Bibliai gondolatok
„Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útszélre esett, eltaposták, az ég madarai pedig felcsipegették. Egy másik a sziklára esett, kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele együtt, és elfojtották. Ismét másik azonban jó földbe esett, kikelt és százszoros termést hozott.” Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő pedig ezt mondta: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten igéje. Az útszélre esők azok, akik hallgatják az igét, de azután jön az ördög, kiveszi a szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A sziklára esők azok, akik, mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük. Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörei később elfojtják bennük azt, és nem teremnek gyümölcsöt. A jó földben levő pedig azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják azt, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” Amikor ezeket elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” (Lk 8,5-15)
„Diadokhosz abba mondta: „Ha a nyílvános fürdők ajtaja hosszan nyitva marad, akkor kimegy belőlük az utcára a meleg. Ugyanígy van a lélekkel is: Ha sokat akar beszélgetni, még ha jó dolgokat mond is, a hangok kapuján keresztül elillan belső melegsége. Jó dolog tehát, ha a megfelelelő időben hallgatunk, mert ez nem más, mint a legbölcsebb gondolkodás szülőanyja.
Dulasz abba azt mondta: „Ha az ellenség arra ösztönözne bennünket, hogy hagyjunk fel a csendesség gyakorlásával, semmiképpen ne hallgassunk rá. Nincs ugyanis semmi más, ami a csendességhez fogható volna. Ha pedig csatlakozik hozzá a böjtölés is az ellenséggel való harcban, akkor az élessé teszi a belső látást.”
Részlet A Paradicsom könyvéből, I.kötet, Sarutlan Kármelita Nővérek, 43.o.