„Kormányos az, aki nemcsak a viharból, hanem még magából a mélységből is szárazra bírja vontatni a hajót. ”

Bibliai gondolatok – Pünkösd utáni 2. hét csütörtök

Doxológiás ünnep, Bertalan és Barnabás apostolok emlékezete

ApCsel 11,19-30

Azon időben azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgy hogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, azért elküldték Barnabást Antióchiába. Mikor odaérkezett s meglátta az Isten kegyelmét, megörült és mindnyájukat arra buzdította, hogy maradjanak állhatatosan egy lélekkel egyesülve az Úrban, Ő derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, s mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken s nagy tömeget tanítottak, úgy hogy Antióchiában nevezték legelőször a tanítványokat keresztényeknek. Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába és azok egyike, névszerint Agabusz, felállt és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindnyájan küldeni fognak valamit a Júdeában lakó testvérek segélyezésére, – mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

Róm 5,10-16

Atyámfiai! Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fia halála által: most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte most nekünk a kiengesztelődést. Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon ez előtt a törvényadás előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet.

Mt 8,23-27

Abban az időben Jézus beszállt a bárkába, tanítványai pedig követték. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Tanítványai odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a tengernek, és nagy nyugalom támadt. Az emberek pedig csodálkozva mondták: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben! Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Részletek: „Létrás Szent János (579-649): A pásztornak című írásából

  1. Ebben a földi könyvemben, szentséges atyám, legutoljára hagytalak, de meg vagyok győződve, hogy a mennyei könyvben mindnyájunknál előbb vagy, hiszen igaz aki azt mondta, hogy az utolsók a büszkeségben elsők lesznek a méltóságban.
  2. Pásztor voltaképpen az, aki ártatlansága folytán, saját buzgóságával és imádságával a lelki értelemben vett „elveszett juhokat” meg tudja keresni és javítani.
  3. Kormányos az, aki Isten kegyelméből és a maga fáradozása folytán szellemileg megerősödve nemcsak a viharból, hanem még magából a mélységből is szárazra bírja vontatni a hajót.
  4. Mikor a juhok a perzselő hőség vagy még inkább testi mivoltuk miatt lelkileg szunyókálni kezdenek, virrasszon fölöttük éberebben a pásztor égre emelt szemmel, mert az olyan hőség idején sok juhot széttépnek a farkasok. Ám ha a juhok már jól ismert szokása szerint a hőség idején azok is a föld felé horgasztják le lelki fejüket, ott van, aki így szól: Az alázatos és töredelmes szívet Isten nem veti meg.
  5. Ha a sötétség, a szenvedélyek éjjele borul a nyájra, állítsd kutyádat éjjeli őrségbe Isten elé mozdulatlanul. Nincs abban semmi képtelenség, hogy elmédet vadölő kutyának gondold.
  6. Egyik istenszerető megmagyarázta nekem, hogy mindig ad az Isten ajándékokat szolgáinak, de főleg az évfordulókon és az Úr ünnepein.
  7. Igazi pásztorrá a szeretet tesz, hiszen a jó Pásztor is szeretetből szenvedett kereszthalált.
  8. Bántsd a beteget egy időre, nehogy átkos hallgatásod miatt idült baja legyen vagy meghaljon! Sokan a kormányos hallgatását úgy értelmezték, hogy jól hajóznak, amíg aztán zátonyra nem futottak. Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-archiv-kiir&hir=2889