Apostoli szakasz: 1Kor 8,8-9,2
8Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. 9Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. 10Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? 11Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. 12Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 13Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. 1Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.
Evangéliumi szakasz:
Az utolsó ítélet.
31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
„Börtönben voltam, és fölkerestetek.”
Részletek Cleopa Ilie Atya (1912-1988) szól hozzánk című könyvéből
„Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez az a szoba, amiről azt mondja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.
Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értettek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol: a faajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak az Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.
Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.” (66.oldal)
„Szent Simeon, az Új Teológus, mondja: Az elme, sehol sem képes elbújni a teremtmények között! Elmehetsz te a pusztába, vagy a sziklák közé, vagy ahová csak akarsz, nem tudod elrejteni elmédet a teremtmények között. A világon az egyetlen hely, ahová elrejtheted elmédet, az az elme kamrája – a szív!” (75.oldal)