„Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek.”

Pünkösd utáni 10. vasárnap: (Mt 17,14-23a)

Azon időben odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad.”

„A hétköznap megismerésében, ha egyszer az ember megismert valamilyen tárgyat, többnyire egész életére jól ismeri, anélkül hogy ez az ismeret elhomályosulna. A hit dolgában azonban másképpen történik. Egyszer megismertél valamit, érzékelted, érezted, és azt gondolod, mindig ilyen világos, érzékelhető, kedves lesz a lelked számára a hit tárgya. De mégsem…Ezerszer is elhomályosul számodra, eltávolodik, sőt mintha eltünne előled, s amint azelőtt szerettél, amiért éltél-haltál, az iránt időnként teljes közönyt érzel csak; olykor sóhajtásokkal, könnyekkel kell megtisztítanunk az utat a magunk számára, hogy megpillanthassuk, és szívünkkel átöleljük, befogadjuk. Ennek a bűn az oka.

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 81-82.o.