Pünkösd utáni 24.vasárnapi olvasmányok -2019.11.24.

Evangéliumi szakasz: Luk. 8,41-56.

41Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. 43Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. 45Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” 46Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” 49Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” 50Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” 53Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” 55Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.”

Apostoli szakasz: Efezusi levél 2,14-22.

„14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, 15a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, 16és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. 17Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. 18Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. 19Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. 20Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. 21Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. 22Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.”

“Az élet kihívás – fogadd el!” Teréz anya

Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. „ Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” – „Ez nagy kegyelem – válaszolt az atya -, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük meg mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.

Részlet Harmath Károly Pietrelcinai Pio atya című könyvéből, 91.oldal.

„Egyszer az Áthosz-hegyre egy rákbeteg kislány édesapja jött el, akivel előzőleg az orvosok közölték, hogy gyermekének legfeljebb már csak hónapjai vannak hátra. Magával vitte kislányának néhány személyes dolgát, hogy rajtuk keresztül áldást és imádságot kérjen a Jerondasztól a kislányára.

Paisziosz atya így szólt hozzá: „Imádkozni fogok érte, de Önnek mint apának áldozatot kell hoznia, mert egy szeretettből megcselekedett áldozat Istent a megsegítésre „hajlandóbbá” teszi.

Az apa megkérdezte: „Milyen áldozatot hozzak, Jerondasz?”

Paisziosz atya ezt felelte: „A szenvedélyei közül áldozzon fel egyet.”

Mivel a kislány édesapja nem igazán volt lelki ember, ezt mondta: „Nem nagyon tudok bármi szenvedélyt is megnevezni…”

Erre a Jerondasz megkérdezte: „Dohányzik?”

„Igen”, hangzott a válasz.

„Akkor kislánya iránti szeretete miatt hagyjon fel teljesen a dohányzással, s Isten meg fogja őt gyógyítani.”

Megigérte, hogy ezt megteszi, s valóban fel is hagyott a dohányzással. Ezután a kislányánál beindult egy lassú gyógyulási folyamat, s végül teljesen visszanyerte az egészségét. Később az orvosok is megerősítették a teljes gyógyulást.

Egy idő után azonban az apa – valószínűleg időközben megfeletkezett a fogadalmáról – újra elkezdett dohányozni. Ezzel egyidejüleg a kislánynál újra megjelent a rák, s visszaesett korábbi életveszélyes állapotába.

Az apa erre újra felkereste a Jerondaszt a Szent hegyen.

Paisziosz atya szigorú tekintettel és a következő szavakkal fogadta látogatóját: „Ha a szenvedélye fontosabb, mint a gyermekének az élete, én nem tudok magának segíteni. „”

Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége című könyvéből, 79.oldal, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2018.

A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1125.html