„Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz!” Mk (9,17-31) – Nagyböjt 4. vasárnapja

Bibliai gondolatok

Evangéliumi szakasz (Mk. 9,17-31)

17Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. 18Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 19„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” 20Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. 21„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. – 22Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.” 23Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” 24A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” 25Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!” 26Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. 27Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. 28Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 29„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

30Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, 31mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

Apostoli szakasz (Zsid.6,13-20)

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

30Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, 31mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

13Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett, 14ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak. 15Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. 16Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget. 17Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet. 18Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. 19Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, 20ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.

„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és bőjt által.

Kronstadti Szent János (1829-1908): Életem Krisztusban, 92.oldal

Az imádság idején hidd erősen, s légy mindig tudatában annak, hogy minden gondolatod és minden szavad kétségkívül valóra válhat, hiszen „Istennél egyetlen szó sem marad erőtlen” (vö.LK1,37). Ügyelj a szóra, mert sokat ér! „Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,36).

Jézus születésének hírüladása. Lk 1,37

37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Az isteni liturgia csakugyan mennyei szolgálat a földön, amikor Isten különösen, egészen közel, a legszorosabb módon van jelen és együtt az emberekkel, miközben ő maga láthatatlanul végzi a szent papi szertartást: ő a felajánló és a felajánlott. A földön semmi sem szentebb, magasztosabb, fenségesebb, ünnepélyesebb és éltetőbb, mint a liturgia!” (110.oldal)

„Az imádkozó emberek higgyenek abban, hogy az Úr ott és akkor adja meg a szükséges dolgokat, ahol és amikor nem is várják.” 92.oldal

„Az ellenség, ismerve Isten jóságát és az imádság erejét, minden módon igyekszik, hogy elszakítson bennünket az imától, vagy imádkozás közben szétszórja értelmünket; különféle földi szenvedélyekkel és vonzódásokkal, illetve sietséggel, zavartsággal próbál akadályozni.” 39.oldal