„Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni.”

„A dolgok, melyek úgy tűnnek, mintha örökké tartanának, önmagukban nem rosszak: megbecsülés, barátok, rokonok, egészség. A lényeg az, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Ha beléjük vetjük a reményünket, mintha ezek éltetnének, bálványokká lesznek. Isten szándéka, hogy a jó dolgokat élvezzük: „A megértés azt mondja neki, hogy hagyjon fel azzal, hogy idegen házakhoz jár, amikor az övé annyira tele van javakkal, ha élvezni akarja őket.”

Ezekben a sorokban felismerhetjük a tékozló fiú példabeszédét. A fiú elhagyja otthonát, hogy olyan dolgokat kövessen, melyek örökké tartónak látszanak. De a végén a disznók eledelét eszi.

Két fogalommal találkozunk: állhatatosság és harc. Azokat jellemzi, akik Krisztussal kapcsolatba léptek és imádkoznak.

„Olyanokról van szó, akik már elkezdték az imádkozást és megértették, milyen fontos, hogy ne maradjanak az első lakásokban, de még nincs meg bennük az elszántság, hogy ne időzzenek ott sokszor. Nem kerülik ugyanis az alkalmakat, ami nagyon veszélyes.”

Teréz egy hasonlattal él: korábban süketnémák voltak, most már kezdenek hallani. Ezért többet szenvednek, mert hallanak, de beszélni nem tudnak.

„Ezek így megértik az Úr hozzájuk intézett hívását, mert ahogy közelebb jutnak oda, ahol Ő Felsége van, Ő igen jó szomszédnak mutatkozik, és olyan nagy az Ő irgalma és jósága, még akkor is, amikor szórakozásaink, üzleteink, örömeink és a világ ámításai közepette vagyunk, vagy ha elbukunk, majd újból felkelünk a bűnből, mert ezek a bestiák olyan mérgesek és izgágák, és társaságuk olyan veszélyes, hogy csak csoda folytán kerülhetjük el, hogy beléjük ütközve ne vétkezzünk. Mindezzel együtt oly nagyra tartja ez a mi Urunk, ha szeretjük Őt és törekszünk társaságára, hogy nem mulaszt el újra meg újra szólítani minket, hogy közeledjünk Hozzá. És olyan édes ez a hang…”

Megsejti az ember, hogy az Úr édes, ízlése kezd átalakulni. Egy mai példa: a McDonald’s ételei. Ha valaki egész életében ezeket ette, és egy nap elé tesznek egy igen jól elkészített pecsenyét, fintorog, mert ízlése ahhoz formálódott, amit addig evett. Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni. Amikor egyszer csak elkezd érezni, és közelebb kerül Hozzá, akkor ízlése is átalakul. Megérti , hogy milyen jó a pecsenye! Nagyon fontos az ízlés megváltozása!

Ezeknek az embereknek nehezebb – mondja Teréz-, mert még vonzzák őket a mulandó dolgok. Így fest a második lakás embere. Jó ízlése kezd lenni, értékelni kezdi az ízletes dolgokat. Itt van ugyanis az ízlés iskolája. Isten apránként visszavezeti a helyes ízleléshez, amelyet tőle kapott, hogy élvezhesse a jó dolgokat. Elkezdi élvezni Isten dolgait. – Mi történik ezekkel az emberekkel? Az ördög rájuk támad. „Úgy zuhognak a csapások és a lövések, hogy lehetetlen a léleknek figyelmen kívül hagyni őket… Ó, Jézus, micsoda lármát csapnak itt a démonok!”

Harcolni kell tehát. Miért kell harcolni? Szent anyánk ezt mondja: Ne gondoljátok, hogy már az ötödik lakásban vagytok! Nyugalom! Olykor visszakerülhetsz a másodikba. Miféle harcról van szó? Megjelenik az ördög szarvakkal, mint remete Szent Antalnak? Ez lenne az ördög harca? Nem! Ennél sokkal alattomosabb!

„A gonosz szellemek itt a lélek szeme elé állítják a világi dolgoknak e kígyóit, s szinte örökké tartónak mutatják a világ élvezetét és megbecsülését, a barátokat és a rokonokat, az egészséget a vezeklés dolgában – mert a lélek, aki belép ebbe a lakásba, mindig vágyakozni kezd a vezeklés valamilyen formája után – és az akadályok ezer más formáját…”

Majd így folytatja Teréz: „ De ó Uram és Istenem, az üres dolgok megszokása és az a tapasztalat, hogy az egész világ ezekkel foglalkozik, mindent tönkretesz. Mert olyan halott lesz a hit, hogy jobban akarjuk azt, amit látunk, mintsem azt, amit a hit mond nekünk. S valóban azt látjuk, hogy akik e látható dolgok után járnak, azok mindig nagy szerencsétlenségre jutnak. Ezt okozzák ezek a mérges dolgok, amelyekről beszélünk: hogy amiképp ha valakit megmar egy vipera, azt teljesen átjárja a méreg és felfúvódik, úgy van itt is, ha nem vigyázunk.”

A kísértés legtöbbször szép és jó dolgok álruhájában érkezik. Mind figyelemre méltó, értékes dolgoknak, örökké tartónak látszanak. Leborulunk előttük, életet kérünk tőlük, azt várjuk, hogy éltessenek minket.”

Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Syent terézzel a bensőnkbe vezető úton, 25-28.o.