Bibliai gondolatok – Virágvasárnap
Apostoli szakasz (Fil 4,4-9)
4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.
Evangéliumi szakasz (Jn 12, 1-18)
A betániai vacsora.
12 1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
Bevonulás Jeruzsálembe.
12Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 16Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.
Részletek Alexander Schmemann -Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből,
A Nagyhét
A Kereszt előjátéka (Lázár szombatja)
„A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve kérünk Téged…, hogy szenvedésed szent hetét is megérhessük.
Ezekkel a szavakal fejeződik be a nagyböjt, amit a virágvasárnapot megelőző hét péntek alkonyati istentiszteletén éneklünk, és hozzálátunk, hogy – mint minden évben – megemlékezzünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ez pedig Lázár szombatjával kezdődik. Lázár feltámasztásának ünnepét, mely az Úr Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepéhez kapcsolódik, a liturgikus szövegek „a Kereszt előjátéká”-nak nevezik. A nagyhét összefüggésében nagyszerűen kitűnik, hogy mit is jelent ez a kettős ünnep. A két ünnep közös tropárionja így szól: „Az általános feltámadást…bebizonyítva a halottak közül fölkeltetted Lázárt, Krisztus”. Nagyon fontos, hogy így vezet be minket a Kereszt homályába az Egyház tizenkét legnagyobb ünnepének egyike. A fény és az öröm nemcsak ennek a nagyhétnek a végén ragyog fel, hanem már az elején megvilágítja, átragyogja az éjszakai sötétséget, hogy legigazibb jelentését nyilatkoztassa ki.” 215-216.oldal
Hozsanna (Virágvasárnap)
„Lázár szombatja liturgikus szempontból virágvasárnap előünnepének tűnik, annak a napnak az előünnepe, amelyen az Úr Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Ennek a két ünnepnek közös a tárgya: a diadal és a győzelem. A szombat megmutatta az Ellenséget, aki a halál, a vasárnap hírül adja a győzelmet, Isten Országának diadalát és azt, hogy a világ Jézus Krisztust fogadja el egyedüli Urának. A szent városba való ünnepélyes bevonulás volt az egyedüli látható diadal Jézus életében. Mindeddig szándékosan visszautasított minden dicsőítést, és csak hat nappal húsvét előtt történt meg, hogy nemcsak szívesen elfogadta, hanem ki is provokálta ezt az eseményt. Amikor betű szerint betöltötte azt, amit Zakariás próféta jövendőlt: „Nézd, közeleg királyod, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9) nyilvánvalóan azt akarta, hogy ismerjék el Izrael Messiásának, Királyának és Üdvözítőjének, s ekként is köszöntsék.” 220-221.oldal
A száraz tönk kihajt
Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza című könyvéből, 156-157.oldal
Ebben a pillanatban nem egy angyal jött vigasztalni, hanem egy apró, dadogó ember. Pancrazio Soave. Mosószódát és tisztítószereket gyártott.
- Igaz, hogy Ön egy laboratóriumnak keres helyet?
- Nem laboratórium az, hanem Oratórium.
- Nem tudom, mi különbség van közöttük, de van rá hely. Jöjjön velem és nézze meg! Francesco Pinardi a tulajdonos, aki egy nagyon becsületes ember.
Még mindig Valdocco területén, alig kétszáz méternyi távolságra „egy alig háznak nevezhető emeletes épületet talált, szúette lépcsővel és balkonnal, kert és mező vette körül.” A közelben volt az a „bizonyos ház” is, amit álmában látott. „Föl akartam menni a lépcsőn, de Pinardi úr és Soave is rám szóltak: -Ide ne, az Önnek szánt hely itt hátul van. Az csak egy fészer volt.”
Amikor a zarándokok napjainkban is elhaladnak a Segítő Szűz Mária-bazilika mellett, ott látják a háttérben azt a szerény, sötét kis épületet, amelyből kinőtt Don Bosco óriási műve. Csupa nagybetűkkel írták rá: „Pinardi-kápolna”. Az épületet 1929-ben a szaléziak kápolnává építették át.
Amikor Don Bosco 1846. április 5-én megérkezett oda, akkor még a Pinardi-ház északi részéhez csatolt sötét, alacsony fészer volt, úgy nézett ki, mint egy barakk. Egy kalaposmester műhelye volt, és mosónők használták raktárnak. A használható felület nem volt nagyobb, mint 15*6 m. Két kis tároló is tartozott hozzá.
Don Bosco nem is akarta elfogadni.
-Túl alacsony, nem tudom használni.
- Átalakítom tetszése szerint – mondta Pinardi úr. – Lépcsőt csináltatok és kicserélem a padlózatot, de nagyon szeretném, ha itt lenne a laboratórium.
- Nem laboratórium, hanem Oratórium – ismételte meg Don Bosco -, egy kis templom, ahol a gyerekek imádkoznak.
Pinardi úr félreértését az okozta, hogy abban az időben a környéken tényleg sok laboratórium épült. Csodálkozott egy kicsit, de rögtön folytatta:
- Az még jobb. Kántor vagyok és tudok segíteni is egy kicsit. Két széket hozok: egyet a feleségemnek és egyet magamnak.
Don Bosco még mindig bizonytalan volt. Később mégis így válaszolt:
- Ha megígéri, hogy az épületből 50 cm vastagságban kihordja a földet, elfogadom.
Nem akart többé havonta helyet változtatni. A bérleti díj évente háromszáz líra volt, csaknem a fizetésének a fele. Használhatta a fészert és a mellette lévő keskeny kis területet, ahol a gyerekek játszattak.
Visszatért a fiúkhoz és vitte nekik az örömhírt:
- Hurrá, fiúk! Találtunk Oratóriumot. Lesz templomunk, iskolánk, és udvarunk is, ahol játszani lehet. Vasárnap már ott is leszünk. Ott van! A Pinardi-ház!
Virágvasárnap volt. Egy hét múlva Húsvét lesz, a Feltámadás ünnepe!
Amikor zúgtak a harangok
Francesco Pinardi állta a szavát. A kőművesek megerősítették a falakat és kijavították a tetőzetet. Az asztalosok felújították a padlózatot. Hihetetlen gyorsan dolgoztak, még akkor is, amikor napi tizenkét óra volt a munkaidő. Szombat estére mindennel elkészültek.
Az oltárra Don Bosco gyertyatartókat állított, melléjük egy örökmécsest és egy Szalézi Szent Ferenc-képet helyezett még el.
Április 12. nagy nap volt. Húsvét reggelén a város összes temploma díszbe öltözött és a harangok a nagy ünnepet, a Feltámadást hírdették. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hivogatta a fiatalokat.
Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát, és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely „egészen az övék” volt.
„Bosco Szent János, könyörögj érettünk!”