Szent Jakab apostol (Április 30.)
Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).
ApCsel 8,26-39
Azon
időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj
délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből
Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi,
Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s
minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni,
visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a
Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a
kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás
prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted,
amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki
megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon
fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez
volt: »Úgy vitték a megölésre, mint a juhot s ahogy a bárány
megnémul nyírója előtt, úgy nem nyitotta fel száját.
Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet. Ki számlálja el
az ő nemzetségét, mert az ő élete elvétetik a földről«. Erre
az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja
ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp
megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki
Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az
udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne
keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből,
szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten
Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe,
Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek
a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem
látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.
ApCsel
12,1-11
Azon időben Heródes király felemelte kezét,
hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette
Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a
zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a
kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe
vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek.
Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti.
Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen
könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült,
hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között
aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt
őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és
fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát,
fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok
lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd
fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt
mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az
angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az
angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek
az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a
városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek,
végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom,
hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből
és mindabból, amire a zsidó nép számított.«
Lk
9,1-6
Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét
tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett
és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy
hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.
Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se
tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik
házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha
pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost,
és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!”
Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az
evangéliumot, és gyógyítottak.
Jn 6,40-44
Mondta
az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az
az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök
élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók
pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a
mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus
ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan
mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban
válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki
sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt.
Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-30