„Bár láttok engem, mégsem hisztek”

Bibliai gondolatok szent Januáriusz vértanú és társai, ill. szent Tivadar vértanú emléknapján (2021.04.21.)

Apostoli szakasz: ApCsel 8,18-25

Azon időben amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.« Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból: s kérd az Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.« Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamaritánusok sok helységének hirdették az evangéliumot.

Evangéliumi szakasz: Jn 6,35-39

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-21

Szent Januáriosz vér és csont ereklyéje fennmaradt az utókor számára. Az elmúlt egy évben a következő két bejegyzést olvashattuk magyarul róluk:

1.”Ismét cseppfolyóssá vált San Gennaro vére – Megáldották az ereklyével Nápoly városát (2020. május 6.)

Szent Januáriusz († 305) vérereklyéje május 2-án ismét cseppfolyóssá vált Nápolyban, ahol a koronavírus-járvány miatt továbbra sincsenek nyilvános szentmisék. Az esemény arra ösztönözte Crescenzio Sepe bíborost, nápolyi érseket, hogy a vértanú ereklyéjével megáldja a várost.

„Kedves barátaim, nagy bejelentést teszek: az Úr még most, a koronavírus-járvány idején is folyékonnyá tette Szent Januáriusz vérereklyéjét a szent közbenjárására!” Egy interneten élőben közvetített szentmisén jelentette be ezt a nápolyi érsek a Mária mennybemenetele-székesegyházban, majd megáldotta a várost az ereklyével.

„Hányszor járt közben értünk a mi szentünk, hogy megmentsen minket a pestistől, a kolerától. Szent Januáriusz Nápoly igazi lelke” – hangzott el a főpásztor homíliájában.

Szent Januáriusz, vagy ahogy az olaszok mondják: San Gennaro, Nápoly védőszentje a 3. században volt a város püspöke. A Diocletianus-féle keresztényüldözés során szenvedett mártírhalált. Csontját és vérét ereklyeként őrizték meg a székesegyházban.

A vérereklye cseppfolyóssá válása helyileg ismert és elfogadott csoda, bár az Egyház hivatalosan nem ismerte el. A vértanú relikviája a beszámolók szerint évente legalább háromszor cseppfolyóssá válik: szeptember 19-én, a szent emlékünnepén, a május első vasárnapja előtti szombaton és december 6-án, a Vezúv 1631-es kitörésének évfordulóján. A csoda idején a megszáradt, vörös színű vérrög cseppfolyós vérré változik és betölti az üveg tartóedényt. A helyi legenda szerint ha elmarad a vér cseppfolyóssá válása, az háborút, éhínséget, betegséget és más katasztrófát jelez.

Forrás: Magyar Kurir

2. “Rossz előjel” – Szent Januáriusz vére nem vált folyékonnyá, ami sokak szerint baljós eseményeket vetít előre (2020.12.17.)

“Az állítólag Nápoly védőszentjének tartott egykori püspök megszáradt vérét tartalmazó üveget évente háromszor állítják ki a város székesegyházában, miközben az emberek imádkoznak és tanúi lehetnek annak, ahogy folyadékká alakul át.

Az esemény a “nápolyi vércsoda” néven ismert, de ez szerdán nem történt meg annak ellenére, hogy órákon át imádkoztak az emberek és délután különleges szentmisét tartottak.

Ezúttal a megszokottnál kevesebb embert engedtek be a katedrálisba a korlátozások miatt. (1)

Sok ember Nápolyban és általában a babonás Dél-Itáliában megnyugtató jelként tekint a “csodára“.

Az emberek különösen idegessé válnak, ha a vér nem válik cseppfolyóssá a szent ünnepén, szeptember 19-én. Bár rossz jelnek tartják, a másik két alkalommal, december 16-án és a május első vasárnapját megelőző szombaton kevésbé gondolják komolynak.

Néhány korábbi alkalommal, de nem mindig, amikor a vér nem cseppfolyósodott, hamarosan rossz dolgok következtek be Nápolyban és Olaszország többi részén.

1980 szeptemberében a csoda nem történt meg, és két hónappal később a Nápolytól keletre található Irpinia környékét pusztító földrengés sújtotta, amely csaknem 3000 ember halálát okozta”.

Forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.com/2020/12/rossz-elojel-szent-januariusz-vere-nem.html

„Ki lehet bírni.”

A nyolcadik parancsról

Ne gyarapítsd az emberek által okozott szenvedést a földön

„Megkérdőjelezem, hogy a lelkileg beteg ember valóban lelkében sértett, bár ezt sokszor állítják. Ezt nehéz lenne tudományos úton, egyértelműen bizonyítani. Valami igazság azonban van benne: a sértettség alattomosan terjed. Úgy pattan egyik embertől a másikhoz, mint egy labda. Alighogy valakit sértés vagy megaláztatás ér, máris a visszavágáson dolgozik: alighogy megkapja, visszadobja a labdát. Ilyen tempó mellett azonban érthető, hogy a labda néha nem azt találja el, aki eredetileg eldobta, és a „visszavágásnak szánt sértés” egy kívülállónál landol, aki ha szintén revansot vesz, újabb sértéseket szór szét újabb kívülállókra. Úgy tűnik, az emberek által okozott szenvedés a világ első működő perpetuum mobiléja.

De csak úgy tűnik, mert a felénk szálló labdát el is lehet kapni, és meg is lehet tartani. A sértést magunkban tartani és elviselni. Ki lehet bírni. El lehet viselni a megaláztatást és a megbántást, anélkül, hogy továbbadnánk. Lehetőségünk van arra, hogy békésen tiltakozzunk, megbeszéljük a dolgot, kibéküljünk a másikkal, és megtartsuk a labdát, hogy az egymásnak okozott szenvedés „örökmozgó gépezete” nyugvópontra jusson számtalan állomása egyikén. Ha csak néhány ponton leállítjuk, az már elég ahhoz, hogy jelentősen korlátozzuk a gyűlölet és az álság autómatikus terjedését, és hogy végre valódi tanúságot tehessünk: a szabad emberét, aki arra nézvést szabad, hogy a rosszat jóval viszonozza.

Részlet Elisabeth Lukas: Spirituális lélektan, 57-58.o.

VIlI. Parancs: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

„Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.”

Forrás: https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=20

„Óvd szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad”

A szív megtisztítása

„Bibliai értelemben a szív a központja annak, ahonnan a lelki és fizikai élet minden reakciója fakad: „Óvd szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad” (Péld 4,23). Nem csak a jók, hanem a rosszak is: „Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanuskodások, káromkodások” (Mt 15,19).

Így a szív az ember helyzetének kifejezőjévé válik, legyen az jó, vagy rossz: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő” (Lk 6,45), ami azt jelenti, hogy az, ami az ember szívében zajlik, az hatással van az ember egész belsejére, gondolataira, szavaira és tetteire. Akár akarja, akár nem, nem tud úgy beszélni, hogy közben a szíve meg ne nyílatkozna: „Mert a szív bőségéből szól a száj” (Lk6,45). Az ember szava kifejezi a szíve belső valóságát, és következésképpen igazzá tudja tenni vagy elitélni: Mert szavaid alapján fognak felmenteni, vagy szavaid alapján fognak elítélni.” (Mt 12,37).

A szív és a száj közötti kapcsolatról ezt mondja Szent Pál: „A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.” (Róm 10,10). Tehát azt, amit a szív hisz, a szájnak kell megvallania.

De az evangélium arról a lehetőségről beszél nekünk, hogy olyat is lehet látni, hogy az emberben együtt létezik két szív: Az egyik, ami a valóságos állapotról beszél és a másik, ezzel ellentétben, nem az ember tényleges állapotáról, hanem színlelt gondolatokról, szavakról és tettekről beszél. Úgy beszél és tesz-vesz, hogy elhitesse hogy egy erényes ember, miközben gonosz: „Viperák fajzata! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.” (Mt 12,34).”

Részlet Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában, 167-168.o.

„Ne hagyjuk, hogy a nap ima nélkül teljen el.”

„Az ima azonban nem könnyű lelki gyakorlat. Minél kitartóbban próbálja az ember, annál inkább megjelenik az ördög, és akadályokat gördít elébe, és olyan helyzeteket teremt, hogy az embert megzavarja az imában. Az imádkozóból csüggedséget és tunyaságot hív elő. Azt sugallja, hogy a napi tevékenységekben az ember kimerült, hogy az imától eltérítse. A Szent azt mondta: „Bűneimnek sokasága miatt beteg az én testem, beteg a lelkem is – nem ezt mondja-e a zsoltár? Nem testi kimerültségről van szó tehát, hanem lelki tunyaságról. Ez rosszabb, mint a testi fáradság. A lelki kimerültségben az ember szétesik, és olyan lesz, mint egy jármű, aminek külön-külön minden alkatrésze működőképes, de a motorja szét van szerelve.” Ne hagyjuk, hogy a nap ima nélkül teljen el. „Ha olykor kimerültséget érzünk, és nem tudjuk elvégezni valamennyi lelki kötelezettségünket, ne vágjuk el teljesen a szálat, az Istennel való összeköttetést: végezzünk egy-két leborulást, mondjunk el egy imafüzért. Hajítsunk el néhány kézigránátot, hogy ne ejtsen minket fogságba a krampusz. És, amint magunkhoz tértünk, fogjunk hozzá újból rendesen a küzdelemhez. Ha valaki elhagyja a lelkieket és nem tesz akár csak egy-két leborulást, nem mond el egy imafüzérnyi imát, elvadul. Dolgozni, azt tud, de imádkozni nem. Találkoztam szerzetesekkel, akik állandóan dolgoznak, és elhagyják az elmélkedést meg az imát. ‘Na még ezt, na még amazt megcsinálom’ – és az ima elmarad, ők elvadulnak, olyanok lesznek mint a világiak. Láttam munkásokat, akik képesek tűző napon követ csákányozni, álló nap fát hasogatni, de hiába ajánlasz nekik háromszoros bért, egy fél órát sem képesek kibírni a templomban, inkább kimennek rágyújtani. Ezt megfigyeltem.

Ha az ember eltávolodik Istentől, olyanná lesz, mint az ökör: dolgozik, eszik, alszik. És mennél messzebb van az Istentől, a dolgok annál nehezebben mennek. A szíve kihűl, és végül egyáltalán nem tud majd imádkozni. Hogy erőre kapjon, meg kell lágyítania a szívet, bűnbánatot gyakorlonia, megrendülést kell átélnie.

Sokszor testi vagy lelki kimerültség miatt nehezünkre esik imádkozni. Sok indokot találunk a megindokolhatatlanra. A Szent azt mondta: „Engem az imádság pihentet. És láttam, hogy csakis az ima pihenteti az embert igazán. Ha a szívből jön, elűzi a fáradságot, az álmosságot, az éhséget, mert átforrósodik a lélek, hogy utána sem aludni, sem enni nem akarsz. Természetfeletti állapotban vagy, és másképpen táplálkozol: a lelki dolgokkal laksz jól. Ha Isten jótéteményeire gondolsz, Istenre gondolsz, a Jótevődre; akkor megérzed a hálátlanságodat, bűnös mivoltodat, és az irgalmát kéred. Ha valaki átérzi Isten áldásainak nagyságát, erőre kap, a szíve átmelegszik, és még a szüntelen imához is eljut.

Részlet Szent Hierotheosz füzetek 2018/1., Szenthegyi Szent Paisziosz atya tanítása az imádságról, 7-8.o.

“Örüljetek az Úrban mindig. Újra mondom: Örüljetek!”

Bibliai gondolatok – Az Úr bevonulása Jerzuzsálembe (Virágvasárnap)

Fil 4,4-9

Atyámfiai! Örüljetek az Úrban mindig. Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a szelídségeteket. Az Úr közel van. Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással kísért imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé. És Isten békéje, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem: ezt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Jn 12,1-18

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban. Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.”

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/m%C3%A1rcius-28

A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által.”

Isten jelenlétének gyakorlása

Gondoljatok az Istenre, hogy ő is mindig gondoljon rátok. Ha az Isten gondol rátok, megment benneteket és megkaptok minden jót. Ne feledkezzetek meg Róla szétszórtságotok miatt, ha azt akarjátok, hogy Ô se felejtsen el titeket, kísértésetek órájában. A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által. Úgy számíthattok majd szavára, ha szükségben szenvedtek, és imátok meg fogja őrizni a jelenlétét. Színe előtt szüntelenül gondoljatok Rá, és szívetekben ne feledkezzetek meg Róla. Ha nem gyakoroljátok ezt, abba a veszélybe kerültök, hogy mindig messzebb és messzebb látjátok Ôt, és határozatlanságotok következtében elveszítitek a Vele való biztos kapcsolatot. Aztán az állandó érintkezés Vele a bizalom magas fokára vezet. Az emberek állandó érintkezése testi jelenléttel történik. Az imában való elmélyülés és odaadás pedig az Istennel való állandó érintkezés.

Ha a bor ereje az erekben kering, az értelem elveszti azt a képességét, hogy meglássa a részleteket és megkülönböztesse a dolgokat. Ha az Istenre való emlékezés átjárja a lelket, akkor a lélekben eltűnik a földi dolgokra való emlékezés.”

Részlet a Kis Filokáliából, Ninivei Szt. Izsák (7.sz.)

Emlékezzünk! (Előszenteltek Liturgiája Vasváron-2021.03.03)

2019. március 3-án tartotta Kocsis Fülöp érsek-metropolita Szombathelyen a Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség első ünnepi Szent Liturgiáját Székely János püspök atya jelenlétében.

2021. március 3-án Vasváron tartott előszenteltek liturgiáját így erről is megemlékeztünk és háládt adtunk az elmúlt két év küzdelmeiért és elért eredményekért is. Két évvel ezelőtti beszámoló az akkori eseményről:

“Egy dunántúli, római katolikus hívő beszámolója

Emlékezzünk! (Előszenteltek Liturgiája Vasváron-2021.03.03)

Ez volt a központi gondolata az Elek Antal soproni görögkatolikus szervezőlelkész által
Vasváron, március 3-án celebrált Előszenteltek Liturgiájának.
Egy kedves meghívásnak köszönhetően vettem részt ezen a számomra meghatározó,
spirituális feltöltődést adó liturgián. Az atya – mély lelkisége, a liturgia felemelő megtartása mellett –, nemcsak az ikonosztáz ,,megjelenítéséről”, hanem arról is gondoskodott, hogy a hívek a kiosztott liturgikus anyagból követhessék, illetve a kántor vezetésével részt is vehessenek a szertartásban. Nagyböjt lévén, és Krisztus kereszthalálára emlékezvén ez nagy segítség a híveknek saját felkészülésükben arra a misztériumra. amely húsvétkor a feltámadásban teljesedik be.
Magam római katolikus vagyok, de édesanyám görögkatolikus volt. A szülőhelyem
Máriapócs mellett van, és igen szép, régi emlékeket is felébresztett bennem ez a liturgia. A búcsúba járás, és a településünkön keresztül haladó, gyalogos zarándokok zászlós, éneklő tömege mind a mai napig bennem él.

Áldott ünnepeket kíván
Molnár Mária
Hetyefő, 2021, március 9.”

Köszönjük a fotókat Megyeri Zoltán Róbertnek!

„A hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét.”

Tett nélkül a hit nem élő.

„14Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. 18Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. 19Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek. 20Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? 21Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? 22Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét. 23Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, ez megigazulására vált” és: „Isten barátjának” nevezték. 24Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. 25Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? 26Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2, 14-26)

Mi a hit? Joil atya mondta, hogy „minden ellenvetést kizáró tapasztalat. Isten ugyanis nem csupán egy létező, ő az, aki „Van”. Isten léte kétségtelenebb, mint a matematikában a szám. Sem ábrándozni, sem a levegőbe beszélni nem lehet. Tartozunk azzal, hogy logikusan is gondolkodjunk. Szárnyaljunk, meg talpaljunk is! Mert ha csupáncsak repülünk, de a talpunk nem éri a földet, felkap bennünket a szél; bennünket is, meg érveinket is.”

Részlet Dionísziosz Tácisz, „Légy elrejtett ember!”, 96.o.