt, tedd azt!..”Nem lesz abból semmi! De vajon lát-e téged? Ahogy élsz, azt sugárzod kifelé. Sugárzik-e benned Krisztus? Ez száll át a gyermekeidre is. Ebben rejlik a titok. S ha így történik, amikor még kicsi a gyermek, nem kell sokat küszködnie, akkor sem, amikor megnő. Ezzel kapcsolatban Bölcs Salamon hoz egy gyönyörű példát, amikor azt hangsúlyozza, milyen jelentősége van a jó kezdetnek, a jó alapnak. Azt mondja egy helyen:”Akik korán reggel keresni kezdi (a bölcsességet), nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja” (Bölcs 6,14). A „korai kereső” az, aki fiatal korától ezzel, vagyis a bölcsességgel foglalkozik. A Bölcsesség: Krisztus. Az „ülve” pedig annyit tesz: egészen közel.

Ha a szülők szentek, s ezt átadják gyermekeiknek, ráadásul az Úr szerinti nevelésben részesítik őket, akkor bármilyen rossz hatás érje is a környezetéből a gyermeket, nem számít, mert ajtaja előtt ott áll majd a Bölcsesség:Krisztus! Nem kerül majd fáradságába, hogy szert tegyen rá. Felettéb nehéz dolognak tűnik, hogy jó légy, ám valójában nagyon is könnyű, ha egészen kicsi korodtól kezded, jó élmények bírtokában. Felnőve nem kell erőfeszítés, mert a jó ott lesz benned, éled majd. Nem fáradozol érte, a sajátod, amelyet megőrizhetsz, ha figyelsz rá, egy egész életen át.” /194.oldal/

Imával és életszentséggel az iskolában is lehet segíteni a gyerekeknek

Ami a szülőkre érvényes, érvényes lehet a pedagógusokra is. Imával és életszentséggel az iskolában is lehet segíteni a gyerekeknek. Beárnyékolhatja őket Isten kegyelme, és megjavulhatnak. Ne próbáljátok emberi módszerekkel megoldani a rossz helyzeteket. Az semmi jóra nem vezet. Egyedül az imával lehet eredményt elérni. Hívjátok le az isteni kegyelmet mindenkire! Hatoljon be a lelkükbe az isteni kegyelem, és változtassa át őket! Ezt jelenti a „keresztény” szó.

Ti nevelők észrevétlenül, anélkül hogy tudatában lennétek, szorongást közvetítetek a gyermekek felé, és megzavarjátok őket. A hittel eltűnik a szorongás. Hogyan is mondjuk? „…egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk (a liturgikus könyörgéssorozat befejező imája”.

Viszonozzátok a gyerekek szeretetét bölcs belátással! Így ha megszeretnek benneteket, Krisztushoz tudjátok vezetni őket. Ti lesztek az eszköz. Szeretetetek valódi lesz. Ne emberi módon szeressétek őket, ahogy általában a szülők teszik; azzal nem segítetek. Szeretet az imádságban, szeretet Krisztusban. Ez a fontos. Imádkozzatok minden gyermekért, akit csak láttok, és Isten leküldi majd kegyelmét, s egyesíti őket magával. Mielőtt bementek az osztályba, különösen a nehezen kezelhető csoportokba, mondjátok el az imát: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Belépve pedig öleljétek át pillantásotokkal valamennyi gyermeket, fohászkodjatok, és azután beszéljetek, egész valótokat felajánlva! Ha megteszitek ezt a felajánlást Krisztusnak, öröm tölt el benneteket. Így lesztek szentek ti is, a gyermekek is. Krisztus és az Egyház szeretetében éltek majd, mivel jól végzitek a dolgotokat.” /195.oldal/

„Ne beszéljetek sokat a gyerekeknek Krisztusról, Istenről, hanem imádkozzatok Istenhez a gyerekekért! A szavak csak a fülig érnek el, az ima viszont a szívig hatol.” /196.oldal/

Mindez azonban előkészületet igényel. A szeretet áldozatokat követel, és nagyon gyakran időt kell szánni rá. A képzésben az első helyre azt helyezzétek, hogy készek legyetek szolgálni a gyerekeket. Álljatok készen, és mindent szeretettel, s főként örömmel magyarázzatok nekik! Mutassátok ki nekik egészen a szereteteteket, és legyetek tudatában annak, amit akartok, amit mondtok. De művészet az is, hogyan viselkedtek a gyerekekkel.” /197.oldal/

Részletek az Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyvből, a gyereknevelésről szóló fejezetből. Odigitria-Jel, Budapest, 2014.